Iparos Lap, 1908 (2. évfolyam, 19-27. szám)
1908-11-28 / 27. szám
IPAROS LAP Az uj választási törvény. ii. Andrássy gróf belügyminiszter választó- jogi javaslatának sarkalatos elve az állami, a nemeti érdekek biztosítása. A demokratikus haladás utján sem kerülhet szembe az ország jövőjének szempontjait mérlegelő politikus ezekkel a nagy érdekekkel. Andrássy a népjogok kiterjesztésénél is a nemzeti megerősödést szolgálja, tehát ma már számot adha- tánk arról is, hogy a magyar közvélemény széles rétegeiben megnyugvással fogadják e nagy kérdés ilyen formán való megoldását. Természetesen a nemzetellenes törekvésű frakciók kézzel-lábbal tiltakoznak Andrássy javaslata ellen és ha soha nem, de most láthatja csak minden magyar ember tisztán, hogy e hazában miféle belellen- séggel állunk sznmben. Oláh, tót, demokrata, sociálista egy táborban áll, izgatnak, agitálnak Andrássy választói javaslata ellen, nekik általános, titkos, egyenlő szavazati jog kell, hogy a zavarosban annál könnyebben halászhassanak. Ezekkel a nemzetellenes törekvésekkel számot kell vetni. Erősnek kell lennie a haladás és nemzeti fejlődés táborának, hogy az ellenséges törekvéseket legyűrhesse. Az andrássy javaslatához fűzött kommentárok éidekesen világítják meg ezt a campagne-t, mely a reform körül kialakul. A nemzetiségek szóvivői és a socialisták nem ismerik el a'javaslatban megnyilatkozó helyes irányzatot. A tömegek indulataira pedig csak a plakát-stilus hat, ezek pedig az állami érdek védelmében szükséges reformokat úgy tüntetik fel, mintha jogfosztást cselekednének, így azt is olvassuk, hogy a pluralitás An drássy javaslatának formái között nem igazságos, mert nem mindenki egyforma, hanem egyéni érdem alapján kap politikai jogokat. Fz a felfogás a tavaslat célzatának teljes félremagyarázása. Andrássy nem az érdemeket, hanem az értéket juttatja érvényre. A politikai jogot a politikai képességgel hozza összhangba. Nem azért ad pluralitásra jogot például a katonai szolgálat, az életkor, a családos állapot, a szolgálati viszony tartóssága szempontjából is, mintha ezt érdemül kívánná jutalmazni, hanem az állami életben becses tényezőknek, a műveltségnek, anyagi függetlenségnek, a közügyek mérlegelésére képesebb értelmiségnek, a megállapodottabb életviszonyok révén inkább feltételezhető megbízhatóságnak a jelenségeit kereste és juttatta érvényre Andrássy a pluralitás jogcímei között. A javaslat átolvasása után elesnek az olyan aggodalmak is, hogy például a pluralitás jogcímei véletlenen is alapulhatnak, mert ha a munkaadó véletlenül 5 évig tart egy cselédet, kettős szavazata van, ha pedig a cseléd véletlenül közben otthagyja helyét, elveszti ezt a jogát. Erről nem lehet szó, mert a törvényjavaslat indokolása világosan kifejti, hogy a kritérium lényege nem az, hogy az illető munkaadó maga tartsa ott 5 éven át az alkalmazottat, hanem az, hogy olyan gazdasága, háztartása vagy vállalata legyen, amely legalább 5 éven át egy állandó alkalmazott foglalkozását igényeli. A választói jog reformja ma a nemzet itélőszéke előtt áll s már nem sok idő kell, hogy e sokat szenvedett ország előtt kinyissa a jövendő kapuit. A választói jognak olyezerű megoldása, ahogy azt Andrássy tervezi, a jövendő kapujának kulcsa, haladásának erős támasza, egy uj, szebb korszaknak jelző oszlopa. (Folytatjuk.) A szatmári munkásbiztositó pénztár . botránya. Ajánlva az orsz. munkásbiztositó hivatal figyelmébe. A munkáebiztositási törvény ellen annyi panasz merült már fel életbeléptetése óta, hogy igazán csodálatba kell esni a felett, hogy nyilt anarchiává nem fejlődött ki az elégedetlenség eddig is. Magunk ezen törvényben nem a rosszul alkotott reformot láttuk eddig is, hanem a végrehajtás, az életbeléptetés körül tapasztaltunk hiányokat és ha maga a törvény nem is egészen kielégítő, arra is gondoltunk, hátha az elégedetlenséget a megszokottság hiánya okozza. La8sankint azonban meggyőződtünk arról, hogy a munkásbiztositási törvény is emberek alkotása, tehát nem tökéletes, javításra vár. A végrehajtásáról jobb hallgatni, hanem a hivatalok, illetve kerületi pénztárak gyatra, hanyag kezeléséről már meg kell emlékeznünk, mert nap-nap után botrányra adnak alkalmat. Azt tartja a közmondás: „Akinek az Isten hivatalt ad, ad annak hozzávaló észt is.“ Körülbelül e közmondásra van bazirozva a szatmári kér. munkásbiztositó pénztár hivatalnoki karának munkaképessége is. Nem elegendő azon nagyfokú elégedetlenség, ami a munkásbiztositási törvény életbeléptetése óta uralja az iparos világot, hanem Szatmáron betetőzik még azzal is, hogy némelykor a pofozódásig kell harcolni a rendetlen könyvelés, megterhelés ellen. Nap-nap után fordul elő hol az egyik, hol a másik munkaadónál, hogy sokkal többet követelnek dijak fejében, mint amennyivel tényleg tartozik. Valósággal csak agy blindre követelnek összegeket egyesektől és amikor az illető munkaadó ez ellen tiltakozik, utánnézést követel, esetleg tételenkénti kimutatást kór, hát egyszerűen megtagadják azzal, hogy: „Kérem ez állami hivatal, itt ne követelőzzön!“ stb. Az utóbbi-4foindenaapi esetből említjük fel, hogy egyik helybeli iparostól 15 koronával szedtek be többet, mint amennyi járt volna. Nevezetesen ez iparostól még áprilisban kijelentett segéd után beszedték november 1-éig a dijakat. Az iparos nem hagyta magát, tudva azt, hogy ő kijelentette munkását rendesen, tehát törölni kellett volna az ő terhéről. A pénztár tisztviselői erősen bizonyítgatták, bogy a munkás nem lett kijelentve, tehát tartozik fizetni, akár dolgozott nála a munkás, akár nem. Közben arra Í9 rájöttek, hogy a nevezett munkás tényleg más iparosnál dolgozik, ki már régen be is jelentette. Még e tény bizonyítása után sem voltak htíjlundók visszaadni a kérdéses 15 koronát, arra hivatkozva ismét, hogy nem lett kijelentőé, tehát fizetni kell neki is. Szóval : egy munkás után — két iparosnak ! A mi iparosunk hiába állította, hogy ő a rendes időben, még áprilisban kijelentette a szóban forgó munkást. Nem hitték. De most már erélyesen lépett fel és követelte, hogy jelenlétében nézzék át a kijelentési lapokat, egyben pedig elmondotta véleményét, amúgy magyarosan az egépz társaságról. És mi történt? Az „állami hivatalnokok“ nagy fenyegetések között kezdték utána nézni a kijelentési lapokat. — persze az iparos jelenlétében — és most bámulj Magyarország! A kijelentósi lap megkerült. A jó urak orrukat leeresztve utalták vissza most már a jogtalanul beszedett koronákat. Ez csak egy eset, de százat is föl tudnánk sorolni, ha azt lapunk terjedelme megengedné. Előfordul többek között az is, hogy szabó iparost terhelnek meg üveges, szűcs vagy másfoglalkozásu iparos segédek járulékaival. A ki- és bejelentés rendetlen kezelésének se szeri, se száma. Szóval gyönyörűséges könyvelés folyik a pénztárban. Ilyen és ehhez hasonló esetek napirenden vannak. Ez nem jól van igy! Rendet kell teremteni 1 De hogyan ? Köztudomású dolog, hogy a szatmári munkásbiztositó pénztár tisztviselői karában, egy ilyen óriási aparátussal dolgozó intézetben egyetlen olyan egyén sincsen, aki a hivatali ügyek lebonyolításához értene, sőt intelligenciájuk oly alacsony fokon áll, hogy ez fel sem tételezhető róluk. Elvégre csak természetesnek találja mindenki, bogy a bankli mellől vezető hivatalnoknak lenni nem lehet. A régi betegsegélyzőnéi még ott volt a megboldogult könyvelő, aki birt bizonyos intelligenciával, tehát megjárta a dolog. Most, amikor az ügykör óriási módon megszaporodott, a virágos hivatalos nyelven kiadott ezerféle rendeletek alapos áttanulmányozást igényelnek, a régi betegsegélyző pénztártól átvett pénztáros (mesterségre: suszter) vezeti az egész apparátust, mint hivatalfőnök. És még milyen hivatalfőnök. Képes keresztülvinni azt — mert retteg attól a gondolattól, hogy nálánál okosabb ember kerüljön a pénztárba — hogy nem töltik be rendesen a kívánatos állásokat. Becsempésznek olyan embert, aki nem képes egy busz soros fogalmazványt hiba nélkül lemásolni. Ezért kap 1200 korona fizetést. Beválasztanak olyan könyvelőt, aki teljes világéletóben rendes boltos segéd sem volt, aki valamivel több, mint analfabéta; végül 2—3 familiáris leányzót és kész a hivatal, a szatmári kér. munkásbiztositó pénztár hivatalnoki kara. Ez a szégyenteljes állapot pedig e nagy aparátussal dolgozó pénztárnál csak azért van, mert a suszterből átvedlett hivatalnok nem tűr meg maga mellett okosabb embert, ezért nincs rendes vezetés, ezért marházzák le őket uton-utfé!en, ezért szednek 15 — 5^ koronával többet nap-nap utáu egyes ipa soktól. Panaszra kihez lehet menni ? Az igazgatósághoz ? Nevetséges volna ! A munkásbiztositó hivatalhoz ? Példát mondhatnánk arra is, hogy ott is szép rend lehet, ahol egy felebbezés 10 hónapig hever. Tenni azonban mégis kell valamit. Felkérjük mindazokat, a kiken valamelyes sérelem esett, hogy akár szóval, akár írásban adják szerkesztőnk tudomására, hogy a panaszokat e tudatlan, rendetlen tisztviselők ellen a miniszternél előterjeszthessük, amely panaszokat ez év végén személyesen nyújtjuk át u kereskedelmi miniszternek, hogy gyönyörködjék ő is benne, miután a munkás- biztosító hivutal úgy látszik afféle parádés ! intézmény, akihez panaszra menni nem érdemes. Abban a reményben vagyunk, hogy mozgalmunk révén rendes, ahhoz értő emberek fognak a szatmári pénztárba kerülni, hogy suszter módon vezessék továbbra is, azt lehetetlen tűrnünk ! — A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület válsága. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület azon közgyűlési határozatát, mellyel Kende Zsigmond cs. és feir. kamarást, nagybirtokost elnökévé választotta, a miniszter megsemmisítette. Ezen váratlan körülmény nagy zavart idézett elő az egyesület életében, amennyiben most már két titkára van és elnöke nincs, mert Kende időközben lemondott. Miutáu az előbbi titkár Poszvék Nándor állásáról csak Kende megválasztása esetére mondott le, ismét jogerős titkára lett az egyesületnek. Kretonok, voillok, nap- és esőernyök, kézmű és divatáru cikkek a legolcsóbb árakban szerezhetők be f ■ -i ■ r t Egy£vég|vászon“7|koronától"feljebb. f== lőazi és téli — Szepességi vásznakjjgyári raktára, újdonságok.! ------
