Iparos Lap, 1908 (2. évfolyam, 19-27. szám)

1908-09-18 / 22. szám

II. évfolyam. Szatmár, 1908. szeptember 13. 22. szám. — ............ ........■— (S ZABADSÁG) Előfizetési ár : Egész évre ... 4 kor. Fél évre ... 2 kor. Negyed évre ... 1 kor. Megjelenik havonkint kétszer. Felelős szerkesztő : POLONYI ALBERT. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szatmár, Deák-tér 3. szám, ahova úgy az előfizetések, hirdetések, valamint a lap szellemi részét illető közlemények küldendők. Hitel és védegylet Szatmáron. A kormány és a törvényhozás a kisemberek védelmének égisze alatt egy törvényt alkotott, melynek áldá­sos következményei el nem marad­hatnak ugyan, de a rövid terminusu átmeneti intézkedéssel egyszerre tö­mérdek kereskedőt és iparost megfoszt a kielégítési alaptól és csak egyesek erélyes felszólalására engedi meg, hogy mindazok, kik lejárt követeléseiket 30 nap alatt bejelentik, a régi végre­hajtási törvény alapján vezethetnek végrehajtást adósaik ellen. A rövid átmeneti intézkedéssel a megvédeni szándékolt kisembereknek is nyakát szegi, mert azonkívül, hogy' jóhiszemű adósokat állít pellengére a 30. §-ban megadott bejelentési jog, kénytelen a hitelező arra, hogy' adó­sait minden kímélet, nélkül perelje és végrehajtsa. Az ország igen sok nagyobb vá­rosában belátták a kereskedők és ipa­rosok, hogy a törvény 30. § ában adott jog felhasználása kétélű fegyver, mert a meddig azzal agyon lehet nyomorítani sok szegény adóst, meg­rendíti magát a kereskedelmet is, te­hát elhatározták, hogy nem élnek a törvény 30. §-ában adott sovány ked­vezménnyel, nem állítják adósaikat pellengére, hanem a saját vagyonuk további védelmére, nemkülönben a rossz adósok hitelének megszorítására alakítanak városonként hitel és véd­egyletet, a mely egylet megvédel­mezné egyfelől a hitelt nyújtó keres­kedőt és iparost a hitelben utazó rosszhiszemű hitelezőtől, másfelől meg­szorítaná a hitelezőt hitelének túlsá­gos, illetve több helyen való igénybe­vételétől. Ilyen célú egyesület szükségét hangoztatják már Szatmáron is, az eszme szélesebb és szélesebb körben terjed, annak elökészité#ét lapunk fe­lelős szerkesztője, Polónyi Albert az építőiparosok szövetségének titkára vette kezébe. Ismerve Polonyi Albert ur agilitását, a siker el nem ma­radhat. Azért szükséges, hogy' minden kereskedő és iparos támogassa az esz­mét, a mellett agitáljon. Azonkívül, hogy saját érdekében teszi mindenki, közcélt is szolgál vele, mert a nagy' közönség, különösen a kis existenciák védelmében indul e mozgalom. A választási reform és a vár­megyék. A választójognak közelgő reformja már eddig nagy forrongást okozott úgy a hírlapokban, mint politikai körökben és a nagy társadalomban is. A szociáldemokra­ták kalandosabbnál kalandosabb kombi­nációkat fűznek hozzá és amellett, hogy lapjaikban és gyűléseiken állandóan fel­színén tartják ügyét : nem riadnak vissza még attól sem, hogy időnként parázs tüntetésekkel igyekezzenek a maguk ja­vára befolyásolni azokat, akiknek a válasz­tási törvény megalkotása jutott nehéz és kényes feladatul. Mindeddig azonban“nagyon kevesen gondolkoztak arról, hog$r mi történik nem; zeti alkotmányunk legerősebb támaszai­val, a vármegyékkel, ha — amit a nemzeti­ségiek és szociáldemokraták olyan epedve várnak — az általános választójog ügye kerülne diadalra a többi választási formák között? Pedig az ország és különösen a nemzet szempontjából ez a kérdés is első­rangú fontosságú. A közigazgatási törvé­nyek egyik szakasza szerint törvényható­sági bizottsági tagok csak azok lehetnek, akik képviselövátasztási jogosultsággal birnak. Elképzelhetjük tehát: mi történik akkor, ha a minden nevezetesebb meg­szorítás nélküli általános választójog lép érvénybe? Minden vármegyei közgyűlés valóságos második parlamenti csatatér lesz különösen olyan megyékben, amelyek­ben vagy a nemzetiségek, vagy a szociál­demokraták jutnak többségre és elkészül­hetünk arra, hogy a törvényhatóságok jó nagy részében a magyar értelmiség leszo­rul a közélet ,színpadáról. Ilyen átalakulások pedig ugyancsak megváltoztatják a vármegyék képét, hely­zetét, működésének irányát. Megváltoztat­ják pedig azért, mert az alkotmány sán­caiba bejutott és többségre került nemzeti­ségi és magyar proletárok minden tiszt­viselői állást elsősorban a maguk embe­reivel töltenek be. És ekkor aranynapok virradnak a szociáldemokratákra. Nem lesz többé ré­mük a szolgabiró. Gyülésezhetnek, tüntet­hetnek bátran, felfordithatják az egész megyét: a szolgabiró- vagy alispán-elvtárs nem fogja sáncaikat megzavarni. És fejet­lenség fog uralkodni vagy 25—30 megyé­ben, olyan fejetlenség, amelylyel a kor­mány vagy egyáltalában nem, vagy csak nagy hatalmi erő mozgósításával fog birni. Ezekben a megyékben szó sem lehet aztán magyar nemzeti irányú kultúrpoliti­káról, vagy egy hazaáruló párt kormányra- jutásával az alkotmány védelméről. Elismerjük, hogy a festett kép kissé nagyon is sötét, de elég a feltevése annak, hogy mindaz meg is történhetik. Ggyanazért elsőrangú fontosságú ügynek tartjuk, hogy a kormány a válasz­tási reform megalkotásánál ne hagyja figyelmen kivül a vármegyéket. Ha az alkotmány biztositó törvényjavaslatokkal erős bástyát vontunk a vármegyék köré: ne romboljuk le alig egy év múltán az általánet^ választójognak a törvényható­sági választásokra való kiterjesztésével. Sőt nevelnünk kell a vármegyék önálló­ságát és törvénybe kell iktatnunk, hogy az országgyűlési képviselőválasztási jog még nem ad törvényhatósági bizottsági tagválasztói jogosultságot, amely utóbbi­nak feltételei maradnak a régiek. Csak ily intézkedéssel menthetjük meg nemze­tünk és alkotmányunk számára a vár- megyéket, azaz csak igy erősithetjük meg nemzetünket és alkotmányunkat! Kongresszusi utóhangok. A lezajlott congresszus pendantja ké­pen f. hó 6.-án d. u. 6 órakor a tűzoltó laktanya udvarán az önkéntes tűzoltó tes­tület összejövetelt rendezett. A tűzoltók vendégül hitták és lát­ták ott a közélet mindazon alakjait, a kik a congresszus rendezése körül buz- gólkodtak. Megjelentek: a rendező-bizott­ság, a rendőrség tisztikara, a városi hiva­talnokok és számos városi polgár, kiket Tankóczy Gyula rendőrfőkapitány, fő- parancsnok és Thurner Albert a congresz- szus titkárával vendégszeretettel láttak. Az összejövetel a legvidámabb hangulatban folyt le, mivel 400 liter maradvány bor állott rendelkezésre. Tósztokban sem volt hiány, elsőnek Mikó László köszöntötte a tűzoltókat s éltette különösen a főparancsnokot. Tankóczy válaszában meg­köszönte a meleg hangú üdvözlést úgy a maga, mint a testület nevében s a maga részéről is szívesen ragadta meg az alkal­mat, hogy hálás köszönetét fejezze ki úgy a rendező bizottság minden egyes tagjá­nak kiváló és buzgó működéséért, mint különösen a városi lakosságnak azon ked­ves vendéglátásért, a melyben a messze földről, különböző vidékről összesereglett tűzoltókat részesítették. Röviden ismertette a congressus előzményeit s örömmel mond­Kretonok, voillok, nap- és esőernyök, kézmü és divatáru cikkek a legolcsóbb árakban szerezhetők be

Next

/
Thumbnails
Contents