Iparos Lap, 1908 (2. évfolyam, 19-27. szám)

1908-07-29 / 19. szám

javaslatnak is, mint minden más egyéb­nek amit a hatalmon levők végeznek. Kü­lönösen érthető most a socialisták jajgatása, mert az uj törvénynyel a szakszervezetek hatalmi tultengésének befellegzett. Igen érdekes a tervezetnek az a része, ^hol meg van határozva, hogy a szakegye­temetek tagjaikra nézve azok munkaviszo­nyát illetőleg és a munkaviszony általános feltételeit csakis közgyűlési határozattal és csak úgy köthetnek szerződéseket (kollek­tiv), ha a közgyűlésen a közgyűlés tagjai­nak legalább fele jelen van és a jelenlevő tagoknak legalább kétharmada a kötendő szerződéshez hozzájárul. A szakegyesületek által kötött kol­lektiv szerződésből kifolyólag tagjai ellen támasztott pénzbeli követelésért egyetemlegesen szavatol. Tilos a törvényjavaslat szerint az olyan munkabeszüntetés és kizárás, mely­nek célja a munkaadókat illetve alkalma­zottakat a fenálló törvényes rendelkezé­sekbe ütköző feltételek megállapítására vagy elfogadására kötelezni. A XXXII. fejezet az ipari szerveze­tek közül a kötelező testületi szervezettel foglalkozik. £ testületek a törvényjavaslat szerint háromfélék, u. m.: ipartestületek, kereskedelmitestületek és vegyestestületek. A törvény rendelkezései szerint min­den iparosnak, kereskedőnek e testületek kötelékébe kell tartozni. Ipartestületet és kereskedelmi tes­tületet minden törvényhatósági joggal felruházott és rendezett tanácsú város, úgyszintén minden járás területén kell alakítani. E szakasz szerint végre Szatmáron is kell ipartestületet alakítani, akárhogyan fognak az eddigi ipartestület ellenzői tiltakozni. Különbség csak annyiban lesz, hogy azok, akik ezután sem akarják az ipar­testületet, azok belépési dijat nem fizetnek, tagsági dijat azonban kötelesek fizetni. A XXXIV. fejezet szerint az alkal­mazottak részére _ ipari és, kereskedelmi egyesületek alakitandók. Az összes ma fennálló egyesületek a törvényes formában kiadott alapszabályminta szerint kell, hoj^y átalakuljanak és pedig a törvény életbe­léptetése után három hó alatt. Az az egye­sület, mely alapszabályait az említett ha­táridő alatt^fcem módosítja feloszlottnak tekintetik. 1m Érdélé végül a törvénynek az a rendelkezése is, am&Vy a munkások érdek- képviseletének a munkáskamarák felálli- . t&sáról szól. Eszerint minden iparkamara székhe­lyén munkáskamara is szervezendő. E kamarák a kér. miniszter felügye­lete alatt fognak állani, a kezelési teendők ellátására alkalmazott személyzetet úgy­szintén a dologi kiadásokat a kereskedelmi tárca fizeti. Minden munkás, ki 20-ik évét betöl­tötte és egy év óta alkalmazásban van, magyar honos, kamarai illetéket fizet. Az illeték magasságát az alkalmazottak által fizetett állami egyenes adók után megha­tározott kulcs szerint fizetik. A főispán és a néppárt. (P.) Ugyancsak össze vannak akadva a néppártiak Falussy Árpád főispánnal. Nem tudják elfeledni a nagykárolyi vá­lasztást, ahol teret akart foglalni a nép­párt, de nem sikerült. Azóta folyton pisz­kálják, szurkálják a főispánt, nagyon sze­retnének uti-laput kötni a talpára. Sőt — ami a menesztést illeti — csatlakozik a néppárti tribünökhöz több más pártárnya lat is, sőt maga a nagykárolyi 48-as párt egyrésze is misét szolgáltatni kész, ha egy­szer a nemzeti főispánt búcsúztatja. Nek­rológját meg is irta már egyik nagyká­rolyi újság, pedig az illető lap 48-as ér­zelmeket táplál. így állván a dolog, ma­gunk is kiváncsiak vagyunk arra, hogy IPAROS LAP Faiussyval mi fog történni. Azt hisszük, előbb-utóbb lemondás lesz az állandó tá­madás vége. És talán igy is volna helyes. A kormány a koalíciós, a nemzeti, oly szé­pen, oly merész diplomáciával tud Ígérni, hogy bizony Isten egy szavát sem hiszi senki ebben a tulipántos országban. Ha­nem aztán Falussy, a koalíciós, a nemzeti főispán, a szatmármegyei államhatalom helyi képviselője ahogy tud „diptomatice“ Ígérni, ehez még Wekerle sem ért. Már pedig ha diplomatizálnak (értsd: hazud­nak) lent és fent, mint a karikacsapás, és diplomáciával akarják kitulipántozni ezt az országot, akkor csakugyan helyesen teszi a kormány, ha a perifériákra egy kissé kevesebb diplomáciával biró főis­pánt helyez el, mert ha nem teszi, meg­rendül a hite az ország népének még a Teremtő létezésében is. Olvasóinkhoz. Hosszas vajúdás után, lapunk is­mét napvilágot lát — megjelenik. És ezután rendesen két hetenkint ott fog lenni mindazon szatmári iparos asztalán, ahol lapunk eddig is otthonra talált. Lapunk cime ismét a régi: „Iparos Lap“, hogy címében rejlő tartalma annál jobban kidomborodhasson. Mint eddig, ezután is önzetlen harcosai leszünk az iparos érdekeknek, nem szűnünk meg soha, egy pillanatra sem védelmezni, igazságát keresni an­nak a társadalmi osztálynak, amelyet ma a kitartott hivatalnoki és munkás osztály egyformán kihasznál. Lapunkat semmiféle socialis világ­nézet nem befolyásolja, felekezeti és po­litikai pártok szolgálatában nem állunk, miatyVgazí- u -s?,)t.áoTga­num kérünk réjszt beteges társadalmi közéletünk irányításában. És ha néha keserű lesz soraink azoknak, akik a becsületes igazságnak, a világosságnak nem barátai — azzal mi nem törődünk. A sötétségnek, a reakciónak, min­den rangú és rendű sociálizmusnak üzenünk ezúttal ismét harcot, kérjük iparos társadalmunkat valamint az igaz­ságnak barátait, támogassák lapunkat. A lidércnyomás alól felszabadulva, ujjuk szárnyakkal törtetünk előre,.az iparos érdekek istápolására. Szatmár, 1908. julius hó. Az „Iparos Lap“ szerkesztősége. Az Országos Pénztár és a munkaadók harca. Terveznek a kisiparosok bőrére. A munkaadó-közgyűlési kiküldőnek a 7 napos járulék-rendszer és a segélye­zések mérvének a fedezet kellő ismerete nélkül tervezett újabb kibővítése ellen egy felebbezést nyújtottak be, melynek indo­kait a m. kir. állami munkásbiztositási hivatal, teljesen magáévá tette s a köz­gyűlés idevonatkozó határozatát oda mó­dosította, hogy a járulék úgy a biztosított, mint a munkaadó által csak 6 napra fizetendő. Ezen rendelkezés a munkaadók anyagi hozzájárulását VT részszel csökkenti. A hivatal ugyanis a törvénnyel nem tartja összeegyeztethetönek, hogy az egyes munkaadók és alkalmazottak nagyobb já­rulékfizetéssel terneltessenek meg, mint a mely a tényleges munkaidő és az ezután fizetett bér alapján az átlagos napibér osztály figyelembevételével, őket jogosan terheli. A segélyezések mérvének újólagos fokozását pedig a hivatal — a felterjesz­tésben is hangoztatott — azon indokolás­sal tagadta meg, hogy mig a nagyobb segélyezésre a fedezet határozottan és biz­tosan ki nem mutatható, addig a segélye­zés nem fokozható. A munkásbiztositó hivatal ezen nem várt s éppen ezért általános meglepetést keltő határozatát az Országos Pénztár folyó hó 17.-én tartott igazgatósági ülésén jelentette be Hatvány elnök. A munkások nevében Garbai szólalt fel és azon aggodalmának adott kifejezést, hogy az e réven beálló három millió ko­rona bevételi csökkenés csődbe juttatja a pénztárt. Erre Hatvány elnök kijelentette és az igazgatósági ülés által határozattá is emeltette, hogy egy kérvényt intéznek a kormányhoz, hogy a törvény 25. §-ának harmadik bekezdése, mely a kisiparosok hozzájárulását 2 százalékban határozta meg törvény-novellával töröltessék, a mi által ezen hiány fedezetet fog nyerni. Tehát elérkeztünk oda, hogy a sze­retet törvényét át fejelik a kisiparos bő­rére, vagyis közeleg a jövő, hogy a kis­iparos is 4°/o'ot f°g fizetni. E sérelemmel jövő számunkban fog­lalkozunk. HÍREK. g­— Személyi hir. Dr. V a j a y Károly polgármester tegnap reggel Nagykárolyba uta­zott, hol az „Ecsedeli láp lecsapoló és ár- meutesitő Társulat“ közgyűlésén városunkat képviseli. — Arcképleleplezés, A zeneegye­sület f. hó 23.-án leplezte le saját helyisé­gében M ó d e r Mihály volt karmester arc­képét díszes ünnepély keretében. Az ünnepi beszédet dr. F e c jj t e 1 .János mondotta. — Áthelyezett csendőrhadnagy. K ü r t h y Endre IV. sz. csendőrkerületi hadnagy az eperjesi 2. szakasztól a II. számú csendőrkerületbe Temesvárra az l-ső szakasz­hoz helyeztetett át. — Utazási ösztöndíj. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium Fog el József és F ó g e 1 Sándor budapesti tanároknak 400—400 korona utazási ösztöndíjat ado­mányozott. — Pályázatok a titkári állásra. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesülethez a lemondás folytán megüresedett titkári állásra a folyó hó 15.-éig kitűzött határidőn belül 7 pályázat érkezett be, és pedig: Dr. ha- raszthi Bernolák Károly orvos, cs. és kir. asztalnok Kassa; K e r p e 1 y Béla m. kir. gazd. akad. assistens Kolozsvár; Kovácsy János, az OMGE. segédtitkára Budapest; K u c k a y Emil v. uradalmi főtiszt Debre­cen; Simay Imre Miskolc; Széké r József Eger; V i 1 á g o s s y Gáspár föld- birtokos Szatmár. A választást a folyó hó 29.-én d. e. 11 órakor tartandó igazgatósági ülés fogja megejteni, a mely ülést fél órá­val megelőzőleg értekezlet lesz tartva. Erre az ülésre az igazgató választmányi tagok nevére külön meghivó lesz kibocsátva. Az előjelek után Ítélve Kovácsy Jánost vá­lasztják meg. — Baltazár Dezső püspökjelölt szocialista! A „Magyar Szó“ jul. 25.-én megjelent számában egy komoly hangon megirt vezércikk látott napvilágot, melyben egy református ember tiltakozik Baltazár református püspökké valő jelölése ellen. Bi­zonyítani kész úgymond azt, hogy Baltazár Dezső ref. pap 130 korona havi fizetést hú­zott Mezőfiéktől. — Még csak erre volt szükség a viharos püspökválasztáshoz. Egy leendő püspök, amelyik socialista hivatalnok! — A mátészalkai vasút. A ke­reskedelmi miniszter leiratban értesítette a hatóságot, hogy a szatmár—mátészalkai h. é. vasút műtanrendőri bejárását e hó 31-ik

Next

/
Thumbnails
Contents