Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-05-22 / 8. szám
május 22. IPAROS LAP 3-ik oldal kások között szabad alku tárgya, kik az ipari termék s a munkabér kicserélésével egymás iránt minden tartozást kiegyenlítettek. E hit megbomlasztotta a munkás és munkaadó közötti erkölcsi kapcsolatot. E hit oka annak, hogy hazánkban jó és törekvő ipari munkást nevelni lehetetlen. E tény elegendő ok arra, hogy a munkaadók oly szervezetét támogassuk, amely hazánkban, hazánk iparának megmentése, és a küldöldi versennyel szemben leendő felvirágoztatása érdekében nem riadna vissza sem veszedelemtől, sem anyagi terhes áldozattól, felvette elsőnek a harcot a veszedelmes forradalmi mozgalommal, hogy a forradalom kitörését megakadályozza, hogy megmentsen a hazának tízezer- meg tízezer derék, de félrevezetett munkást. A szociáldemokrata párt, hogy a már-már bom- ladozó hadsereget megtarthassa, a sikertelen sztrájkok folyamán városunkban is közös műhelyeket állított fel. Ezek a műhelyek, bár üzemeiket a kapzsiság révén s utópisztikus eszmék szolgálatában csupán a pilllanat érdekeihez alkalmazhatják- mégis bajt, s magára az iparra veszedelmet jelentnek. A szociáldemokrata közgazdasági tanok veszedelmére való hivatkozás más nyugati államokban talán már nem kelthet oly aggodalmat, mint aminőket keltenek a magyar állam fiaiban. A külföld közgazdasági, de különösen évszázadok óta fejlődő ipari viszonyai közepette részben törvényhozási, részben társadalmi utón sok ellenszerét találta már fel a bajoknak. Gyári és kisipara közötti viszonya is elütő a nálunk fenálló viszonytól s az egyiket vagy másikat érő baj még nem jelent oly veszedelmet, mint nálunk. Hazánkban a szociáldemokraták által szakadatlan sorozatban támasztott bajok felérnek egy-egy tatárjárással. Kisiparunk nem fejlődhetik, sztrájkok miatt megakad, elzüliik a szorgalom, az élelmesség s jártasság dacára sem terjeszthetik ki üzemüket, mert ebben a sztrájkok, bojkottok, a munkaszabadság megakadályozása gátolják. Szóval: nagyipar és kisipar egyaránt sínyli a bajt a külföldi ipar javára, amely ily körülmények között bizony mosolyogva szemlélheti az önálló vámterületre való törekvésünket. Ily körülmények között minden igaz hazafinak becsületbeli kötelessége minden olyan mozgalmat támogatni, melynek célja, hogy a magyar ipar érdekeit megóvja, a félrevezetett tömegek túlkapásai ellen, úgy mint azt az Építő iparosok szövetségének alapszabályai célozzák. Ezen alapszabályok szerint ezen szövetség meg akarja védeni a közös ipari érdekeket; állandó, békés viszonyt akar teremteni a munkás és munkaadó között; de elakarja ismertetni a munkások jogosult követeléseit, meg akarja védeni a dolgozni akaró munkást a törvények keretén belül. A szóban forgó szociális kérdések szövevényes volta kormányzatunknak, a törvényhozásnak is óriási módon megnehezíti a munkát, s nem is annyira az akarat hiányának, mint inkább e nehézségeknek kell tulajdonítanunk, hogy törvényhozásunk ezen a téren még semmit sem tett. De ha ezen igazságokat megállapíthatjuk, annál inkább támogatni kell minden olyan társadalmi mozgalmat, mely törhetetlen akarattal feladatul tűzte ki maga elé a bajok leküzdését. Kötelességünkké válik az ily társulások támogatása, amely társulásokban már nagy sociologusok látták a hazánkban dúló bajok gyógyszerét. Ilyen gyógyszer az Építőiparosok Szövetsége, melyet mindenütt örömmel üdvözöltek Magyarországon, nemcsak mint kisiparunk és gyáriparunk megvédöjét, hanem mint közgazdasági viszonyaink szanálásának társadalmi utón való megkezdését is. E szövetség támogatást kér a törvényhatósági bizottságtól! Támogatást nehéz munkájában arra, hogy az összes építőiparosokat egy táborba hozhassa a magyar ipar érdekeinek védelmében. Nem közvetlen kényszerítést, nem kizárást céloz kérelmünk, legföljebb becsületes, hazafias erkölcsi kényszert éppen azoknak az érdekében, akik az Építőiparosok szövetségével nem törődve, önérdekeik miatt attól távolmaradnak. Az a kis kényszerítés, ami a törvényhatóság hozandó határozatában rejlenék, csak becsülendő értékkel ruházná fel amellett, hogy ezen határozat ketté vágná azon gordiusi csomót, amely hazánk ipara érdekében megindított társadalmi küzdelemnek csomója. Az iparos szövetségek támogatásával többet teszünk iparunk érdeké bon, mint amennyit tehetünk és tettünk védőegyesületeink támogatásával. Hazafias kötelességünkre hivatkozva mondja ki a törvényhatósági bizottság, hogy: az építőiparral kapcsolatos törvényhatósági munkákra hirdetendő árlejtést hirdetmények fe téte 'ei közé ezentúl felveendő, hogy ezen munkákra csak az Építőiparosok Szövetségének tagja pályázhat. Ily értelmű megkeresés érkezett is már törvény- hatóságunkhoz Szabadka város törvényhatóságától és azon reményben vagyunk, hogy az ország több törvény- hatóságához hasonlóan a mi törvényhatóságunk is határozattá fogja kérelmünket emelni. Felhívás — az összes iparosokhoz. — Több évtizedes azon óhajtása a szatmári iparosoknak, hogy az általános ipartestületet megalakíthassák. A helybeli iparosság egy nagy része állandóan tiltakozott ez ellen, nem tudni mi okból, de példátlanul az egész országban, erős ellentállást fejtett ki. Az ipartestület megalakításához immár legalább tizedszer fogtak az iparosok. Az idők változnak. A változott viszonyokra való tekintettel lapunk felelős szerkesztője, az Építőiparosok szövetségének titkára, vette kezébe az ügyet, mely törekvésében támogatja őt a Sző-
