Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-09-26 / 25. szám
2-ik oldal IPAROS LAP szeptember 26. gaszkodunk a magyar hazához, büszke öntudattal valljuk magunkat a magyar haza gyermekeinek és teljes erővel azon leszünk, hogy békés egyetértés, keresztényi szeretet méltányos elbánás és hazafias érzület kösse össze e hazának polgárait, hogy igy válvetve együtt munkáljuk népünk jólétét és hazánk boldogságát. A keresztény szociálizmus követeléseinek legelsőbbje az általános titkos választói jog, a gyülekezési jognak a szabadság szellemében eszközlendő törvényes szabályozása és biztosítása, leg- főképen pedig az alsó néposztályok gazdasági felszabadítása, az adórendszer igazságtalanul és elviselhetetlenül súlyos mai rendszerének reformja, a szabadipar célszerű korlátozása és az ipari j foglalkozásnak szakképzettséghez való kötése, a kisipar hathatós állami támogatása stb. Ezek vannak a keresztény- szociálizmus zászlójára írva. Ezek nem nagyhangú frázisok, ez nem „jezsuitizmus“, hanem a népek millióinak kívánalmai, amit a munkás és kisiparos csak akar tud hathatósan követelni, ha külön táborba tömörül érdekeinek védelmére. Az egységes 48-as pártról pedig jobb hallgatni, a jövő mindent meghoz. Mig a húsos fazék ki nem ürül, addig toldozzák, toldozzák, a kisiparos abból morzsát alig kap; ha pedig pedig kiürül: markukba nevetnek azok a hires legények, akik a magyar haza mai megváltói, a nemzetközi uj magyarok és a kisiparos hoppon marad, jön a másik uralmon levő társaság és az csap fel kisiparos barátnak, ez igy megy a végtelenségig, mert hiába a kisiparos szavazáskor hasznos honpolgár. Ezt mi nevezzük maszlag hintésnek. Hiába, az idők változnak, lehet hogy érzi azt a helybeli 48-as párt vezetőségének az a része, amely jövőben támogatásra nem számíthat az iparosság részéről, hogy baj van, tehát a nem szája ize szerint való pártaiaku- lástól oka van fázni. De legyenek nyugodtan, bennünket hiába akar a cikkező nemzet-árulókká bélyegezni, mi haladunk a magunk utján, csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy mit tart cikkíró a nemzetközi szociálistákról, azokról a hazátlan páriákról, akiknek zászlajára van irva: le a vagyonos osztállyal! Akik sem Istent, sem hazát nem ismernek? Ezekről szeretnénk egy igaz szót a Szatmár-Némeíi cikkírójától hallani. — De igazat! Erről nem hallottunk még olyan kétségbeesetten Írni, mint pl. „Ne engedjék, hogy a polgárság soraiban felüsse fejét a Lue- ger-jezsuitizmusa, mely megölője a legszebb polgári erélynek.“ 0 szegény hazám ! Ha ezek a magyarok fogják még soká védeni erényeidet, akkor nem Szent István birodalma, hanem a Jakabok, Izraelek és Samuk országa leszel! A szentirás szavaival zárom soraimat. „Megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek, mert nem tudják mit cselekszenek“. fnlttnyi I Ibert. A nagyváradi vándorgyűlés. — Saját tudósítónktól. — A magyar építőiparosok orsz. szövetsége f. hó 22-én és 23-án tartotta Nagyváradon első vándorgyűlését. Az ország építőiparosainak körében óriási érdeklődés nyilvánult meg e gyűlés iránt, sokat vártunk ezen országos gyűléstől, de eredménytelenségében páratlanul meddő munkát végzett, úgy hogy gyűlés után egymástól kérdezték a szövetségi tagok: hát mit is végeztünk ? Egyetlen jelentőségteljes pontja sem volt a vándorgyűlésnek, csupa frázis, szónoki brillirozás, bankett és kirándulás volt az egész, az összegyűltek távozásukkor legfeljebb a nagyváradi vendéglősökről és az elfogyasztott pezsgőkről beszélgettek, no meg a szocziálisták tüntető körmenetéről. Ez volt az oka talán annak, hogy a fővárosi lapok is szűkkeblűén emlékeztek meg a gyűlésről, pedig országos volt. Hiába nyomasztólag hatott a gyűlésre azon körülmény, hogy a tárgysorozatnak egyetlen olyan pontja sem volt, ami radikális javítást ígért volna a szövetségi életben. Ujjat nem végeztek, nem is mondtak, alább adjuk részletes tudósításunkat. A vándorgyűlésen negyven vidéki szövetség mintegy 200 kiküldöttel képviseltette magát. Az országos központ részéről megjelentek: Kauser Gyula elnök, Koch Károly alelnök, Alpár Ignácz műépítész, Farkas Elek főtitkár és e fővárosi építő ipar több képviselője. A vándorgyűlés tárgyalási vasárnap reggel kilenc órakor kezdődtek meg a városi székház disztermé- mében Glatz Antal főispán, Rimler Károly polgármester, és a többi hatósági főember jelenlétiében. A kong- reszust Rendes Vilmos, a nagyváradi építő iparosok szövetségének elnöke üdvözölte. A vándorgyűlés azután elnökéül választotta Kauser Gyula szövetségi elnököt, jegyzőjéül pedig Farkas Elek főtitkárt. A napirend első pontja Koch Károly javaslata volt, melyben annak kimondását kérte, hogy a szövetség életében eddig szerzett tapasztalatok alapján a szövetség eddig elfoglalt álláspontját helyesnek mondja ki, továbbá hogy bízza meg az elnökséget, hogy az ipartörvény tervezetének annak idején tartandó tárgyalásánál terjessze elő azokat az aggodalmait, a melyeket az építőiparosok azért táplálnak, mert a tervezett uj ipartörvényben a munkásközvetitést a gyakorlati életnek meg nem felelő módon vették tervbe. Bevezető beszédében Koch fejtegette a szövetség eddigi működését. A jövőt illetőleg
