Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)

1907-09-01 / 22. szám

szeptember 1. 3-ik oldal mindenki tudja, végrehajtó-bizottsá­gunk jegyzőkönyvi köszöneté is ta­núskodik róla, hogy olyan munkát végzett Szatmáron, melyhez hasonlót a központi titkára Budapesten alig végzett. Azt hiszik ezek a budapesti nagy­ságok, hogy Szatmár egy nyomorult fészek, ahol a vidéki munkásság azt sem tudja honnét kél fel a nap. Tes­sék csak ide fáradni „tehetséges“ köz­ponti vezetőség, meglátja akkor, hol könnyebb a munka. Szatmáron-e, avagy Budapesten ? Azt azonban ki­kérjük magunknak, hogy amúgy has­ból, valami „szalon szocialógus“ bí­rálat tárgyává tegye valakinek műkö­dését akkor, amikor a munkálkodás­sal és eredménnyel nem ismerős, aminek hozzászólásához vidéki vo­natkozásban, hogy úgy mondjam hat ökör. Úgy látszik megváltoztak Buda­pesten viszonyok Resovszky óta. Ő is ugrált jobbra-balra, de hát Dőry és Rosovszky alatt a lapjuk is más volt, a vezetés is más volt, bár kie- é gitőnek sem ez, sem amaz nem volt mondható. Az előbbi titkárság eb, emez kutya, amely harapós is most már, a méreg fogát azonban kiszed­jük, véleményünk majd Nagyvára­don elmondjuk, ehez talán lesz jo7 gunk — becses engedelmükkel. Ha pedig nem lesz ilyen jogunk — fel­tételezzük — akkor megkezdjük mi a rend csinálást, kilépünk a szövetség­ből, majd jön utánunk más város is, de gyanuság alatt nem maradunk, a mostani rendszerrel torkig vagyunk, mert becsapva érezzük magunkat. A munkásszervezetek gunykacaja által kisért görögtüzből nem óhajtunk kérni, bővebb magyarázatba most te­hát nem bocsátkozunk. Az én fájós lábam nem taposta senki, de hivatá­som az, hogy ahol veszélyt látok, tü­zet kiáltsak. Kirohantam, mert állásom és szövetségem bizalma ezt igy kí­vánta. Tessék lejönni Szatmárra, és ha szövetségünk gyűlése nem érez cikkemmel, akkor levonom a konzek­venciákat. Azt írja a Munkaadó teremteni és vezetni nem bírok képességgel, olyas­mire vállalkoztam, amire képes nem vagyok. Helyes ! De ismét tessék hely­ben erről meggyőződni és tapasztalni log olyan dolgokat működésemről, ami előtt kalapot emelhet olyan nagy­ság mint az orsz. szövetség vezető­sége. Példákat állítok fel szerénytelen­ség nélkül: Ha én nem vagyok e szö­vetség titkára, már rég nem létezik Szatmáron szövetség. Ha én nem dolgozom és pedig egyedül dolgoztam rajta, a szerveze­tek felfüggesztése sohasem követke­zik be. A szocialista munkásokat a leg- messzebbmenőleg féken tartom. A tanoncok szervezkedésének meg- gátlásáról regényeket beszélnek Szat­máron. Munkálkodásom koronája pedig azon munkás egyesület lesz, melyet pár hét múlva már megalakítok. Ter­__________IPAROS LAP__________ mészetese n nem az önök szája ize szerint, hanem hazafias szellemben önállólag. Én az önök továbbképző egyletéből nem kérek. Azon aljas gyanúsításra, hogy jo­gos felháborodás nyilvánosságra ho­zatalánál az előfizetők szaporítása le­begett szemeim előtt, nincs szavam. Ezzel nem fog engem terrorizálni a „Munkaadó". Én haladok a magam utján abban a szent meggyőződésben — mert önzetlenül dolgozom — hogy végeredményében az igazság győzelme enyém leszen. Polonyi Albert a szatmári építőiparosok szöv. titkára. Lajos napja. Az Iparos olvasókör és a független­ségi párt, f. hó 25-ikén az Iparos Ol­vasókör helyiségében Kossuth Lajos hazánkfia emlékére táncmulatsággal egybekötött Lajos estélyt rendezett, melyen igen szép számú közönség vett részt. Az éjféli szlinóra alatt az Iparos dalárda „Háromszinii a nemzeti lobogó“ c. hazafias dalt ad elő igen sikerültén, mely után dr. Kelemen Samu váro­sunk ékes szólásu orsz. képviselője tartott emlékbeszédet, számtalanszor megszakított éljenzés és tetszés nyil­vánítás között. A beszédet egész ter­jedelmében — legnagyobb sajnála­tunkra — nincs módunkban leközölni, bár annak minden betűje megörökí­tésre méltó lett volna, beszédéből kí­méljük a következő részt: nek van igaza, viszont a szocialistákat. Olyanok, mint a Mahamed koporsója, lógnak ég és föld között, vagy olyan hibrid-félék, se hús, se hal, egysze­rűen : szociáldemokraták. Baj, ha az ember ismeri őket, meg nem is baj, legalább védekezhetik ellenük és ha nem is oly rosszak, mint a nyavalya- törés vagy hasmenés, de nem sokkal jobban, noha nincs orvos, ki az em­bert kigyógyithatja belőlük. Senki se hívja őket, mégis minde­nütt ott vannak, hol nem kellenek. Jellemzésükre felhozhatom, hogy ha nem is tökéletes drestuktivek, de nem is konstruktivek, de még kevésbé instruktivek. Ezek a szervezetek oldal- és hát­védei a béke forradalmának harcában és mig szerencséjükre egy lábbal a polgári elem biztos talaján állanak, másik lábukkal a szocializmus sülyesz- tője bizonytalan mélységű ingatagán pozituráznak és játszszák a kétszinü­bohócjeleneteit. És ebben merül ki a demokrataságuk is. Rendszerint a vendéglőkben és csapszékekben tartják összejöveteleiket és ottan olyan demagógiát csapnak, hogy a vendéglősök külön házi szol­gát alkalmaznak kidobásukra. Jaj annak az ipartestületnek, hová véletlenül elöljáró-tagságba kerülnek, rosszabbak az országház Vajdájánál. Nincs ottan egyhangú határozat, csak mikor a kijelölü bizottságot választ­ják, mert abba mind törekszik bejutni, de ha ez nem sikerül nekik, akkor a közgyűlés rendszerint skandalummal végződik. Noha nem nemzetköziek, nem is hazafiak és közmondásuk az ubi benne, ibi patria szólamban jegecesedik ki. Társaságra olyanok, mint a rothadt alma, minden egészséges ilynemű kö­zött találkozik. Van olyan on dit, mely azt mondja, hogy a szocialisták titkos rendelkezési alapjából fizetést húznak, részint hogy demagógizáljanak, butítsanak és sö­tétítsenek, részint: ha úgy kell, hogy hallgassanak és bár a szocialisták mint meghódított unikumot mutogat­ják őket, rosszabbak a másik táborba tartozó mesternél, mert úgy bánnak munkásaikkal, mint a kutyával, de ők azért mégis szociádemokraták, bár se a vezetésbe, se az adminisztrációba, szóval: semmibe sincs beleszólásuk, noha a városligeti népgyülésekre való utcai felvonulásnál a menet tetején haladnak. Volt már szerencsém párszor őket hallani, csak véletlen bukkantam kö- zibéjük, beszédjük a tiszta penész­gomba és penetranciája már egy fél mértföldre megérződik. Közönséges imposztorok. Többet nem foglalkozom velük, az eddigiért is kár volt. K. L.

Next

/
Thumbnails
Contents