Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-08-18 / 20. szám
I-ső évfolyam. Szatmár, 1907. augusztus 18. 20-ik szám. A SZATMÁRI ÖSSZES IPARÁGAK KÖZLÖNYE. ELŐFIZETÉSI ÁR: Egész évre .......................6 K — f Fé l évre............................3 K - f Negyed é vre.......................1 K 50 f Me gjelenik minden vasárnap. Főszerkesztő: Dr. Glatz József. Felelős szerkesztő: Polonyi Albert. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Rákóczi-utca IPAROS OTTHON ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések, valamint alap szellemi részét illető levelek küldendők. ELŐFIZETŐINKHEZ. Miután a második negyedév derekára értünk és mivel lapunkat helybeli előfizetőinknek is postán küldjük, tehát a rendetlen kézbesítés teljesen ki van zárva, mai napon kibocsátottuk a második negyedévről szóló nyugtákat, miután az utólagos előfizetés sok zavart támasztott az első negyedév végén. A kisiparosok és Szterényi. Az ipartörvény revíziójának tervezete tizenegy kötetben ösz- szefoglalva a nagyközönség eié van bocsátva, oly példátlanul gazdag anyagot tárva a szakközönség elé, melyhez hasonlót Szterényi előtt az egész müveit világon egyetlen komoly szakember sem produkált. A kisiparosság — mert arról kellőleg tájékoztatva nincs — bizonyos aggodalommal tekint a revízió elé, és magának jó előre rémképeket fest, a nélkül hogy tudná azt, hogy vájjon mit is hoz a kisiparosságra az ipartörvény revisiója. A folyton felhangzó aggodalmak eloszlatására, nagyon megnyugtatólag hatott azon legújabb hir, hogy Szetrényi József államtitkár lemegy a pécsi iparos kongresz- szusra, hogy a türelmetlenkedő kisiparosságot az ipartörvény küszöbén álló revíziójának kardinális kérdései felől alaposan tájékoztassa. Eme okos és időszerű cselekedet rá vall Szterényi bölcs és tapintatos politikájára, ismét bizonyságát látjuk annak, hogy a nemzeti kormány nagynevű tagja Kossuth Ferenc és államititkára mily figyelemmel van a kisiparos világ érdekei iránt. Különösen azért időszerű cselekedet a pécsi országos kongresszuson való kormány nyilatkozat, mert sajnálattal látjuk, hogy a kisiparosokra megint ráfeküdni akarnak a szociáldemokrácia agitátorai, akik eljátszott karrierjüket a kisiparosok bizalma révén szeretnék reperálni. Már folyik az izgatás szóval és sajtójuk révén, hirdetvén fennen, hogy csak ő náluk van üdvösség, a kisiparosnak az ő zászlójuk alá kell csoportosulni, meg kell alapítani a szociálista kisiparos-pártot, hogy igy köny- nyebben bevonulhassanak a képviselőházba. Előre kigyót-békát kiáltanak Szterényi felé, hogy amit Szterényi Pécsen a kisiparosokról mondhat, az nem lehet a kisiparos szája ize szerint való. Hasonló agitációk mindig voltak és lesznek. A mi józan ité- letü iparosságunk azonban sohasem ült fel és most sem fog felülni a modern strébereknek. De tagadhatatlan, hogy az a mód, amelylyel nálunk régen bántak a kisiparosok követeléseivel, némileg izgatottá tette kedélyeket. Az izgalom és türelmetlenség pedig könnyen okoz hevülést és ha az okos szó nincs kéznél, nem tudjuk, hogy a hevület hova ragadja a nem mindig fegyelmezett tömegeket. Ezért valóságos hazafias misszió az amire Szterényi vállalkozott, hogy személyesen világosítsa föl a sötétben tévelygőket és oszlassza el azokat az aggodalmakat, melyeket a kisiparosok a kormány kisipari politikája iránt táplálnak. Akik közelről ismerjük a viszonyokat, azok tisztában vagyunk aziránt,hogy akisiparosság követelései között sok olyan dolog is van, amit teljesíteni nem lehet. De hisz épp az a fontos hivatás, hogy bizonyos lehetetlen és keresztülvihetetlen kívánalmak tarthatatlansága felől épp a leg- hivatottabb faktor tájékoztassa az illetőket, mert nemcsak a szomszédban, hanem az egész müveit világban bizonyos népszerűnek látszó jelszavak csak ideig-óráig tartották magukat és aztán lassan, de biztosan szétoszlottak, mint a buborék. Viszont az is bizonyos, hogy ameddig Németország és Ausztria, Svájcz és Francziaország elmehetett a kézművesség méltányos kívánalmainak teljesítése tekintetében, addig bizonyára az a kormány is el fog menni, melyben Kossuth Ferenc és államtitkára, Szterényi képviselik az ipar érdekeit. Nem tagadjuk, hogy nagyon fontos, sőt életbevágó kérdés az, hogy végre-valahára az ipartör-
