Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-07-28 / 17. szám
4-ik oldal IPAROS LAP julius 28. kozók szegény verebére. Ők rendezik a bérharcokat, srófolják föl a béreket és csinálják az általános drágaságot, hogy a tisztelt közönség előtt legyen mire hivatkozniok, ami megint egy ok a bér csekélynek feltüntetésére, ők nyomják le a munkaidőt és mutatják be a nyolc órai alvás procedúráját a mit sem sejtő, zárt szemű munkásnak, mindazért, hogy nagy fizetésükre érdemesnek mutatkozhassanak és a végletekig fokozhassák. Ők minden, a cél az eszköz, az ülő és kalapács. Ők az izgatásnak főleleményesei és forradalmi tervezői, noha könyveket nem, csak államügyész ellenes cikkeket írnak, melyekért a burzsoá- türvény mindig a fizetett strohmannon veri el a port. De ők ilyen csekélységgel nem törődnek, a fő dolog hogy ne az ő bőrükre menjen. Igaz, hogy közben-közben egy kis martiromságra is pályáznak, de ezt rendszerint holmi rövid államfogházzal váltják meg, mint a párbajozó urak. mert voltaképen ők nem is munkások, csak volt munkások, ergo: urak, kik antiszemiták nem lévén, az utolsó közgyűlési választásnál a vezetőség összeférhetetlen vallásu vezérférfiait az első sorból mind kibuktatták. Előttük Lassalle, Marx, Engels, e nagynevű triász, semmi, ők—ők és azután ismét ők, csak végül ismerik el őket, kik bár előttük éltek és csinálták meg a szocializmus melegágyát, hogy valamik voltak és mert az epi- gonság mégse illik rájuk, atyamestereknek meg elismerni nem akarják, hát kegyelemből autoristának nevezik őket mely alkalommal mindig magukra gondolnak. Azért van, hogy mindig magukat citálják, ha beszéd vagy szónoklat közben valamit citálnak. Mindig arra hivatkoznak: — miként akkor kifejtettem — különben csak szuperlativuszban beszélnek magukról. Szónoklat közben mindig nagyban adják a bankot, kivált ha politikáról nemzetgazdaságról, választásról vagy más magasabb szempontból beszélnek. Hej, hogy dobálóznak ilyenkor a szavakkal, körmonpatokkal és piruettekkel. Van dolga a svádának és rutinnak, elokvenciának, füllentésnek, frázisnak és mindenféle nagyhangú, szé- lésfenekü anzágolásnak. Nem akarom vázolni előadási modorukat, hallottam már többeket, Bokányi a főfavorit. A többi őtet majmolja kisebb-nagyobb eredménnyel. Úgy látszik, ennek az embernek sok epigonjai vannak. — A munkások heti befizetésének öttized részét ők emésztik fel. (Folytatjuk.) Megzavart gyűlés. Említettük már több előző számunkban, hogy a szociáldemokrata párt a tanoncokat is bevonta szervezkedési mozgalmába s a tanoncok nap-nap után „tudományos“ kiképzésben részesülnek a szakegyletekben. A szociáldemokrata párt ezen ténykedése tűrhetetlenné vált a munkaadókra. Nem is késett az Építőiparosok Szövetségének titkára feljelentést tenni a rendőrségen, kérve a hatóságot, hogy hasson oda, hogy a tanoncok gyűléseinek vége vettessék. Eddig összesen három Ízben lett elrendelve a tanoncok gyülekezésének megakadályozása, mind annyiszor több tanonc találtatott a szakegyletekben, akik mestereik engedelme nélkül jártak oda. A legutóbbi vizsgálatra, mely f. hó 20-án történt meg, előre elkészült a szociáldemokrata párt és amikor a csendőrség a szakegyletben megjelent, eltávolítani onnét a tanoncokat, a segédek kijelentették, hogy a tanoncok nekik vendégeik, ők nem engedik azokat eltávolítani. Mire a csendőrség az egész kompániát felkisérte a városházára. A jelenlevő 100—120 segédnek hozzávetőleges számban a következők voltak vendégei: 50—60 tanonc, 8—10 cigány fiú, 4—5 cigány leány és 15—20 cigányasszony, 1 tanuló. Megjegyezzük, hogy a csaknem 200 embert számláló tömegből, mire a városházához érkezett velük a csendőrség, a tanoncok megszöktek, nem maradt csak 8—10 cigányfiu és a cigányasz- szonyok 25—30 iparos segéd társaságában. A gyűlésből természetesen nem lett semmi, miután az meg lett zavarva az elővezetéssel. Eddig szól szárazon, a maga valóságában tudósításunk, de folytatni vagyunk kénytelenek. A szociáldemokrata párt vezetői rettenetes dühbe gurultak a csendőrség ezen brutálitása felett, vasárnap reggelre már megjelent a szokásos sárga cédula, a mocskolódó röpirat, melyben kikapja részét a csendőrség, rendőrség, Nemes András nyomdatulajdonos és az Építőiparosok Szövetségének titkára Polonyi Albert. Elmondván a röpirat, hogy milyen „vigyorogva“ szemlélték a csapatot a városháza udvarán ezek a spiclik. Nem tudjuk, hogy miért voltak ezek a rendőrséghez nem tartozó egyének spiclik, de hát ha nekik spiclik voltak, legyenek spiclik, nem sértik őket vele, mert olyan helyről jön, ahonnét a sértés csak dicséret az önzetlen munkálkodásért. Azt azonban szomorúan kell konstatálnunk, hogy ha az ember végig nézett a társaságon, nem a Lassale, Markx és társainak nagy elveit követő iparos ifjakat véltük bennük feltalálni, hanem egy olyan söpredékét társadalmunknak, mely szégyenfoltja a helybeli szociáldemokrata alapon álló szakszervezetnek. Cigánygyerkőcök, cigányleányok, cigányok, cigányasszonyok, inasgyerekek, természetesen a csibészfajtából! Hát nem sült ki a szemük azoknak az egyébiránt tisztességesen kiképzett iparos segédeknek, akik rhagukat „önérzetes“ munkásoknak kiabálják, ezekkel egy szoba levegőjét szívni a szakegyletekben. Szerencsétlen társadalmi állapot ! A szociáldemokraták mostani működésűkkel soha nem fogunk szimpatizálni, de mióta közelebbről ismertük meg lelkes elvtársaikat, csak undorral fordulhatunk el tőlük. Iparos segédek, nemzetünk jövendő nagyiparának várományosai cigányok, cigányasszonyok, kétes existenciáju cigányleányok társaságában: felháborítja a vért az iparos emberben, mert ezek után egy iparos család nem fogadhatja be hajlékába a fiatal iparos segédet.
