Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-07-07 / 14. szám
4-ik oldal IPAROS LAP julius 7. leg elkeserítette a vidéki épitőiparo- sokot, csak örömmel fogadták a budapesti felhívó szózatot: „építőiparosok szervezkedjünk!“ Örömmel sorakozott az ország vidéki épitőiparos- sága a budapesti kartársak kibontott zászlaja alá, mert belátta kisebb-na- gyobb iparos, hogy valamit már tenni kell. Meg is lett alakítva csakhamar a szatmári építőiparosok szövetsége is, működését megkezdte, jelszó volt: „mind egyért, egy mindnyájunkért!“ Jött a tavasz, az építőipar szezonja. A nagyobb építőiparosok teljesen tartózkodtak a munkavállalattól, mert a segédek csendes sztrájkba léptek. Megkezdődött a harc Szatmáron is a munkások és munkaadók között. Az ellentétek mindennap élesedtek, mindazonáltal már-már remény volt arra, hogy a munkások meghajlanak a mesterek jogos kívánalmai előtt. Igen ám, de a munkások ez irányú hajlandóságát több körülmény, különösen a szociáldemokrata párt a legmesszebbmenő terorizmusa akadályozta. Amig a harcok dúltak, addig arattak a „Szatmár“ szerinti kismesterek. Amit legjobban bizonyít a felállított szociálista három közösmühely. Ezek a közösmühelyek, mert a nagyobb mesterek munkát nem vállaltak, a kismesterek pedig túl voltak halmozva munkával, annyi munkát tudtak szerezni, amennyit akartak. A nagyközönség kényszer helyzetben volt, munkát kapni alig birt, azzal készíttette munkáját, aki felvállalta. Már pedig aki ismerős és pedig alaposan ismeri a viszonyokat, az tudja jól, hogy az úgynevezett kismesterek a sztrájk alatt duslakodtak a munkában, valósággal megválogatták a munkát és annyiért készítették, amennyiért akarták, mert szünetelt az úgynevezett nagy ipar. Példákat tudunk felhozni, hogy egyes kismesterek napi 8—9 koronáért mentek el dolgozni a nagymesterekhez, de még ezzel a horibilis ösz- szeggel sem voltak megelégedve, mert ha saját vállalatukban dolgoztak, többet kerestek. A Gindl-féle házon pl. annak idejében 6—7 kis kőműves iparos segítette ki Fogarassy Sándor mérnököt. De csak 1—2 hétig, aztán mé- zeskalácscsal sem lehetett őket oda csalogatni, mert elmentek a saját vál- lalt munkájukat csinálni. Tessék továbbá szétnézni ugyancsak a Foga- rassy-féle Rákóczy-utcai házon, ott is j szünetelt a munka hónapokig, pedig! ott naponként 4—5 frtot lehetett volna | keresni kis kőműves mestereknek, mégsem jött dolgozni egy sem. Hol volt hát a sok munkanélkül álló kisiparos Szatmáron. Mint minden jó dolognak, a kismesterek jó dolgának is meg volt a maga rosszoldala. Évekig küzdöttek a kismesterek 1—2 tanulóval saját szorgalmuk után megkereshető munka kereset mellett, segéd nélkül. Most pedig, mert nagyobb mester nem vállalkozott semmire, megkínálták a kismestert is olyan munkával, amit máskor nem bíztak volna rá. Természetes ehez már segéd is kellett volna. A vége az lett a szövetségi dolognak, hogy a nagyobb mesterek nézték a napot, az állítólag panaszkodó kismesterek pedig vigan dolgoztak hegyen völgyön. De ez nem baj. Nem panasz e sorok megírása, csak fájdalomnak a kifejezése, hogy a történtek után még panaszhangok is hallatszanak. Becsületes építő kisiparos nem panaszkodik, hanem csak a „Szatmár“ szobatudósa Írja, olyan kismesterek informátiója folytán, akit segéd korában a szakegylet is kizárt, akit amikor a mi úgynevezett nagyiparosaink felszólítottak arra, hogy jöjjön el dolgozni, azt felelte: napi 10 koronáért elmegyek.“ Megjegyezzük, hogy az illető életében a maga tudásával még napi 3 koronát nem keresett. Mi ismerjük embereinket szemé- lyenkint, ismerjük a panaszkodókat, ismerjük észjárásukat, sőt amikor a szövetség ellen panasz hangzik, már tudjuk honnét fuj a szél. Elfelejti a „Szatmár“ azt is, hogy ezek a kismesterek Szatmáron még építeni sem jogosultak. Hogy pedig tisztában legyünk a kismesterek és n gymesterek (?) szó eredetével megmagyarázzuk ezt is. A kőműves mesterségen — a törvény szerint három féle iparos van. Először az építész mérnök, másodszor az épitő-mester, harmadszor a kisebb jogosultságu kőművesmester. — Ha figyelemmel olvasta a Szatmár cikkírója lapunkat, régebbi számunkban megtalálhatta ez iparágra vonatkozó magyarázatunkat, mely szerint az épi- tész-mérnök és épitő-mester bárhol, bármit szabadon vállalhat és végezhet, mert erre szakvizsgája van, mig a kissebb jogosultságu kőművesmester vizsga nélküli egyén lévén, Szatmáron egy földszintes házat sem építhet. Az építőiparosok szövetsége azonban oltalom alá vette tagjait. Kimondotta azt, hogy ha a hatóság feljelentés folytán eltiltaná az építéstől valamelyik kőmives mestert, az esetben azok a nagyvállkozök díjtalanul fognak értök szavatosságot vállalni, vagyis az építés tartama alatt a felelősséget magukra vállalják. Tessék most már ezek után azt mondani, hogy ki volt az áldozat a sztrájk alatt ? A vizsgázott mesterek, akik rendesen segédekkel dolgoztak, munkát hónapokig nem vállaltak, hanem nézték azt, hogy a kismesterek, akik éle- tökben mindig segéd nélkül 1—2 ta- noncal dolgoztak, mily szép vállalatok birtokába jutnak, sőt azok most már segédek után néztek, mert jogot szerzett nekik a szövetség vezetősége. Tehát a vizsgázott építő-mesterek, a „Szatmár“ szerinti nagyiparosok, „a kisiparosok tönkretevői 1“ Mint minden társadalmi mozgalomnak, az Építőiparosok Szövetségének is voltak rendbontói, de erről már igazán nem tehet senki. Három hónapig tartott Szatmáron a sztrájk, a vizsgázott épitő-mesterek kidobtak ez idő alatt tekintélyes összeget. Áldoztak volna többet is, de hát mindennek vége, kell hogy legyen, épp úgy az építőipari sztrájknak is. Egy két nagyobb mester, ismételjük önös érdekből, nem egészen a szövetségi alapon kiegyezett a munkásokkal, amit az összülés ratifikált is. Tehát csend legyen 1 Addig mig csend lehet, ha pedig a „Szatmár,, a csendnek nem barátja és a mi munkaadóinkat „munkáltatóknak“ látja és oly irányban ir rólunk mint a „Népszava“, akkor egymással többé nincs beszédünk. Azokkal a lapunkból vett idézetekkel szintén nem ér el semmi hatást, mert, hogy azt miért írjuk mi úgy, és mi a célunk vele azt ismét nem érti a „Szatmár.“ Hírek. — Kitüntetett iparos. Szerény keretek között, kitartó szorgalommal, reklám és feltűnés nélkül munkálkodik évek óta Licskei György helybeli szabó iparos polgártársunk. Mint segéd több külföldi városban dolgozott, amikor haza jött igyekezett sok éven át szerzett tapasztalatait a magyar ipar javára értékesíteni. Részt vett több nagyobb hazai kiállításon, majd egy berlini kiállításon is, mindenütt becsületet szerzett kiváló munkáival a szatmári iparnak. Legutóbb részt vett a pécsi kiállításon is, ahol kiállított egy papi cimádát (reverendát) és egy
