Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-06-05 / 10. szám
2-ik oldal IPAROS LAP junius 5. hat év múlva éppen ott állunk, ahol 25 év előtt, vagyis a szatmári iparosság ügye semmivel, sem jutott előbbre s az iparos-osztály, melynek nálunk elég tekintélyes számú és egyéneiben derék, tapasztalt, világlátott, értelmes tagjai vannak, mint iparos-osztály a maga társadalmi helyzetének és súlyának megfelelő állásfoglalás után azóta sem nem nyújthatta ki kezét, mert ebben éppen azok az iparágak akadályozzák meg, akik — valljuk be őszintén — mint iparűzők nem sokat számíthatnak és nem is számítanak, mert ma már iparuk inkább őstermelési iparűzésnek minősíthető, mint mai korban helyét megálló, iparunkat fellendíteni, vagy jobban mondva hazai iparunkat a külföldi ipar sorába emelni hivatott iparágak. De legjobban bántó és megalázó a helyi nagyfontosságu iparágakra nézve az, hogy ezek a kerékkötőként akadékoskodó iparágak képviselői nagyobb részben nem is gyakorolják iparukat, vagy csak az év egy igen kis részében, és mégis életre kelnek, jogokat kérnek, demonstrálnak abban a mozgalomban, mely az iparosságra közös jót eredményezhet ugyan, de rájuk, mint kiveszendő félben levő iparosokra már amúgy sem hozhat semmit. Irigységből azt akarják, hogy nemzeti iparifejlődésünknek várományosai ne érvényesülhessenek, nem akarják belátni azt, hogy nemzetünk hatalmas és nagy csak akkor lehet, ha megszűnünk őstermelő állam lenni, ha iparunk és kereskedelmünk nagygyá, hatalmassá igyekszünk tenni. Természetesen ezt el nem érjük, sem a csizmadia, sem a szűcs, sem a gubás, sem a magyar szabóság fellendítésével, ezek az iparágak maholnap már nem léteznek, mert a paraszt is igyekszik suszter csizmában járni, váltószabónál készített csinosabb ruhában járni, a guba már lejárta magát, a tímár mestersége már csak gyáriparilag fizetődik ki, alig folytatják ma, tehát haladni kell a korral, a többi iparágaké a jövő, azoktól vár a nemzet produktumot, s maga a kormány is az itt fel nem sorolt többi iparágak támogatásán fáradozik, mert az igy helyes is. Látva pedig azon titáni küzdelmet, amit az iparos-osztály egy nagyrésze kifejt egy közös cél és akarat vezette eszme megvalósítása körül, ez a nagy rész nem érvényesülhet, mert az összetartás létrehozása helyett egymás között meghasonolva, egymástól irigyelve a vezető szerepet, a közös jót hozható eszme keresztülvitelénél szemben találja magát a másik maradi résszel, ne csodálkozzunk azon, ha a szatmári iparosságot a maga társadalmi helyzetének és súlyának megfelelőleg nem nézik annak — a többi társadalmi osztályokhoz hasonlóan — aminek nézni kellene, vagyis társadalmi tényezőnek az iparos-osztályt nem tekintik, mert nem látni nála hajlamot az összetartásra ! Jól gondolják azért meg az általános ipartestület ellenzői, hogy mit tesznek. Vannak közöttük számottevő egyének, azok vezetik az ipartársulatokat, elvárná tőlük az iparos-osztály a helyes irányítást. Mert ha az intelligens-osztály látni fogja az iparosoknak a társadalmi fejlődés természetes menetében haladó törekvéseit, nemhogy lenézné — mint ma — az iparos osztályt, de kész segítő társa lesz törekvéseinek elérésében, hogy a rokonszenv egymás között gyarapodjék, hogy az egymásra utaltság érzete és a kölcsönösség egybekapcsoló érzete megszilárduljanak. Ezeket óhajtottam elmondani ma, amikor az általános ipartestület megalakításán viaskodunk, amikor egy táborba igyekszünk hozni az iparosokat. Akik nagyfontosságu mozgalmunknak — kicsinyes okokból — ellenségei nem is érdemelnek külömb helyet a társadalomban, mint olyat, amit ma az ő ipartársulatuk biztosit. — Ez pedig igen kevés, jobban mondva semmi. Polonyi Albert. Hol sztrájkolnak? Budapest. Bádogosok- és szerelők mozgalom előtt állanak. Arad. Szobafestők, famunkások, asztalos, lakatos. Csongrád. Kőmives, ács. Debrecen. Asztalosok, festők, épitőmunkások. Gyula. Kőműves, ács, asztalos, lakatos. Jászberény. Kőművesek, ácsok. Lugos. Épitőmunkások. Nagykároly. Kőműves, ács, szobafestő, asztalos. Pozsony. Kőműves. Szászrégen. Asztalos, kőműves, ács. Szabadka. Kőművesek. Sopron. Kőműves, bádogos.
