Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-05-15 / 7. szám
május 15. IPAROS LAP 5-ik oldal rint most már igazán kívánatos, hogy a tek. tanács e kérdéssel újból, és most már körültekintőbben foglalkozzék. Az egyik szélsőbbség, hogy a főkapitánynak aranygallért ad, a másik, hogy az arany ro- setta használatát rendőrtiszti rangra nem jogosult rendőri írnokoknak is engedélyezi s igy a II. oszt. rendőrtiszt és rendőri Írnok között nem különböztet. Az aranygallér minden egyenruhás közintézményünkben a nagyságos címmel s ennek megfelelelő dotációval van egybe kapcsolva. A fentebb említett nevezetes diktátor! határozat ezek egyikéről sem szól, s igy biztosra vesszük, hogy rendőrfőkapitányunk fizetése most is csak a három csillag szerinti. Azt pedig tapasztalatunk után Ítélve bátran állíthatjuk, hogy csupán külsőségből, — fentebb említett lényeg nélkül, — a főkapitány ur nagyságos lenni, s ily módon az ugyancsak tekintetes polgármester fölé kerülni nem kíván. Ami pedig a rendőtriszteket s különösen a II. oszt rendőrtiszteket illeti, ezekre vonatkozólag a fenti klauzulás határozat kétségtelenül sértő, sőt büntető jellegű, mert arany csillag, arany rosetta csakis a tiszti jelzésre szolgál, legyen az katona, csendőr, vagy rendőr. Legyen kegyes tehát a tek. tanács ezen kérdést újabb megfontolás- tárgyává tenni, s betartva a szokásos méreteket, cél és kívánság nélküli kitüntetéseket ne osztogasson, ok nélkül pedig annál kevésbé büntessen, mert tapasztalatunk szerint egyik II. oszt. rendőrtisztünk a közügy érdekében képessége szerint is tevékenyebb, mint egy másik 2 csillagos vagy ro- settás. — Hivatal vizsgálat. Porubszky Jenő, a debreceni ítélőtábla elnöke; titkárja, Czéhel Gusztáv kíséretében május 7-ke óta a törvényszék és járásbíróság megvizsgálása céljából Szatmáron időzik. A hivatal vizsgálat még most is tart. — Eskütétel. A szatmári közös zászlóalj kiképzett legénysége májás 9-én áldozó csütörtökön, a hi- dontuli gyakorlótéren felállított lomb sátor előtt misét hallgatott, s ennek végeztével letette a szokásos katonai esküt. A misét és beszédet Hozás János mondta. — Jóváhagyott útépítés. A kereskedelmi miniszter a Nagykároly—érendrédi útépítésre vonatkozólag a vármegye határozatát helyben hagyta. — Felelős szerkesztőnk Polonyi Albert szombat este 3 napi tartózkodásra Budapestre utazott az Építőiparosok szövetségének egy fontos ügyében. Ott tartózkodása alatt a budapesti szövetség irodájában álló tömeges jelentkezők közül csaknem 35 munkást küldött Szatmárra, akik mindnyájan aláírták a nyilatkozatot. Egyidejűleg értesítjük az építőiparosokat, hogy segédet minden iparágból lehet Budapesten kapni, ha személyesen utaznak fel. A munkanélküliek száma Budapesten pár ezerre tehető. Köszönhetik a munkások vezetőiknek. — Párt értekezlet. A Szatmármegyei függetlenségi és 48-as párt Luby Géza elnöklete alatt folyó hó 13-án hétfőn a Károlyi ház vendéglőben értekezletet tartott, s ez alkalommal részben az egyes választó kerületek vezetőségét állapították meg; nagyszámmal összesereglett Szatmár megyebeli független érzelmű polgártársaink, részben a vármegyei törvény- hatóságnál választás alá kerülő tisztségekre alkalmas egyéniségekről folytattak eszme cserét. Végül elhatározták, hogy márc. 15. és okt. 6-ikának nemzeti ünneppé tétele iránt széles körű aktiót fognak indítani. — Gyászhir. Boros Miklós szatmári sertéskereskedő Budapesten, 48 éves korában hosszas szenvedés után meghalt. Holttestét május 8-án itt temették el. — Szakrajztanfolyamra való felvétel. Már- tonfy Márton iparoktatási főigazgató a Kolozsvárt szervezendő szakrajztanitói tanfolyamba városunkból: Bodnár Alajos és Juhász József tanítókat vette fel. A tanfolyam két éven át a nagy szünidőben 7-7, összesen 14 heti tartamú lesz, melynek végeztével az illetők a szakrajz tanításából vizsgálatot tartoznak tenni. — Halálozás. E hó 5-én elhunyt Mátészalka egyik tekintélyes polgára, a Mátészalkai Tak. pénztár 33 éven át volt buzgó pénztárosa, a városi képviselő- testület érdemes tagja, az egyház jegyzője, Mándy Ferenc 76 éves korában. Temetése e hő 6-án ment végbe. A Takarékpénztár, mely külön gyászjelentést adott ki és a képviselő-testület testületiteg vett részt a temetésen. — Egy munkás jogos panassza. Vaszil László cipész segéd másfél év előtt szabadult fel Bladencsik- nél. Felszabadulása után csakhamar el kellett hagyni tanult mesterségét, mert beteg lett és mozgásra volt szüksége. Beadta tehát az iparhatósághoz munkakönyvét, cselédkönyvet váltott, s ennek segítségével a jezsuitáknál, mint kerti munkás szerzett könnyebb foglalkozást. Innét szüleihez a Szatmárhegyre ment, s egészsége többé-kevésbbé helyre állván, Czeiger Mór szatmár hegyi cipész mesterhez állott munkába azzal, hogy ez az iparhatóságtól a cselédkönyv visszaküldésével munkakönyvét váltsa ki. Napok, hetek, hónapok s csaknem egész másfél év telt el már az elmondottak után s mert Czeiger ur a Vaszil László ismételt felmondását sem akarta elfogadni, Vaszil László a második felmondási idő lejárta után a műhelybe a lábát sem tette be, s könyvecskéjét előbb magán utón, később hatóságilag kiadatni kérte. Vaszil Lászlót Czeiger jobb tudomása ellenére mint cselédet elővezettetni kívánta, s itt Szatmáron le is tartóztatta. Ez a kellemetlen helyzetből csak úgy szabadult, hogy a cipész társulat ügyésze, lapunk főszerkesztője védelmére kelt, s miután iparhatóságunk józan belátása is a jelenben az ok nélkül szorongatott munkás eljárását találta helyesnek, Va- szilt szabadon engedték azzal, hogy f. hó 9-én a hegyi kapitányságon önként jelentkezzék. Ez meg is történt, de minden ok nélkül, mert Czeiger urnák nem volt joga, hogy segéd munkása könyvét visszatartsa, s még kevésbé, hogy őt elővezettesse, s ezzel neki munkanélküliséget, egyéni s ügyvédi kiadást okozzon. De ipar és cseléd törvényünk szerint is kihágást követett el Cseiger ur, mert volt segéde munka-