Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-08-18 / 20. szám
augusztus 18. IPAROS LAP ban foglalkoznak e félelmetessé vált ellenséggel, mert Jakabék pártkasszája folyton ürül, a jövedelmi források mindjobban apadnak, a munkásság kezd öntudatra ébredni, keservesen szerzett fillérjeit nem adja már a bélpoklo- sok kezeibe, sorsát nem bízza az ingyenélők szeszélyeire. Szegény Jakabok! Hogyan panaszkodnak! Terrorizálják őket, a kormány és hatóság az adót fizető hazafias polgárság pártjára áll, lopni, csalni nem hagyja őket, feloszlatja szakszervezeteiket! Feljajdulnak a Jakabok a felett, hogy az építőiparosok szövetségét „a kormány nem veri láncra“, hogy annál szabadabban rabolhassák ki a polgárságot. Azt Írják, hogy „az államnak az az érdeke, hogy a munkás győzzön a munkaadóval szemben.11Furcsa logika az igaz. A munkaadó (értve: ipari kereskedelmi, mezőgazdasági) adót fizet, hazafias kötelességének minden tekintetben eleget tesz, szellemi és anyagi tőkéjének felhasználásával, kockára tevésével millióknak nyújt kenyeret, ennek dacára a Jakabok úgy akarják, hogy azak a millió Címe legtöbbször: „dr.“, ha egyetemet nem is járt, diplomája sohase volt, talán nem is maturált, de ki tud erről. Ilyen dr. elég van Budapesten, különben ellentétben a vérbeli és hivatásos szocialistával, templomba járó, sőt a búcsúkat is frekventálja. Cikkeit fizetteti, mert ez a kereset forrása, de úgy is ir, ahogy fizetik. Mindig kifogásol és újságírónak adja ki magát. Sőt tagja is valamely kerületközi iró-egyletnek, de tagsági dijat nem fizet, mert már erre nem jut, azért él olyan rosszul és csak a látszatnak, de abból nem enged, hogy kellő időben szocialistának tartassák, noha a mesteremberrel brutális, sőt a szakmabeli szocialistával különösen. Jellemvonása: az örökös kiruccanás. Tudni nem tud semmit, tehát mindent. 4. Az egyetemi szocialista. Ez is egy speciese a világmegváltó kasztnak. Vannak, mint a rektori értesítések mondják, vagy kétszákitartottak, akiknek nagy része sem Istent sem hazát nem ismer, az államfentartáshoz nem járul, igázzák le a munkaadót Ezek a fentartó elemek moccanni se merészeljenek, hanem mindenben a Jakabokhoz alkalmazkodjanak. A Jakabok a nép apostolai, a munkaadók pedig kizsákmányolói. A munkaadó kenyeret nyújt a munkásnak, a Jakabok pedig elszedik tőlük pártadó, különjáru- lék, százalék stb. címeken, hogy vígan dőzsölhessenek belőlle. Tehát a munkaadót le kell igázni, a Jakabokat pedig támogatni. Feljajdul a „Népámitó“ újság afelett, hogy e haza polgárai, miniszterileg jóváhagyott egyesület keretén belül gyülésezni merészelnek. A budapesti építőiparosok kihúzták már teljesen a Jakabok alól a gyékényt, többé-kevésbé a provinciák épitőiparcsai is, és hogy a vidék egyöntetűen járhasson el a Jakabok ellfen, legutóbb kerületi gyűlést tartott több város szövetsége Kecskeméten, ahol nagyfontosságu határozatokat hoztak. Ez már aztán baj a Jakabokra! zan. Lehet, hogy kevesebb, de én nem szállók pörbe velük. Különben talpig becsületes, de ennél még szegényebb emberek. Hogy miért szocialisták ? Mert szegény emberek. Bár ez még nem ok, talán okozat. Cikkeket Írnak a Népszavába és más hasonszőrű lapba, ezért honorálják őket, persze sorszerint is jó sziikecskén, de azzal a kikötéssel, hogy az egyedü üdvözítő elvet vallják felfogásuknak. Földbirtokos és házi ur sarja nincsen köztük, de Szilvafanélküli zsentri elég. A szocializmus materializmusa, vagy a materiálizmus szocialismusa az ő reszortjukat képezi. Kivált a fi- lozopterekét. Az elvont tudományokat ők művelik a rendben. Van köztük minden: bölcsész, theologus, orvos, jurista és minden válfaja az egyetemi és műegyetemi tudománynak. Ök képezik az elitegárdát és ethikai értéket az egész mozgalomdan. Nagyon nem hizlalják őket, de Tudják jól, sírnak, rínak, mocs- kolódnak vegyesen, szeretnének harapni dühökben, de tehetetlenek, mint azon képnek sikerült főalakja, amely a „Munkaadó“ cimü budapesti lapnak 1-ső számában jelent meg „Idil a Csenged utcában“ címmel. E kép tudvalevőleg egy láncra vert dühös kutyát ábrázolt. 3-ik oldal Munkás ügyek. A belügyminisztérium a magyarországi épitőmunkások országos szövetségének nagykanizsai helyi csoportját véglegesen feloszlatta a múlt hó végén s egyúttal elrendelte a vizsgálati iratoknak az ügyészséghez való áttételét s a csoport vagyonának zár alá vételét. A nagykanizsai rendőrség foganatosította is ezen rendeletet s a csoportnak mintegy 800 koronára becsült vagyonát zár alá vette. Szenzációs fordulat történt most ebben az ügyben. A napokban névtelen följelentés érkezett a rendőrséghez, emelyben tudomására hozták az eljáró hatóságnak, hogy az egyesület lefoglalt vagyonából könyveket és más ingóságokat hordanak el a volt tagok, továbbá, hogy a csoportnak takarékban elhelyezett pénzéből több száz koronát kivettek és felhasználtak a zár alá vétele óta. A rendőrség rögtön megindította a vizsgálatot ezen ügyben s éhen sem hagyják őket veszni. Szeretik és szívesen tűrik őket, bár tudják hogy messze esnek a vérbeli szocialistától. Csak a tandijat nem izzadják ki értők, ezt a borzsoá publikumnak eszkamotálják a zsebjébe,de keblükre ölelik, mert ha lelkűk már meg van mételyezve, istápolják a reményt, hogy életük forgatagában még főispánok és képviselők is lehetnek, erősséget nyernek a parlamentben és megyei autonómiában és ha azokká nem is válnak, intelligens pártolókra tesznek szert, kik malmukra hajtják a vizet. Elvégre családapákká is válhatnak és előkészítik a jövendő szocializmusnak a talajt. Mint mondám: becsületes expedi- ensek, ha csak ezt nem tartják rágalomnak. Ök készítik a szónokoknak a beszédeket és nem egy szocialista vezér nekik köszönheti népszerűségét a sikerült beszédek által. Mert se nem szaktársak, sem szakegyletbe nem tartoznak, sem pártadót nem fizetnek,
