Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-07-28 / 17. szám
2-ik oldal IPAROS LAP julius 28. hogy azokból a tagoknak, valamely kedvezmény alakjában igen kicsiny részben térül meg, meggyőződése a szakértőknek az, hogy a helyi csoportok szabálytalan működéséről az anya-egyleteknek tudomása van. Minthogy a felsorolt hiányokból azt kellett megállapítani, hogy a megnevezett csoportok alapszabályoktól eltérő és a tagok érdekeit veszélyeztető eljárást folytatnak, az 1906. évi 122000. III. B. M. rendelet értelmében a jelentés javasolja a már megvizsgált szakegyletek ideiglenes felfüggesztését, ami a hét elején be is fog következni. A cipész-sztrájk épi- logusa. A bíróságoknak ugyancsak sok mnnkát okoztak okvetetlenkedésükkel a f. évi március havában zavargó cipész segédek. A tényállás az volt, hogy a segédek szócsöve a „Népszava“ zárlatot hirdetett Szat- márra és Nagykárolyra, s az ide érkezett segédeket szakegyleteik utján eltávolitották a városból, mire a mesterek szintén zárlatot mondtak ki, s azokat a segédeket, akik munkás-igaA lelketlen párák. — Irta: Kövér Ilma. — Tág szemekkel bámult az egész szomszédság, mikor egy napon meghalva az a magányos agglegény, a ki ott élt elzárkózva a második emeleten, a rokonságnak egész raja lepte el a ravatalt. Széles szallagokkal ékített koszorúk, könnyező szemek vettek tőle örök búcsút. Az atyafiak persze nyomban kiverték a halottas szobából azt a sok állatot, a melylyel az ezredes évek óta körül vette magát, Tarczaly Antal életében egyetlen élő lénynyel se érintkezett ezeken kivül. Megcsóválták a fejüket és ugyancsak rosszalták a dolgot. Bezárták a koporsót. Levitték az udvarra, a hol Dankó Dezső fogadta a részvét nyilatkozatokat, mint Tarczaly Antal boldogult nővérének egyetlen fia. zolványt aláírni vonakodtak elbocsátották azonnal. A munkások egy része a műhelyből távozva, ügyészük dr. Tanódi Endre utján pert indítottak az iparhatóságnál mestereik ellen, követelték a 14 napi felmondásra járó összeget. Az iparhatóság elutasító határozatát ápr. hó 7-iki számunkban közöltük. Ez ellen fellebbezést adtak be a szatmári kir. járásbírósághoz, majd mikor itt is elutasítva lettek felülvizsgálatot kértek. A szatmári kir. törvényszék e hó 17-én hozta meg végzését, melyet igen érdekes indokolása miatt szósze- rint közlünk a következőkben: Indokok: A kir. jbiróság ítéletében a többek között tényként állapította meg azt, hogy Szatmáron 1907. február 9-ikén a cipész iparosoknál a munka általánosan besztint és pedig azért, mert a munkások helyi csoportja zár alá helyezte a szatmári cipészeket, minek folytán ezek viszont kimondták a munka zárlatott. A munkás zárlata miatt szervezett munkás más helyről, ide nem jött vagy ha jött is, értesülvén a zárlatról, munkát nem vállalt, hanem a munkások helyi szakcsoportja által fedezett költségen eltávozott. A mennyiben pedig a felperes felülvizsgálati kérelmében nem támadta meg a kir. jbiróság Ítéletében megál- pitott tényállásnak fentebb előadott részét, azt a S. E. T. 197. §. értelUgyancsak ez a Dankó Dezső volt az első, a ki másnap bekopogtatott hirtelen halállal kimúlt nagybátyja ügyvédjéhez. Előbb konvencionális je- remiádára gyújtott Tóni bácsi hirtelen elhunyta fölött, aztán ügyes fordulattal jövetele lényegére lépett. Hogy szól a végrendelet. — Szegény Tarczalyok végrendelet nélkül halt meg; felelt egykori jogtanácsosa a valaha jó napokat látott agglegénynek. — így hát az általános örökös . . . — Végrendelet nélkül, folytatta amaz, mert nem volt mi fölött rendelkeznie. Nagy szemeket tátott a gyászoló unokaöcscs. — De hisz nagy vagyona volt. — S ha, a derék ezredes annyi jót tett rokonaival hogy végül neki nem maradt semmi. A mig volt adott, mikor nem volt az okból megtagadta tőllük, többé felé se néztek „a vén fösvénynek.“ mében a felülvizsgálati eljárásban is irányadónak kellett venni. A munkások helyi szakcsoportja által kimondott zárlat a felperes tényén is alapult, a mennyiben maga is elismeri, hogy az általa is választott bizalmi férfiak tényéhez hozzájárult mint szervezett munkás, minél fogva a munkások szakcsoportja által kimondott zárlat folytán a munka viszonyban előállott helyzet közetkez- ményeit a felperes is viselni tartozik. Már pedig a fentebb előadott és irányadónak tekinthető tényállásból kétségtelen az, hogy a munkások szakcsoportja által, melynek a felperes és egyik tagja, kimondott zárlat folytán előállott helyzet egyenesen reá kény- szeritette az iparosokat arra, hogy megtámadott jogos érdekeik megóvása végett ők is kimondják a munka zárlatot, mert hiszen ami az egyiknek jogos, az a másiknak bizonnyára méltányos. E szerint a munkaviszony megszűnése egyenesen a munkások fényére vezethető vissza, a mennyiben a munkások által kimondott zárlat hozta az iparosokat abba a kényszer helyzetbe, hogy a fennforgó esetben alperes a felperest felmondás nélkül azonnal elbocsátni jogosult volt. Igaz ugyan, hogy az 1884. VVII. t.-c. fogjalja magában, a mikor-az iparos segéd felmondás nélkül elbocsátható, nem tesz említést a fennforgó arról az esetről, ha a munkások a munkaadókat zár alá helyezik és Az emberek ráfogták, hogy ember- gyűlölő. Hát ha azzá lett oka volt erre. Azok a jó rokonok, a kik az előző napon annyi hiába való könnyet ontottak tóni bácsi holtteste fölött, csodálatosképen valamennyien megfordultak az ügyvédnél. Zsebkendőjüket szemükre szorongatva léptek be és mint Dankó Dezső, a kedves, az egyetlen unokaöcscs, hosszú ábrázattal távoztak. — Nem maradt annak egy fillérje se, csak éppen, hogy a temetése kifutotta a nyugdijából e célra öszeku- porgatott pár forintból. * * * Hideg téli nap volt. Dél felé szétszaladtak a felhők és a támadt résen átdudta fejét a melegre fagyott téli nap. Rábámult arra a néma varázsra, a melynek oly csendes emberek a lakói. Mindszentek napja volt. Eljöttek az élők a halottakhoz. Kit az egész részvét, kit a hiúságnak amaz
