Iparos Lap, 1907 (1. évfolyam, 1-25. szám)
1907-06-26 / 13. szám
I-ső évfolyam Szatmár, 1907. junius 26. 13-ik szám STÉSI ÁR: ■s ...................6 K - f évre . ...... 3 K — f Negyed évre.......................1 K 50 f Me gjelenik minden szerdán. Főszerkesztő: Dr. Glatz József. Felelős szerkesztő: PoBonyi Albert. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Mtá/eóc*i-utca 90. «*., ahova úgy az előfizetési pénzek, hirdetések valamint a lap szellemi részét illető levelek küldendők. A szocializmus terjedésének okai. Felületes és igazságtalan eljárás, ha napjaink szocialisztikus mozgalmaiért egyedül a szocialista agitátorokat, szóvivőket teszik felelősekké. Mélyebben rejlők és általánosabbak az okok, melyek azt az árnylatot megindították. Hogy a szocializmus a munkások tömegénél készséges és termékeny talajra talál és oly ijesztő mértékben terjed, ennek oka végső elemzésben az, hogy a munkásosztály vallási öntudatát elvesztette. A vallástól való elhidegüléssel ugyanis karöltve jár az erkölcsi elvaduiás. Vallásilag és erkölcsileg tönkrement munkástömeget pedig könnyű megnyerni a szocializmus céljainak. És a szocialisták tényleg ügyesen járnak el követőik toborzásánál. Ok a munkást ott ragadják meg, ahol legérzékenyebb, az anyagi élvezetek iránt való természetes hajlandóságánál. Még oly esetben is, ha élénk valakiben a vallási tudat, könnyen félrevezethető, mennyivel könnyebben fogja követni kisértőjét a mondott irányban, hogyha vallási tudata kialudt leikéből ? Képzeljünk csak magunknak egy oly munkástömeget, amely Istenben való hitét elvesztette, mely a vallást túlhaladott álláspontnak tekinti és amelynek minden gondolata és törekvése csak oda irányul, hogy földi létét lehetőleg legkényelmesebbé s legélvezhetőbbé tegye; — és beszéljék már most az ily munkástömegnek a fejét azzal tele, hogy neki a gazdagokkal egyenlő joga van a földi javakhoz és gyönyörűségekhez — hogy a gazdagok a földi javakat egyedül a maguk számára foglalták le és őket, munkásokat kizárják azokból és nélkülözésekre, nyomorra kárhoztatják. És ha azután lázitólag igy szólnak a nélkülöző munkásnéphez: „Akarjátok-e vájjon továbbra is tűrni ez égbekiáltó igazságtalanságot? Akartok-e továbbra is a tőkepénzesek és gazdagok rabszolgái lenni ? Nem ! Ti segíthettek és kell is segítenetek magatokon! Lépjetek bátran és elszántan e társadalmi rend, e gazdasági visszás rendszer ellen sorompóba és ne hagyjátok továbbra is kiragadni magatokat a földi javak és jólét benneteket megillető örökségből! Ne hallgassatok továbbra is holmi vallási nézetek és aggódások ámító szavára: "követeljétek jogaitokat és ne nyugodjatok meg mindaddig, mig ki nem vívtátok azokat! Ti szerencsések és boldogok lehettek, csak végre kell hajtanotok azon társadalmi reformokat, melyeket mi zászlóinkra irtunk! ..." Hangoztassák csak — mondom — napról- napra ezen, vagy ezekhez hasonlító lázitó beszédeket a vallástalan munkásnép előtt, lehetetlen, hogy a tőke gazdag urai ellen a gyűlölet oly gyújtó anyaga föl ne szaporodjék szivében, amely, ha szikrát fog, a legnagyobb pusztítások előidézésére képes! Állapotával való elégedetlensége napról-napra nőni, sorsa megváltoztatására és a gazdagokéhoz hason'ó jólét elérésére irányuló törekvése hova-tovább mind hatalmasabban és követelőbben fog nyilvánulni; mig végre misem leend képes visszatartani őt attól, hogy meg ne mozdítson minden eszközt, hogy érvényre jussanak szocialisztikus tervei, történjék bármi is a társadalommal. Most pedig vessük fel a kérdést: ki az oka annak, hogy a munkások a szocialisztikus tanok iránt oly fogékonyakká lettek? Itt elsősorban a modern társadalmi rend segítségével hatalom és uralomhoz jutott tőkepénzes osztályt, a földi javak urait illeti a vád. A munkásosztály vallástalan, mely a kétségbeesett munkást tényleg a szocializmus karjaiba kergeti, a tőke urainak tudandó be. Hol van a keresztény vallásnak nevezetesen több ellensége, mint éppen a gazdagok osztályában? Nem ők-e azok, akik a helyett, hogy gyakorolnák és ápolnák a vallásosságot, az ellen minden A SZATMÁRI ÖSSZES IPARÁGAK KÖZLÖNYE.
