Evangélikus főgimnázium, Igló, 1917

6 S amint az emberiség közkincsévé tette a hitélet terén a lelkiismereti szabadságot, úgy inaugurálta a szellemi szabadságot, a szabad kutatás jogát a tudományban. S ha Luthernek más érdeme nem is volna, ez az egy ténye, hogy fáklyát gyújtott a felvilágosodásnak, utat nyitott a tudományok haladásának, örök emléket emelne nevének az emberiség történetében. S mink, akik munkásai vagyunk Luther eszméinek, amikor ez esz­mék szolgálatában a tudományok csarnokában új munkát kezdünk, mély megilletődéssel gondolunk a reformáció négyszázados évfordulójának évé­ben Luther Márton világtörténeti jelentőségére, mély hálával azokra, akik Luther eszméinek hű letéteményesei, körünkben ennek az intézetnek jóltevői valának. Elődeink példájára minket is vezet és lelkesít az a tudat, hogy az iskola légkörében fejlődik az ifjú öntudatlan vallási érzülete tántoríthatatlan, áldozat­kész meggyőződéssé. Minket is vezet és lelkesít az a tudat, hogy az iskola légkörében szívják magukba a protestantizmus eszméi iránti lelkesedést azok. akik az egyházi közéletet folytatni, vezetni, közintézményeinket fejleszteni és jogainkat meg­védeni hívatvák. Minket is vezet és lelkesít az a tudat, hogy az iskola légkörében a tudo­mány emeli fel az igazság szárnyain a vallást és a vallás az ihlet szárnyain a tudományt arra a nívóra, melyhez az atheizmus, a materializmus, a kozmo- politizmus hullámai fel nem érhetnek. Most a protestantizmus jubileumának ünnepi hangulatában önkéntelenül áldást rebeg szívünk-szánk a protestáns világ lánglelkű nagy építőmesterére, áldást nagy művére. S én érzem, hogy azok az érzelmek, melyeket a mostani nagy idő min­den dicsősége, minden bánata, minden áldozata honfiúi lelkemből kivált, har­móniában vannak ezekkel az érzelmekkel, melyeket protestáns önérzetem lelkemben felszínre hoz. Hazánk története bizonyítja, hogy a protestáns egyház szabadsága, fajunk s nemzetünk szabadságának édes testvére. A nemzeti törekvések legbátrabb védői, a hazaszeretet lángjának leg­kitartóbb élesztői ép azok valának, akik vallási meggyőződésükért legtöbbet szenvedtek, akik a politikai és vallási szabadság oltárán egyszerre s egyformán áldozták éltük legfőbb javait. S azért, miként protestáns egyházunk évszázadokon át őre és védője volt a nemzet legszentebb kincseinek, a protestáns szellemű nevelés sem volt más, nem lehetett más, mint igazi nemzeti nevelés. A hazai protestáns iskolák mindig legbuzgóbb ápolói és fenntartói voltak a nemzeti szellemnek, hű letéteményesei a nemzeti reményeknek, aspirációk­nak s ha máshol a nemzeti érzés szent tüze kíalvófélben volt is, protestáns iskoláinkban nem szűnt meg lángolni sohasem. Ezekből lobbant ki, ezekből

Next

/
Thumbnails
Contents