Evangélikus főgimnázium, Igló, 1917
4 idők ködében kutatta, mindannyiszor megindult lélekkel éreztem az idők végtelenségét. Érzem most is Chronos szárnyalását fölöttem. A jelen konvulzióiból a jövő fog kialakulni. A népek energiája, mely most egymásnak megsemmisítésére tör, meg fogja teremteni a békés fejlődésnek, az egymás megértésének, megbecsülésének föltételeit. A magyar nemzet szilárdan áll a világesemények zajló tengerében. A veszedelmek sokasága összeforrasztotta széthúzó erőit, megszilárdította történelmi hivatásának tudatát, megszilárdította a jövőbe vetett bizalmát. Három irgalmatlan esztendő szenvedései sem csökkentették, sem ernyesz- tették el a magyar népiélek energiáját, mert minden honvédünk, huszárunk, minden tüzérünk érzi, hogy az utolsó lángbaborulásban a végső erőfeszítésnek a békét, a jövőt kell kivívnia a végből, hogy nemzetünk zavartalanul élvezhesse azt, amit a természet pazar kézzel neki nyújt, amire évezredes küzdelmeiben és szenvedéseiben méltóvá vált s amit a népek versenyében kiváló tulajdonságaival ki tud magának vívni. Ezért a békéért, ezért a jövőért küzdenek, véreznek fiaink, nehezen dolgozunk valamennyien, szenvednek anyák, hitvesek, gyermekek. Egy új honfoglalás ez, az elsőnek tündéri romantikája nélkül. Hős fiaink, a halálmegvetéssel rohamozó százezrek, az új honalapítók, akik vissza nem néznek, nem tétováznak és birtokba veszik másodszor a hazát, amely ezer esztendeig a kiváltságosoké volt, másodszor birtokba veszik a véráztatta magyar földet a magyar nép számára. Az a fergeteg, mely ebben a válságos nagy időben végig vonul hazánk fölött, megtisztította az előítéletek, az előjogok légkörét, megérlelte az új korszellemet'. Akkor, amikor nemes és pór, tudós és a nép egyszerű gyermeke, hivatalnok és munkás egymás mellett harcoltak a lövészárokban, amikor fegyvereik acélfalán megtört, összeomlott az ellenség minden tömegtámadása, amikor golyózáporban vérük összefolyt, amikor a kórágyak szenvedései közepette sóhajuk összevegyül, akkor kitörülhetetlen betűkkel lelkűkbe vésődött az a tudat, hogy egy hazának polgárai, egy anyának gyermekei, akkor született meg a valódi demokrácia. Akkor született meg az a közszellem, amely csupán a közérdek szempontjából ítéli meg az egyénnek becsét és értékét; az a közszellem, amely egyenlő jogokat követel egyenlő szenvedésekért, egyenlő jogokat a haza sorsának intézéséhez mindazok számára, akik a hazát megvédték, megmentették. A világháború borzalmaiból a népjogok terén új ideálok emlkednek ki. A szenvedésektől meggyötört emberiség nem tud többé belenyugodni abba, hogy ennyi vérontás, ennyi áldozat után az emberi fejlődés, az emberi boldogulás nagyarányú regenerációja elmaradjon, hogy az állami és társadalmi életben a jobb jövő be né köszöntsön. A kor szelleme milliók érzelmi világából született meg s azért érvénye-
