Evangélikus főgimnázium, Igló, 1917

4?

E helyen kell megemlékeznem ama nemeslelkű adakozókról is, kik bár távol állnak az intézménytől, de szivük sugallatát követték, midőn hozzájárultak jótéteményeikkel a Tápintézet ellátásának megjavításához. Elismeréssel kell adóznunk Koromzay György iglói gyáros úrnak, ki 30 korona pénzbeli adománya mellett 10 kg. sertéshússal járult hozzá az étkezés megjavításához és aki a tápintézet gazdaságával kapcsolatos mindennemű kérdésben nemcsak tanácsával támogatja eme humánus intézményt, hanem igájával is kisegíti, amikor csak ideje engedi. Hasonlóképen kell megemlékeznem Blockner Gyula áll. faipari szaktanár úrról, a Budapesti Rokkantügyi Osztály műhely- főnökéről, ki már esztendők óta kíséri figyelemmel a tanulók közétkezdéjét és régi szokásához híven, ez évben is 20 koronát adományozott a tápintézet céljaira, hogy azzal a tanulók süteményét megédesítse. Ilyen jóakarattal támogatta intézményünket Kircz József vágfalvi lakos úr 30, Krivoss János úr Liptószentmiklósról 100 és Zeuner János úr 30 koronás adományával. A ne- messzívű adakozók fogadják ezúttal is a gondnokság hálás köszönetét.

Tekintettel azon horribilis áremelkedésre, mely az élelmicikkekben mutatkozott, a fenntartóhatóság elhatározta, hogy az 1918—19. tanévre fizetendő tápintézeti díjat 400 koronában állapítja meg, de fenntartja magának a jogot, hogy a díjat fölemelhesse, ha annak szükségét látja.

A tápintézeti díj első fele a behatáskor, második fele pedig február első napjaiban fizetendő.

Gondoskodni óhajtunk a száraz főzelék — különösen bab — beszerzéséről is és ezúton fordulunk a tanulók igen tisztelt szülőihez, hogy a szeptemberi behatáskor minden tanuló hozzon magával 10—20 kg. babot, amit a gondnokság készpénzért átvesz.