Evangélikus főgimnázium, Igló, 1916
D Az 1914 —1915 iskolai évben a beírt tanulók létszáma leszállt 390-re; ezek közül volt helybeli 169, szepesmegyei 106, más megyebeli 112 és kül állambeli 3. Az 1915—1916. iskolai évben a beírt tanulók létszáma 421-re emelkedett; ezek közül helybeli volt 185, szepesmegyei 109, más megyebeli 122 és külállambeli 4. A lefolyt 1916 — 1917. iskolai évben 413 tanuló iratkozott be; köztük volt helybeli 183, szepesmegyei 121, más megyebeli 108 és külállambeli 1. A háborús viszonyok a lefolyt iskolai évben is kihatással voltak a magántanulók létszámára. Hadbavonult tanulóink, hogy el ne veszítsék az iskolai évet, magántanulóknak iratkoztak be. Ez a körülmény a háború harmadik évében 50-re emelte a magántanulók számát. A háborús viszonyok más irányban is befolyásolták főgimnáziumunk beléletét. A felsőbb osztályok növendékei nagy részének hadbavonulása miatt nem alakulhatott meg a Tornakor; e miatt nem alakult meg a Zenekör és a Történelmi szeminárium sem. A tanév elején megalakultak s tanári vezetés mellett az iskolai év végéig működtek : a Petőfi-önképzőkör, a Thököly-kör, a Dalkör s a Gyorsírókor. A gimnáziumi tanács 1916. évi aug. 4-én tartott ülésében elhatározta, hogy miként a rajz, a gyorsírás is különdíjazás mellett, mint rendkívüli tantárgy taníttassák. A gimnáziumi tanács még a szünidőben intézte el a tápintézeti díjak elengedése végett benyújtott kérvényeket, nyolc tanulónak 210 koronát engedvén el az előírt díjakból. A tandíjelengedési kérvényekkel 1917 március 14-én tartott bizottság, ülésében foglalkozott s 21 tanulónak összesen 973 koronát engedett el. * * * Főgimnáziumunk régi tradícióit követtük, mikor iskolai ünnepélyeken- mikor önképzőköri üléseken, mikor történelmi és irodalmi tanórákon, mikor olvasmányok kapcsán ébresztgettük, élesztgettük az érzelmek legnemesebbikét, a hazaszeretetei és ennek melegével az ifjúság szivében a történelmi múltúnk iránti kegyeletet, és azon kötelességek érzetét, melyekkel ifjú- és férfi korbani egyaránt hazánk jövőjének adóznunk kell. Ezen hivatásunk betöltésére sohasem nyílt annyi alkalom, mint ebben a válságos, történelmi nagy időben, amikor a világesemények' ismertetése kapcsán és azok közvetlen érzületi hatása alatt utalhatunk a magyar nemzet áldozatkészségére, a magyar katonák hősiességére, tanulóink iskola- és osztálytársainak hű kötelességteljesítésére a harctéren 1. Október 4-én, O Felsége nevenapján, a tanári kar a tanulóifjúsággal együtt imádkozott a legalkotmányosabb, bölcs királyért.
