Evangélikus főgimnázium, Igló, 1915

57

séges érzelmek, melyeket beszéd, melodráma, szavalat juttatott kifejezésre, amikor lelkesedéstől kipirult nem egy arc, amikor részvéttől, az együvétartozás érzelmeitől könnybelábadt nem egy szem.

S amikor az ünnepély végén ezer ember ajakán megcsendültek a Himnusz akkordjai, akkor a magasba szálló hanghullámok ezer ember legszentebb fohászát vitték a nemzetek sorsát intéző Mindenhatóhoz: Isten áld meg a magyart.

Az ünnepélyt a főgimnázium és tanitóképzőintézet egyesitett dalköre vezette be, Lavotta a „A reményhez“ című dalát adván elő. A száznál több ifju-dalos ajkán hatalmasan szárnyalt Csokonay M. gyönyörű ódája.

Folgens Arisztid „Március idusán“ saját költeményét szavalta. A márciusi eszmék iránti lelkesedéssel írta és lendülettel adta elő költeményét.

Mély csendben és élvezettel hallgatta a közönség S. Bach Praeludiumát, és M. Hauser fülbemászó magyar dallamait, melyeket Schermann Sándor, Meyer Vilmos zongorakísérete mellett — hegedűn adott elő.

Az ünnepi beszédet Forberger Árpád tanítóképzőintézeti tanár tartotta. Nagy hatással hozta kapcsolatba a szabadságharc mozgató erőit a világháborúval s azokkal a sociális és morális jelenségekkel, melyek a mostani háború nyomába lépnek.

Répászky Ernő Kiss Menyhért — Schack Malvin „Censztochói legenda“ című nagyhatású, aktuális tartalmú melodrámáját adta elő.

Marcsek Dezső, Lorber László, Répászky Ernő és Schermann Sándor vonós négyese — Merkler Andor ,,Berceuse“-ét és Állaga Géza kesergőjét adta elő.

Rauchwerger Béla Gyóni Gézának nagyhatású, remek költeményét „Csak egy éjszakára“ szavalta.

Az állami tanítóképzőintézeti dalkör Gaal Ferenc „Sohajtás“-át és Szabados Béla „Hadnagy uram“-ját adta elő.

Befejezésül a közönség a Himnuszt énekelte. Minden egyes szereplő ez alkalommal is komoly előkészülettel és összes képességeivel azon volt, hogy fenntartsa háborús előadásaink és hazafias ünnepélyeinknek eddigi nívóját s hogy ezt el is érték igazolta ez alkalommal is a közönség lelkes, emelkedett hangulata és hangos tetszésnyilvánítása.

Mielőtt a VII-ik háborús délutánunk anyagi eredményéről beszámolnánk az őszinte hála és elismerés hangján kell megemlékeznünk a városi tanács hazafias áldozatkészségéről, elsősorban Folgens Cornél városunk lelkes polgár- mesteréről, aki a Vigadó nagytermét ingyen bocsátotta rendelkezésünkre s aki a teremnek díszítéséről, fűtéséről, világításáról s az ünnepély hirdetéséről is gondoskodott s ezáltal lehetővé tette, hogy tágasabb keretben rendezhettük a hazafias ünnepélyt s azon a rendesnél is nagyobb közönség vehetett részt.