Evangélikus főgimnázium, Igló, 1915
55 féld Géza, László Samuné, dr. Lorber Adolf, Mischltz Perdinándné, N. N., Nagy Ödön, Schwabik István, dr. Singer Miksa, Soós Kálmán, dr. Sztahovszky Antal, Stromp Lajos, Sztanyik Gáspár, Wachdeutsch N., özv. Zimann Jánosné 2—2 kor. ; Dobó Adolf, Heyde Berta, Lászióné Reiner Irén, Lorber Ernő, N. N., N. N., N. N., N. N., Stromp József, Róth Márton, Széníy Zoltán, özv. Zimmermann Andorné 1—1 korona. Fogadják a nemes szívű adományozók a nyomorgó hadiárvák nevében is, tiszteletteljes elismerésünket és mélyen érzett hálánkat. A rendelkezésünkre álló 484 koronát 1915 évi február 9-én osztotta szét az igazgató az iglói hadiárvák közt. Négy özvegyasszony, kinek egy-egy árvája van kapott 20—20 koronát; egy özvegyasszony két árvával kapott 40 koronát; egy, négy árvával 80 koronát; egy, három árvával 82 koronát; egy, négy árvával 102 koronát és egy özvegyasszony öt árvával 100 koronát. A hadiárvák özvegy anyjuk gondozására vannak bízva. Az özvegyek — egynek kivételével — valamennyien Iglón laknak. Valamennyi hadiárvánk támogatásra szorul. Az özvegyek kezök munkájával keresik meg napi keserves kenyeröket. s ebben gátolja őket az a körülmény, hogy apró gyerekeiket napközben nem hagyhatják felügyelet és gondozás nélkül. Özvegyi állami segélyük s az árvákra eső kavonkénti, átlag 9 koronát tevő neveltetési pótlék oly csekély, hogy a legminimálisabb megélhetési feltételeket sem biztosítja. Az apák lerótták a haza iránti legszentebb adójukat. A társadalomnak kötelessége, hogy ne engedje nélkülözni, éhezni azokat, akikről ők többé nem gondoskodhatnak. Igló hazafias érzületü, humánus társadalmának nemes szíve bizonyára e téren is megfogja hozni az áldozatot. XIV A Vl-ik háborús estélyt 1916. évi február 26-án a főgimnázium dísztermében az iglói rokkant katonák javára rendeztük. Zsúfolt terem, emelkedett hangulat jellemezték ezen estélyünket is. A szereplők ez alkalommal is dicséretre méltó módon oldották meg feladatukat s a közönség melegen és zajosan adott kifejezést tetszésének és elismerésének. Folgens Arisztid vázolván a világháború borzalmait mindnyájunk óhajával „bár jönne végre a galambszárnyu béke“ fejezte be prológját A főgimnáziumi dalkör Schermann Samu énektanárnak szakavatott vezetésével Kücken, „Bányászdalát“ és Lavotta „Tihanyi echóját“ adta elő. Kalabay Margit úrhölgy két kedves, hangulatos és aktuális költeményt szavalt: Sassy Csaba „Levél a San partjáról“ és Pásztor Géza „Ha majd visszatérünk“ című költeményét Schermann Sándor hegedűjátéka, melyet Meyer Vilmos zongorán kísért [Ch. de Beriot: a) Allegro maestroso, b) Andante tranquillo, c) Allegro moderato] ; Chladek Mariska úrhölgy zongorajátéka, [Moszkowszki: Walzer], vala-
