Evangélikus főgimnázium, Igló, 1915

mindnyájan keresztül vinni. Mindnyájan érezzük a mai napok súlyos viszonyait, mindnyájunk lelke ott van azok között, akik minden emberi erőt felülmúló energiával küzdenek, hogy kivívják a végső győzelmet. A könyörületesség, a segítség ideje most van itt, midőn több mint 260 elpusztult falunak ártatlan lakosai néznek a kemény tél elé, hajlék nélkül. Nem hisszük, hogy nem szorulna össze mindnyájunk szive, ha elképzeljük, hogy hány szegény, egyszerű parasztcsalád van, kik kiállották a hábotú borzalmas szenvedéseit, kik miérettünk is földönfutókká lettek s pénz, otthon nélkül állanak ma. Itt az ideje, hogy segítsük őket. Mutassuk mi meg magyar diákok, hogy él bennünk erősebben, mint valaha a honszeretet, hogy nem hagyjuk segítség nélkül a szén védőkét. Tegyük össze filléreinket, mondjunk le egy-két élvezetről, és ez még mindég csekély áldozat lesz ahoz képest, mit azon egyszerű parasztok hoztak értünk. Építsünk fel egy kárpáti házat, mely örökké dicsőítené az iglói diákság honszeretetét!«

A tanulókat a nemes cél érdekében adakozásra nem kellett buzdítanunk. A gyűjtés osztályonként megindult s az ifjúság néhány hét alatt 50264 koronát hozott össze.

Az I. osztály adománya 53'94 kor., a II. osztályé 34'80 kor., a III. osztályé 38 kor, a IV. osztályé 78'90 kor, az V. osztályé 52'30 kor, a VI osztályé 58'70 kor., a VII. osztályé 102 kor, a VIII. osztálynak adománya 69 korona. A magántanulók 15 koronát adományoztak.

Ezen összeg a tanári karnak 77 korona adományával, valamint a történelmi szemináriumnak 20 korona és a tornakörnek 10 korona hozzájárulásával 609 64 koronára emelkedett. Az összeget Müller József, az Országos Középiskolai Tanáregyesület pénztárosának küldtük el Budapestre a hazai középiskolák által a Kárpátokban felépítendő »Deákfalva« céljaira.

XII. »Megszoktuk a béke boldog idejében, hogy karácsony estéjén, minden otthonban barátságos fénnyel gyűljön fel a karácsonyfák gyertyáinak meleg világossága s maga köré egyesítse a szeretetben összeforrott egész családot.

Tavaly szomorú karácsonyunk volt s alig van ez idén is ház, ahonnan ne hiányoznék a család egy-egy szeretett hozzátartozója, akikre a messze harctereken ezer veszély leselkedik s ahol hideg éjszakában áhító lélekkel fognak vissza — haza gondolni a karácsonyfák szelíd fényére.«

Mindezt átérezték ifjaink s újból feláldozták zsebpénzüket s az avval megszerezhető apró örömet, hogy hős katonáinknak karácsonyi örömet szerezzenek.

Az osztályok szívesen fogadták a m. kir. honvédelmi minisztérium had- segélyző hivatalának gyűjtőíveit, melyekre 121 11 koronát jegyeztek.

Az I. osztály 19'77 koronát gyűjtött, a II. osztály 690 koronát, a III. osztály 13 koronát, a IV. osztály 24'30 koronát, az V. osztály 16 06 koronát,

53