Evangélikus főgimnázium, Igló, 1915
22 keresi a nemzeti jövőnek biztató jeleit, ezen háttér távlatából ítéli meg a jelent is. Az iskolai évnek 9 hónapja van mögöttünk. S milyen 9 hónap! Ezen idő alatt nemcsak a stúdiumoknak, hanem a világháború eseményeinek ismeretével gazdagodott a lelkünk. Tíz hónappal ezelőtt az a tudat emelte nemzeti önérzetünket, hogy Őfelsége, a legfőbb hadúr, az általános mozgósítást elrendelő parancsára gyorsan és zavartalanul folyt le haderőnk felvonulása s az a tudat, hogy a magyar ezredek, a magyar honvédek határtalan harckészséggel, lelkesedéssel siettek a zászlók alá, hogy megtorolják a nemzeti becsületünkön ejtett sérelmet, hogy vérbe fojtsák az ententenak évtizedek óta előkészített gonosz terveit. Most magasra lendíti nemzeti büszkeségünket az a tudat, hogy fiaink, testvéreink kardjuk élével, szuronyuk hegyével odaírták a világtörténelem lapjaira a »magyar katona« szó mellé a »hős« jelzőt. Az utolsó tíz hónap változatos, megrendítő, nagyszerű körképéből kiemelkedik Longwy, Lüttich, Namur várak elfoglalása; Antwerpen, Brüssel eleste; Belgium meghódítása; tíz francia département megszállása. Emlékezetünk felidézi a mazuri tavakat, Krasznik, Komarov, Lodz, Limanova véráztatta mezőit, melyeken új babért szereztünk zászlóinknak új dicsőséget nemzetünknek, új tiszteletet a magyar névnek. Visszagondolunk azokra a napokra, amikor az orosz hazánk északi határai ellen intézett háromszoros offenzivát, amikor a nemzet aggódó lelke ott vírrasztott a Kárpátok hófödte bércei, völgyei felett. Mélységes hála, büszkeség tölti be szivünket azok iránt, akiknek hősiességén — mint ércfalon — összeomlott minden túlerő, minden kegyetlen emberáldozat, azok iránt, akik megvédték állami létünket, nemzeti jövőnket. S most Tarnov, Gorlice után növekvő bizalmunk, reményünk kíséri hős seregünket diadalmas felszabadító útján Galicia harcmezőin. * De vájjon honnan ered, milyen forrásból az a csodálatos nemzeti erő, mely ilyen lendületet, ilyen elszántságot, ilyen ellenállást képes teremteni ? A haza, a nemzet fogalma e forrás, mely mint élő valóság, mint fenséges erkölcsi hatalom megragadja egyesek, családok lelkét és a legnagyobb áldozatra felemeli, képesíti a népet. Az emberi életnek egyetlen megpróbáltatása sem képes olyan ragyogó, olyan meggyőző világításba állítani a haza, a nemzet ideáljait, mint a háború. S éppen ebben rejlik — a háború minden borzalmassága mellett is — annak megtisztító, felemelő, nemesítő hatása. Ezt kell nektek is éreznetek kedves ifjak. A haza, a nemzet mindent, életünket is követelheti tőlünk. S nekünk minden áldozatot meg kell hoznunk. Rátok nézve, kik hazánk jövőjének képezitek a zálogát, kiknek hivatása, hogy a szellemi munka terén fölváltsátok a mostani munkásokat, hogy —
