Evangélikus főgimnázium, Igló, 1915
20 szemünk elé idéznünk, hogy a sziveknek és lelkeknek ezen magasztos összeolvadását megállapítsuk. S mégis, ezen nagy idő sem emelkedik a mostani napok érzületi magasságáig. A hazafias lelkesedés általános tüzében, a haza iránti szent kötelességek köztudatában összeomlottak most azok a válaszfalak, melyeket nemzetiségi külön törekvések, egyházi, politikai és társadalmi differenciák emeltek. Bátran állíthatjuk: az utolsó hetek megteremtették évszázadok ábrándját, az egységes magyar államot. Katonáink, magyarok, németek, tótok, oláhok egyaránt annyi harckészséggel sietnek a legfőbb hadúr parancsára a zászló alá, izzó lelkesedésük annyira visszhangja a nemzeti érzületnek, hogy bátran állíthatjuk: táborban van egész Magyarország 1 Az önzetlen, mindent feláldozó hazaszeretet nyomta reá bélyegét családi, társadalmi életünk minden fázisára s ezen szent érzelem párosul e nagy napokban egy másik nem kevésbbé szent érzelemmel: a királyhűséggel. A sors királyunkat mint ifjút a balvégzetek, belviszályok, polgárháború sötétségeibe helyezte s ő nemes szívével, fennkölt lelkületével, lovagiasságával, igazságosságával, erős akaratával, hű kötelességérzetével és egy asszonyi őrangyallal az oldalán megtalálta az útat a sötétségből a világosságba, az egész világ hódoló tiszteletéhez, népei rajongó szeretetéhez. Békében szerette volna eltölteni élete utolsó éveit. Ezt vallotta katonáihoz intézett szózatában ez a fejedelmi aggastyán. A végzet másként döntött s ő megifjodva a kötelességérzet által kardot rántott, Szent István kardját, melyet a koronázási dombon a négy viiágtáj felé emelt, annak jeléül, hogy megvédi koronája országait minden ellenség ellen. Ha őfelsége most végignéz hosszú életén, súlyos megpróbáltatásain, nehéz sorscsapásain, csodás eseményein és most hallja a lelkesedés viharját, látja nemzete hűségét, kitörő szeretetét: nem borul-e sírva asztalára, mint a katonadal mondja és hullat öreg szeméből öröm és hálakönnyeket? Az ég minden jósága, minden áldása, minden ihlete szálljon koronás fejére és vállai ne roskadjanak meg az öröm és dicsőség alatt, melyet neki ezen nehéz időben szántak hű magyar nemzete és vitéz katonái. Kedves ifjúság 1 Nem a megszokott eszmekörben mozog a mai évmegnyitó beszédem, mint ahogy nem a rendes mederben, hömpölyögnek 'jelenleg az élet hullámai. Az utolsó hetek jelenségeinek vázolására szorítkoztam, mert maga az eleven élet szól hozzátok, mert annak, amit most láttok, amit most tapasztaltok nagyobb a képző, fejlesztő, nemesítő hatása, mint egy demosthenesi beszédnek. Nyissátok ki sziveteket maradandó impressziók befogadására. Ne feled-
