Evangélikus főgimnázium, Igló, 1915
18 a háború borzalmaitól sokat szenvedtek, Özvegységre vagy árvaságra jutottak, az együvétartozás, a testvériség érzete, mely a lövészárkokban és kórházakban egyesít mágnást és pórt, a szárnyaló hír azoknak hőstetteiről, akikkel ifjaink még néhány hónappal ezelőtt az iskola padjain ültek, mindmegannyi hatalmas nevelői momentum s nekünk csak az eleven élet mozzanataira kelletett rámutatnunk, hogy megfeleljünk hivatásunknak. Az igazgató 1914. évi szeptember 16-án a következő beszéddel nyitotta meg- az 1914-1915. iskolai tanévet. „E teremben két hónappal ezelőtt rekesztettem be az iskolai évet. Öröm és büszkeség sugárzott felénk a tanulók szeméből; öröm annak a tudatában, hogy a hosszú, fárasztó munka után élvezhetik a szünidő gyönyöreit; büszkeség annak a tudatában, hogy megfeszített erőink ismét egy fokkal közelebb hozták őket középiskolai tanulmányaik végcéljához. Az ösztöndíjak és jutalomdijak kiosztása emelte, bensőbbé tette az ünnepélyen résztvevőknek hangulatát: tanárokét, mert igazolta, hogy törekvésüket a tanulók nemes ambíciója támogatta; szülőkét, mert sokan közülök reményök teljesedését, a jövőnek zálogát látták; tanulókét, mert a kitüntetettek kitartó szorgulmuk méltánylásának külső megnyilatkozását tapasztalták. Évzáró ünnepélyünk egyszerűségében is lélekemelő kulturünnepély volt, mert az ősrégi intézet évszázados múltjának egyik stációján újból igazolta, hogy milyen fontos tényező hazánk kulturális munkamezején. Verőfény volt akkor a természetben, verőfény a lelkekben. Mintha a múzsák maguk jelentek volna meg körünkben, hogy köszöntsék azokat, akik tiz hónapig tartó utón hű kísérőik valának. Az azóta elmúlt két hónap milyen változást idézett elő! A serajevói aljas gyilkosság mély gyászba ejtette ősz királyunk nemes szivét, megrendítette a monarchia lakosainak millióit A lefolytatott vizsgálat kiderítette a királygyilkos Szerbia hivatalos köreinek bűnösségét O felsége, legfőbb hadurunk, hogy megtorolja a dinasztia elleni gyalázatos merényletet, a monarchia becsületén, önérzetén ejtett sérelmet, hogy egy nagyhatalom vértezett kezével visszaverje a birodalom integritása elleni titkos merényletet, fegyverbe szólította haderejét. A részletes s utána az általános mozgósítás mozgalmas napjai következtek ezután. Megváltozott társadalmunk s közéletünk külső képe. Főgimnáziumunk épületébe, a tudományok csendes csarnokaiba is más élet költözött. Elköltöztek innen a múzsák, helyüket dübürgéssel Mars foglalta el. A víg, gondtalan deáksereg helyett derék honvédeink százai tanyáztak itten. Deákének, régi intézetünk harangja helyett kommandó, bakanóta, kürtszó
