Evangélikus főgimnázium, Igló, 1915
in vágtunk havonként 1—2 házilag hizlalt sertést, amikor hetenként legalább háromszor hurka- és sertéssűlt-föltétet kapott at ifjúság. Vasárnapokon és ünnepnapokon az ebédhez igen gyakran süteményt is kapott az ifjúság. Hogy az óriási módon megdrágult élelmicikkek dacára is ilyen jó ellátásban" részesülhetett az ifjúság, azt csakis az okszerű gazdálkodással érhettük el, mert nemcsak hogy a házilag hizlalt sertésekből nyertük a szükséges zsir- zót, szalonnát, zsírt — hanem béreltünk szántóföldet is, azt megmunkáltuk és betermeltünk kb. 170—180 mm. burgonyát. Mivel azonban, a rendkívüli drágaság miatt, a kiadásokat a fejenként fizetett évi 200 koronából nem fedezhettük volna, a fenntartóhatóság a tanév Il-ik felére egy igazán csekély ösz- szeggel 20 koronával emelte fel a tápintézeti díjat, — fenntartván magának a jogot a szükséghez képest való emelésre, — amire — büszkén mondhatom — nem volt szükség. E helyen és ez alkalommal is, csak kötelességemet teljesítem, midőn hálás köszönetünket nyílvánítjuk úgy Koromzay György, iglói burgonyakemé- nyitő és szörpgyáros, gimn. tanácsos úrnak, mint dr. Rolny Ferenc iglói apátplébános úrnak, kik — tekintettel a nemes célra, hogy a tápintézetben felekezeti különbség nélkül részesülnek a szegény tanulók, különösen a mai árakhoz képest nagyon olcsó áron igen jó élelmezésben, — díjtalanul engedték át igáikat egy-két napra a burgonyaültetéshez. Köszönetét mondunk ft. Petrássovits Elek takcsányi g. k. lelkész úrnak is, ki 1915 november 26-án 40 koronát adott az étkezés megjavítására, valamint Hunyor István úrnak is, ki egy zsák burgonyát adott a tápintézet céljaira.
