Evangélikus főgimnázium, Igló, 1914
7 Lángra lobbant tőle a keleti s északi horizont; lángra gyulladt a nyugati horizontnak revanche-gyülölködése s a tengeri hegemóniának féltékenykedő kalmár szelleme. S a szenvedélyek ezen háborgó tengeréből a jog, igazság és morál sziklatalapzatán, az emberi bölcsesség és lángész fényözönében, az emberi nagyság nyugodt méltóságában kiemelkedett két dicső hérosz: a magyar király s hü szövetségese a német császár! Mink mindnyájan, akik a most élő nemzedékhez tartozunk, megborzadva gondolunk arra, hogy mink értük meg a világtörténelem legnagyobb háborúját, melyhez képest a katalauni, a leipzigi, a port-arthuri csaták is eltörpülnek. Elszorul a lelkünk, ha e háború rettenetes pusztításaira, ha arra gondolunk, hogy a kulturális intézmények mennyi romja fogja a közgazdaság, a tudomány, a művészet színhelyeit borítani. Nemzedékek, amelyek a béke áldásait élvezték és melyek büszkék az emberi szellem csodás kulturális alkotásaira, a tudomány vívmányaira, remegve, szivszorongva nézik a minden irányban tornyosuló vészfellegeket. És mégis, a világháborúnak egyre nagyobbodó arányaival szemben megszólal lelkűnkben egy érzés, amelytől magasra lendül hazafias öntudatunk. Amikor a népek rettenetes drámájának egyes felvonásait szemléljük, amikor az együvétartozás, a közérzület, a felháborodás, a fellángolás, a harcikedv hatalmas áradatára gondolunk, mely a magyar, osztrák és német határokon belül végighömpölyög, meghatva állunk meg azon lelket megrázó, nagyszerű látvány előtt, mikor népek milliói, áthatva történelmi hivatásuk tudatától, véráldozattal intézik sorsukat, jövőjük alakulását. Képek tűnnek föl s vonulnak el szemünk előtt, melyek önfeláldozásban, hősiségben túlszárnyalják a homéroszi époszokat. Mikor láttuk azelőtt az általános fellángolásnak ezt a tüzes, a nép minden rétegét magával ragadó, minden gátló akadályt ledöntő folyamát ? Nekünk magyaroknak a 48-iki szabadságharc legdicsőbb emlékeit kell szemünk elé idéznünk, hogy a sziveknek és telkeknek ezen magasztos összeolvadását megállapítsuk. S mégis, ezen nagy idő sem emelkedik a mostani napok érzületi magasságáig. A hazafias lelkesedés általános füzében, a haza iránti szent kötelességek köztudatában összeomlottak most azok a válaszfalak, melyeket nemzetiségi külön törekvések, egyházi, politikai és társadalmi differenciák emeltek. Bátran állíthatjuk: az utolsó hetek megteremtették évszázadok ábrándját: az egységes magyar államot. Katonáink, magyarok, németek, tótok, oláhok egyaránt annyi harckészséggel sietnek a legfőbb hadúr parancsára a zászlók alá, izzó lelkesedésük annyira viszhangja a nemzeti érzületnek, hogy bátran állíthatjuk: táborban van Magyarország! Az önzetlen, mindent feláldozó hazaszeretet nyomta reá bélyegét családi,
