Evangélikus főgimnázium, Igló, 1909
4 Gyenge a szavam, hogy a rendelkezésemre álló rövid időben kellőleg méltassam Róth Mártonnak érdemeit, de érzem, hogy gyengeségemet pótolja a közérzület, mert tudom, hogy távozásának hire fájdalmasan megdobbantja tanárok, tanítványok s mindazok szivét is, kik meleg érdeklődéssel viseltetnek az iglói főgimnázium iránt. Tanári működésére reányomta bélyegét szellemi életének két jellemvonása: az egyik, lelkének idealizmusa, a másik, a természetnek rajongó szeretete. Lelkének és szivének gazdag kincseit pazarolta 39 éven át az ifjúságra. Pazarolta akkor, a mikor a költészet szárnyain felemelte lelkét azon atmosphaerába, melyben a német literatura szellemóriásainak napja ragyog; pazarolta akkor, a mikor bebarangolta tanítványaival az emberiség múltjának századait, és reámutatott azon eszmékre és erkölcsi törvényekre, melyek a népek, nemzetek életében érvényesülnek s lelkének gazdag kincseit pazarolta akkor, a mikor a természet fenséges templomába vezette az ifjúságot s reámutatott annak csudálatos szépségére, bámulatos structurájára. S 39 éven át végezte mindezt nemcsak kiváló tudományos képzettséggel, nemcsak hő kötelességérzettel, nemcsak lelkes buzgósággal, hanem végtelen türelemmel s atyai jósággal; tanártársaival való érintkezésben pedig iga% collegialis érzülettel és meleg baráti érzelmekkel. Ezen 39 esztendőnek emléke légidén a 39 év munkájának legszebb jutalma, hiszen ennél jobb utravalót úgy sem adhatnánk neki, mert Martialis szerint: „Hoc est vivere bis, vita posse prioré frui.“ Kétszer él az, aki előbbi életét élvezni tudja, akinek emlékei lelkiismeretét megnyugtatni s lelkét felemelni képesek. Élte további utjain kisérői lesznek: köztisztelet, közelismerés, mindnyájunk hálája, mindnyájunk szeretete! Az egek Ura áldja meg, vezérelje élete további utjain!“ A Róth Márton tanár távozásával megüresedett tanszékre a fentartó hatóság 1909 évi julius 30-án tartott ülésében helyettes tanárnak ifj. Marcsek Andor tanárjelöltet választotta, ki az 1908/9. iskolai évet a fentartó hatóságtól nyert Borbély Lajosné-féle ösztöndíjjal a berlini és lipcsei egyetemen töltötte. Ugyanezen ülésben a fentartó hatóság a mennyiségtani helyettes tanári tanszékre Szénfy Zoltán tanárjelöltet választotta, ki az 1908/9. iskolai évet kisegitő tanári minőségben intézetünkben töltötte. Még a szünidőben, julius 30-án intézte el a gimnáziumi tanács a tápintézeti díjak elengedése végett benyújtott kérvényeket, 28 szegénysorsú tanulónak összesen 925 koronát engedvén el az előírt díjakból. Főgimnáziumunk az utolsó tíz év alatt 297 tanulónak összesen 9736 koronát engedett el a tápintézeti díjakból, még pedig: az 1900—1901-ik tanévben 20 tanulónak 1708 koronát; az 1901 — 1902-ik tanévben 30 tanulónak 854 koronát; az 1902—1903-ik tanévben 38 tanulónak 1225 koronát; az 1903—1904-ik tanévben 33 tanulónak 956 koronát; az 1904—1905-iktanévben
