Evangélikus főgimnázium, Igló, 1908

Pákh Károly.

A lefolyt iskolai év gyászt hozott az iglói ág. hitv. ev. főgimnáziumra. 1909. évi január 22-én 81 éves korában örökre húnyta le szemét Pákh Károly főgimnáziumunknak nyugalmazott tanára és tizenegy éven át volt igazgatója.

A boldogult 42 esztendeig működött soha nem lankadó buzgósággal, a nemes célok iránti lelkesedéssel, az iskola és az ifjúság iránti szeretettel a tanári pályán a magyar kultúra, a protestáns tanügy szolgálatában. Egész életét, minden erejét az iglói főgimnáziumnak szentelte.

Elő tanúja volt az iglói főgimnázium azon korszakának, mely hirdetője a fentartó hatóság valódi protestáns lelkűiéiből eredő áldozatkészségének, amelyben az iglói algimnázium főgimnáziummá fejlődött s szűk keretből a vidéki középiskolák első sorába küzdötte fel magát.

Az ő tudása, szervező képessége, igazgatói irányitó munkája, tekintélye, lelkesedése voltak e kornak mozgató erői.

Pákh Károly szül. 1828. május 26-án Rozsnyón, Gömör megyében; atyja Pákh Mihály előbb rozsnyói, 1834 óta iglói lelkész, utóbb tiszakerületi superintendens volt. — Az elemi és gimnáziumi osztályokat Iglón, Rozsnyón, Miskolcon és Lőcsén járta, a bölcsészeti tanfolyamot 3 évig a soproni ev. lyceum- ban és a jogit 1847/8-ban a győri kir. akadémiában végezte. Az 1848. évi nagy átalakulásokra bekövetkezett lelkes és forrongó időben előbb a szepesi önkéntes csapatnál, utóbb a honvédseregben teljesíté hazafiúi kötelességét. Világosról betegen tért haza s egy évnél tovább küzködött egy makacs váltólázzal. Mire felgyógyult, 1850. december havában — mint volt honvédet — besorozták Lőcsén a cs. és kir. Wasa gyalogezredbe. Lőcséről Eperjesre, innét pedig egy nagyobb újonccsapattal Máhrisch-Neustadtba az ezred egyik zászlóaljához került. De ez az út reá nézve végzetteljes volt. Ugyanis Trencsén megyének egyik falujában három altiszttel együtt egy kisbirtokos családhoz jutott éjjeli szállásra. Az altisztek vacsora után dalolni kezdtek s többek közt