Evangélikus főgimnázium, Igló, 1907
7 Az igazgató a főgimnázium képviseletében résztvett a szepesi városi esperességnek s a tiszai egyházkerületnek közgyűlésein, mint választott tag vett részt az egyetemes tanügyi bizottságnak az egyetemes közgyűlés alkalmából megtartott ülésén s mint bíró az egyetemes törvényszéknek ülésein. Ifjúságunk a lefolyt tanévben is áldozott a jótékonyság oltárán. A havonkénti filléres gyűjtésből az ifjúságnak adományaként jutott a tiszakerületi árvaháznak 40 kor. és az ev. gyámintézetnek 60 kor. A vallás-érkölcsi nevelés mellett szent kötelességünknek ismertük, hogy érzületünk egész melegével eleget tegyünk a hazafias irányú nevelés követelményeinek is. Főgimnáziumunknak régi tradícióit követtük, mikor iskolai ünnepélyeken, mikor önképzőköri üléseken, mikor történelmi és irodalmi tanórákon, mikor olvasmányok kapcsán ébresztgettük, élesztettük az érzelmek legnemesbikét, a hazaszeretetei s ennek melegével az ifjúság szívében a történelmi múltunk iránti kegyeletet, és azon kötelességek érzetét, melyekkel férfi- és ifjúkorban egyaránt hazánk jövőjének adóznunk kell. Igyekezetünk odairányult, hogy megértessük az ifjúsággal, hogy az igazi honszerelemnek legnemesebb megnyilatkozási módja: a komoly, állandó és céltudatos munka, hogy nem elég a nemzeti ideálokért csak rajongani, hanem dolgozni és áldozni is kell azoknak megvalósításáért, hogy minden Demosthe- nesnél szebben beszél a tett, ha összhangban van azzal a szent hazafias érzelemmel, mely mint a mágnes, láthatatlanul mindég csak egy irányban, csak a haza szent érdekeinek előmozdítására mozgatja összes erőinket. Megragadtunk azért minden alkalmat, mely kínálkozott ezen célunk megközelítésére, ezen törekvésünk előmozditására. Október 4-én, Ő Fölsége nevenapján a tanári kar a tanulóifjúsággal együtt imádkozott a legalkotmányosabb, bölcs, nemes királyért. Október 6-án, az aradi vértanúk emléknapján a tanári kar a tanulóifjúsággal vasúton Szepesváraljára utazott s onnan gyalog a Branyiszkóra vonult, azon helyre, melyet a szabadságharcban honvédeink vére megszentelt. E helyen lélekemelő ünnepély keretében kegyelettel adóztunk a névtelen hősök emlékének, koszorút helyeztünk az 1849 évi febr. 5-én vívott győzedelmes csata színhelyén emelt emlékoszlopra és megkoszorúztuk a korotnoki és szepesváraljai honvédsírokat. November 1-én az ifjúság megkoszorúzta a szabadsághárcban Igló város területén elesett honvédeknek sírját. Január hóban a Petőfi-önképzőkör a szabadságharc Tyrtaeus-ának emlékére ünnepélyt rendezett. Március 15-én kegyelettel ünnepeltük meg a szabadság ébredésének napját. A főgimnázium dísztermében rendezett ünnepélyen több százra menő díszes közönség jelent meg, megjelenésével lekötelező módon igazolván az intézet beléletének minden fontosabb mozzanata iránti meleg érdeklődést.
