Evangélikus főgymnasium, Igló, 1894
16 nyelvet, a mennyiségtant és földrajzt. Nagy kitartással és önfeláldozással élt nemes hivatásának egészen az 1889/90. tanévig, a midőn megrendült egészsége miatt kénytelen volt működési körét kisebb térre szorítani. A fenntartó hatóság saját kérelmére felmentette a nagyobb tehertől s innentől kezdve csupán heti hét órában tanított az első B) osztályban, melynek haláláig osztálytanára volt. Mint tanárt szigorít, a pedantismnsig menő kötelességérzet, rendszeretet és hivatása iránt való lelkesedés jellemzi; tanítói jellemének ezen elemeit szerette tanítványainak szívébe is beleoltani, a kik benne mindenkor bár szigora, de atyai szeretettől áthatott gondozóra találtak. Mint embert az erkölcsiség elveit szigorúan követő élet, becsületesség és megbízhatóság tüntetik ki, mely tulajdonságok eléggé tágas működési kört biztosítottak számára városunk és társadalmunk nem egy intézményének igazgatása körül. A társadalom humanitárius törekvései iránt mindenkor éber érdeklődést tanúsított; mint a szepesi tanitó-egyesület, a Magyar- országi Kárpát-egyesületnek választmányi tagja, éveken át élénk részt vett azok működésében; részvétet, könyöríiletességet tanúsított az árvák, az ügyefogyottak iránt és nem volt nálánál lelkesebb hive és munkása a Szepesi Szeretetháznak, melynek jövedelmeit saját munkásságával és buzgóságával éveken át tetemes összegekkel gyarapította. Életének utolsó éveiben zárkózottabb lett jelleme, ritkábban érintkezett a társadalom tényezőivel, kerülte a zajosabb társaságot, minek okát bizonyára beteges állapotában kell keresnünk. De a ridegebb külső alatt is mindvégig melegen érző szív dobogott. Áldott legyen emlékezete!
