Evangélikus főgymnasium, Igló, 1885
7 — Nuber Sándor, szül. 1840 okt. 15., j- 1885 decz. 22. Szomorú kötelesség jutott osztályrészül az iglói ev. főgymnásiumnak a lefolyt tanévben. A mindenkitől tisztelt és szeretett beszterczebányai tankerületi kir. főigazgatót. Nuber Sándort kellett eltemetnie, ki férfikorának teljes erejében, a legjobb egészségben, vidám kedélylyel, zord téli időben is eljött tanintézetünkbe hivatalos teendőinek teljesítése végett és midőn épen bevégezte hivatalos működését, midőn egy havi távoliét után az emberiség megváltója születésének nagy ünnepére szerető családja körébe készült, hirtelenűl kegyetlen betegség lepte meg, mely por és hamuvá tette két nap alatt, a legerősebb testet és kiváló szellemet. Az 1883-ik évi XXX-ik törvényczikk óta 1885. decz. 16-án másodszor volt szerencsénk boldogult nagyságos Nuber Sándor beszterczebányai tankerületi kir. főigazgató és királyi tanácsos úrhoz. Kemény, zord téli napok jártak akkor. Előzőleg meglátogatta már a rózsahegyi, podolíni, késmárki és lőcsei közéj) tanodákat és a szepes-helyi rom. kath. tanítóképző intézetet. Körül- belől egy hónapot töltött hivatalos utján, Igló leendett az utolsó állomás, deczember 20-án szerető övéi körében akart lenni, hogy együtt töltsék a karácsonyi ünnepeket; haza érkezett a bécsi keleti akadémián tanuló fia és várta a család a leendő vöt is. A férfi korának teljes erejében levő és október hóban 45 éves múlt' férfiú, a legjobb egészségnek és derűit kedélynek örvendett ide érkezésekor. Hivatásszerű buzgalommal vizsgálta a főgymnásium ügyeit és látogatta a tanórákat két és fél napon át; szombaton délután megtartotta a tanári tanácskozrnányt, mely alkalommal három óránál hosszabb ideig tartó előadásban közölte véleményét a tapasztaltak felett. Befejezte működését, másnap reggel készült elutazni, gyengélkedésnek semmi jelét sem lehetett rajta észrevenni. Vacsoránál Kövi Imre tanárnál voltunk kisebb körben, féltizenegy órakor fejfájásról panaszkodott; mindnyájan távoztunk és többen elkisértük lakására a Bányász-hoz czímzett vendéglőbe. Ez szombaton este volt, vasárnap reggel ágyban találta e sorok írója és féltizenegyig bizalmas természetű ügyekről beszélgettünk. Ez volt teljes eszmélettel folytatott utolsó társalgása Hétfőn reggel még maga mondta tollba a nejének szóló
