Evangélikus főgymnásium, al-reál tanoda, elemi- és felsőbb leány-iskola, Igló, 1866

7

II. Tanodái krónika.

Az 186%-ki év örökké emlékezetre méltó fog maradni az iglói főgymnásiumra nem csak azon korszakos eseményeknél fogva, melyek hazánk összes polgári viszonyainak sze- rencsésb fejlődésére oly nagy horderővel birnak, s melyeket tanintézetünk is őszinte örömmel üdvözölt: hanem azon iskolai életünket közvetlenül érintő örvendetes átalaki- tásnál fogva is, melynek következtében a régi gymnásiumi épület egy valóban diszes és rendeltetésének megfelelő uj tanépületté változott át, úgy hogy a legközelebbi tanfolyam már az uj, tágas, világos és jól felszerelt tantermekben fog megkezdődni. — Az uj gym- nasiumi épület — a helybeli ev. egyház és városi község tan ügy iránti buzgóságának legszebb s legmaradandóbb emléke — következő termeket foglal magában: egy nagy auditóriumot, egy múzeum és laboratóriumot, egy nagy rajz-, és 8 tantermet, egy confe- rentialis szobát, az iskolai börtönt és az iskola-őr lakát.' A tanodái könyvtár a nagy auditóriumban helyeztetik el. — Az iskolaépitéssel egy időben az iskola udvara és a közvetlen szomszédságában álló testgyakorda kőfallal kerittetett körül, úgy hogy most a gymná- sium és testgyakorda egy 1600 □ ölnyi összefüggő egészet képez, melynek egyik része iskolai diszkertté fog idővel átalakíttatni.

A tanépület Róth András helybeli építőmester, a légfűtés és ventillatio Poduschka bécsi mechanikus terve szerint készült. — Az épitési bizottmány tagjai Nadler Károly mint elnök, Münnich Adolf, Münnich Sámuel, Újlaki Jen'ó, Windt Ede, Jantner Bernát, Sztrelko Károly, Róth András, Dr. Tavasi Lajos és az igazgató voltak.

Az épités következtében az egyes osztályok magánházakba szállásoltalak át, mely kényelmetlenségen szerencsésen túlesvén, most már csak köszönetét kell szavaznunk mind azoknak, kik szívesek voltak az iskolának szállást adni, névszerint pedig Wolsz József urnák, ki a tanodái muzeum számára egy nagy szobát ingyen engedett át.

Tanodánkat egyébiránt nemcsak külsőleg, hanem benső életében is változás érte.

Mig egyrészről örömmel hálát adunk az isteni gondviselésnek, hogy a múlt év őszi hónapjaiban a hazánk majdnem minden vidékén pusztító ragálytól városunkat és iskolánkat kegyesen megóvta; úgy más részről fájdalommal kell megemlékeznünk, hogy a halál egyik tanártársunkat, néhai Tisztelendő tudós, Kellner Károly urat kiszólitá az élők sorából.

Kellner Károly született 1817. nov. 23-án Veszverésen Gömörmegyében, hol édes atyja lelkész volt. Tanult Rozsnyón, Lőcsén és Pozsonyban. Letévén a hitjelölti vizsgát, 1838-ban a jénai egyetemre ment, honnan visszatérve 1840-ik január havában a meg akkor fennálló osgyáni gymnázium igazgató tanárává lön megválasztva. De már 4 év múlva a Szepes megyében fekvő svabóczi ev. egyháztól kapott meghívást, hol 2*/2 évig mint lelkész működött: 1846. sept. 4-én pedig az iglói algymnázium igazgató tanárául választatott meg, rábizatván utóbb 1852-ben a lelkészi teendők is az egyházhoz tartozó tótajku hívek körül. Ily kettős minőségben fáradozott ernyedetlen buzgósággal 1866-ik október 19-én, — 3 hétig tartó epeláz után életének 49-ik, tanárkodásának 26-ik évében — bekövetkezett haláláig, 20 évig tartott iglói tanári működése főleg a III. és IV. osztályokra terjedt. — Tanintézetünk különösen a jeles philologus vesztét fájlalja benne. Béke lebegjen porain!