Evangélikus főgymnázium és al-reál tanoda, Igló, 1865

A (d) jegy utáni függvény 11. szerint olyan tulajdonságú, hogy különbzéke zérus, a függvény maga tehát állandó lészen, melyet (C) által akarunk jelölni, úgy hogy a 11. alatti ezen

V^+y2 , V"(X —X|f-Ky —y,)2 V(x, — x,)24-(y, — y,)2 V/~(x, — a)2-f yí = ^

V V, V2 ■ - V3

egyenletet adja. Ezen egyenlet jelentményét kitudandók megjegyezzük, miszerint V x2 + y2 = SA, V^x — x,)2 + (y— y,)2 = AA,,

(x, — X,)2 + (y, — y2)2

Aj A2

tehát

SA

x2

A2s,

SA AA, A,A2

— + -----L + —— +

V V, v, V

— a)2 + yl — A,S, , = C :

Ebben ------azon időt jelenti, mely alatt SA sugár SA utat megteszi, és hasonlag

f

ejezik ki

AAj AjA2 A2Sj

azon időket, melyekben a fény AAt és illetőleg AjA2,

v 7 v2 v3

A2Sj utakat befutja. Ezen utolsó egyénlet tehát azon tételt foglalja magában, hogy az (S) pontból kiinduló és többszöri töretés után (S,) pontba megérkező sugarak egyenlő időben teszik meg utjokat, miből következik, hogy ezen sugarak (S,) pontba egyenlő rezgési állapotban jönek, és (S()-ben hatályosságukra nézve egymást erősítik.

Innen magyarázható, hogy szemünkben, mely physikailag hasonlit a tekintetbe vett lencse-rendszerhez, bizonyos pontból jövő és a recehártyán egyesülő fénysugarak, legyenek ezek középponti vagy szélsugarak, nem gyöngíthetik egymást, azaz fény találkozási tüneményt nem származtathatnak.

Ezt a tételt, hogy egy időben futják meg utjokat egy pontban találkozó szél-, és központi sugarak minden, lencsénél, Dr. Stefan a természettan tanára a bécsi egyetemen mondta ki és bizonyította be legelőször. E tételnek fentebbi bizonyítása némi módosítással megegyezik Stefanéval.

Scholtz Ágoston,

tanár.