Igazság, 1910 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1910-10-07 / 2. szám

1910. október 7.

IGAZSÁG

3

kapok e helyétt pár'sort az I. félévi állapotokról összehasonlítva a megelőző év I-ső felével. Tehát a kimutatás így alakul: a közigazgatási élet cim szól a májusi közgyűléstől az októberiig, az egészségügyi kimutatás pedig 1910. január 1-től 1910. május 31-ig. De hát igy is jól van.

Azt olvasom e helyűt, „a folyó év I. felében 96-tal kevesebben haltak el mint a múlt év I. fe ében. Ezt értem. Azt is értem, hogy ez kedvező. Azt is tudomásul veszem, hogy a heveny fertőző betegek nagyobb arányban haltak el, mint a múlt évben. De már azt nem értem, hogy miért kedvező az egészségügy akkor, midőn az 1910. I. felében elhaltak közül 2255 volt két éven alóli gyermek, tehát az összes elhaltaknak 57‘5 százaléka.

A ki hallott valaha stisztikáról az ezen egy adaton egyerüen megborzad.

Ne beszéljenek nekem halálozási arányról akkor, midőn ily adatok vannak, ne beszéljenek egészséges közállapotokról, midőn a 7 éven alól • elhaltak közül 14'7 százalék orvosi segélyben egyáltalán nem részesült.

A statisztika és a jelentés nem arra való, .hogy dytirambokat zengedezzenek s a politikai frontváltoztatásnak képezzék tanujelét, de főként arra, hogy feltárják a bajokat, hogy a gyógyítás sikeres lehessen.

Ha azonban a jelentésben a rendszert keressük, akkor menjünk tovább egy lépéssel a most actuális kolera járványhoz. Tehát az egészségügyi jelentés csaknem egy évre nyúlik vissza, ami a jelentés erejét és számszerüségét természetesen csak igazolhatja, mivel 10 hónap mindig több volt hatnál.

Szól még a jelentés a koleráról is. Röviden, mert hiszen szerencsére nálunk még csak gyanús megbetegedés sem fordult elő.

Aki pedig mellesleg tudni akarja, hogy tüdővészben hány ember halt el, nézze meg a jelentést, bár e részben szintén nem tudom, hogy 6 avagy 9 hónapról van-e szó.

Ily körülmények között eltűnik előttem a gazdasági kiállítás minden fénye s egyébb előre nem látott fényességek sora, csak a pusztuló embereket látom, kik orvosi segély hijján mit sem érnek azzal,' hogy hát az a kiállítás még olyan impozáns is volt.

Kereshetjük ennek az aránynak szülő okát a nehéz megélhetési viszonyokban, kereshetjük abban, hogy a szegény néposztály egészségtelen odúkban él, hogy egy rothadt marha tüdőn végig koplal egy hosszú telet, hogy táplálkozása oly rósz, hogy e tejjel-mézzel folyó dús kána.ánon kívül nincs hely hozzá fogható.

* *

#

A tanügyi jelentés a kérdés második része. Itt azt állítja a jelentés, hogy a tüdővész és alkohol terjedésének meggátlására megtétettek a tanítói intézkedések s e téren is buzgón működik a tanítóság. Rendben van a dolog. Teljesített kötelességgel állunk szemben. De hát e téren mit tehet a tanítóság. Ók inkább arra lehetnének felhasználhatók, hogy csökkentsék az analfabetták számát. Erre talán felhasználva nem lettek? A jelentés itt egészen

három évvel bosszankodtak, vagy ami talán még rosszabb, vállvonogatva mosolyogtak a látogatók. Ady Endre csak alig nehány éve tűnt fel s már is ezren meg ezren esküsznek reá. Kijelentem itt, hogy én a magam részéről egyikőjüknek sem vagyok a híve. Sem Rippl- Rónainak a festőnek, sem Adynak, a poétának. Elismerem róluk, hogy kemény legények, arról, hogy nagy tehetségek, nem vitázom, de egyet a magam részéről kénytelen vagyok leszegezni; hogy túlzók és sokszor, hogy ne mondjam, affektáltak. Lehet, hogy ez nekik alaptermészetük, kell is, hogy úgy legyen, mert másként nem tudnám megmagyarázni magamnak azt a széleskörű tetszést és azt a mérhetetlen gyűlöletet, amit rövid szereplésük után már is képesek voltak kiváltani a közönség széles rétegeiben. Egyet azonban mindenkinek el kell ismernie róluk és ebben osztozom én is: nem szabad felettük csak úgy egyszerűen napirendre térni. És aki képes arra, hogy a figyelmet magára irányítsa, sőt azt a figyelmet le is kösse, az már valaki, az már egyéniség. S ha valahol a világon jogosult az individualizmus, akkor a művészetben mindenesetre az.

Mert nem elég az, hogy egy mű szép ruhába öltözzék. Olyan akkor, mint a viaszbábu, melyre pompás estélyi ruhát húznak. Szánalmasan csúnya. A forma tartalmat követel, éppen

hiányos, bár vannak, akik szeretnék tudni pontosan ezek számát is. Én elhiszem a jelentés minden szavát, azt is hajlandó vagyok elismerni, hogy alapos munka, hogy tárgyát ki - akarta meríteni, hogy a tetszetőségre törekeke- dett, de nem hallgatom el, hogy a kényes kérdéseknél feltűnően hallgat s a számokat szem- lélhetően nem csoportosítja sőt — mondjuk ki nyíltan — azokat számokban ki sem fejezi.

Tehát összefoglalva e kis részt: az alkoholizmus és tüdővész megszüntetését nem a tanítók munkásságától várom, azt tisztán azoktól várni egyenesen nevetni való, aminthogy nem fog csökkenni az analfabetták száma sem azért, mert hát 2 orvos megtelepedett a vármegyében.

* *

*

Az utakról csak pár sorban szól a jelentés, bár tudvalevőleg kevés a közutunk s az indokolatlan takarékosság folytán silányak és rosszak. Pedig érzi a jelentés is, ’ hogy a forgalomnak, a népek érintkezésének sine qua

nonja a jó közutak létesítése.

* *

*

Legszebb része a jelentésnek a mező- gazdaságról szóló rész. Itt otthon van. Azonban tévesen halad, mert a jólét van csak szeme előtt, a cseléd, a zsellér sorjával mit sem

törődik. A gazdasági kiállítás oly előtérbe állításával nem éri el a kívánt, hatást, mert azt mindenki láthatta, hogy a kisgazdáknak sem

volt ott semmi szerepük. i

* * *

A kivándorlással épp oly röviden végzek mint a jelentés. Csodálkozom azonban azon a végtelen örömön és lelkesedésen, mely a jelentésen elömlik akkor, midőn ezeren felül vándoroltak ki a nagy munkaidőn s nekem csak az esetben állana módomban örülni a jelentés

sikerén, ha a kérdések e főalapján láthatnám azt, hogy ennek a szerencsétlenségnek hatása alól felszabaditólag működne a közigazgatás; ha látnám, hogy fölismerték azt a helyes utat, melyen haladva el lehet jutni a bajok forrásához s azoknak helyes és gyökeres gyógyításához.

Heti krónika.

— Ünnep. A zsidó számítás szerint kezdetét vette az 5671. év, melyet az ősi hagyományoknak megfelelően jámbor áhítattal ünnepeltek a hitsorsosok. A statusquo hitközség templomában mindkét napon dr. Bernstein Béla tartotta a szent beszédet s mindkét alkalommal bölcseleti alapon állva kimutatta, hogy a modern zsidó felfogás összeforrott a korszellemmel s azok a parancsok, mik a Szentirásban foglaltatnak, örök időknek szólnak s mindig eszményik. Első napi beszéde egy megszívlelendő gondolat körül forgott s ez, hogy azok, kik a közügyek vitelére nem képesek és nem készek, akkor használnak legtöbbet a köznek, mikor attól elvonulnak, mert módot adnak az igazaknak, a hozzáértőknek az érvényesülésre. A máugy, mint a ruha élő testet és megfordítva. így van meg csak a kettő között a szép alapeleme : a harmónia.

S a művészi munka tartalma nem más, mint maga. a művész. Éppen azért a művész ne legyen filozófus és ne legyen unalmas, ami különben egyre megy. Ne értsenek félre. Ezzel nem azt mondtam, hogy a művész nagy társadalmi problémákhoz hozzá se merjen nyúlni boncoló késével. Szó sincs róla, ez nemcsak joga, de kötelessége is. Azonban, mint Vischer mondja: „Ha a vérbeli szobrász, festő, költő a feladatát eszébe veszi, ugv rögtön alakok és képek élednek benne: ez a formalátás az ö tulajdonképpeni gondolkodása.“ Más szóval a mű, az alkotó művész lelkében támadt hangulat pompás rezonációja, vagy mint Anton Rafaels Mengs kifejezte: „a remekmű a művész lelkének képe.“

S éppen azért, mert az individualizmusnak joga van és csakis neki van joga a művészi munkához, jogos az a forradalom is, amit a festészetben napról-napra tapasztalunk. Leakarja ez rombolni a nagyképü akadémiát, minden szép és minden művészi megölőjét. Helyesen teszi. Ámde ne feledjük: a forradalomnak csak addig van joga, amig azért rombol, hogy teremtsen, s ha tulságba megy és törvénybe iktatja a szabadosságot, túllőtt a

sodik napon a család és iskola képezte beszédének anyagát s ezt a két tényezőt két erőnek vette, melyek, ha egyformán működnek közre a gyermek nevelésén, eredményt érnek el, de ha azok egymással szemben törekszenek hatni, akkor annak csakis a jövő generatio adja az árát. —

Két papi beszéd volt ez, igazi zsidó pap beszéde. Menten minden tulhajtástól egy mélyen érző nagy tudós tanítása s az az őszinte öröm, mely a hívőket eltöltötte, biztosítéka a megértésnek s legszebb tanujele az uj. pap sikerdus működésének.

— A Bessenyei-kör október hó végén estélyt ad. A programmot még csak most állítja össze a főtitkár. Az estély értesülésünk szerint az eddig adottaknak is fölötte fog állani.

— Kinevezés. Fráter Szabolcs dr. közig, fogalmazó gyakornokot Vay Tibor főispán Öméltósága tiszteletbeli vármegyei aljegyzővé nevezte ki.

— Hol maradt az Ígéret. Elmúlt a céco idő, már talán el is felejtettük a gazdasági kiállítást, azonban a városház ellőtti u. n. piactér még mindig nincs rendben. Nem tudom, hogy a befejezést mi gátolhatná ? Talán csak nem a jövő tavaszon akarják megoldani a piac kérdését! Érdeklődéssel várjuk, hogy a lekötött szó, nem a pusztába irányozott jeientőségmen- tes ígéret lesz-e, mert ily rendezett térén piacot felállítani olyan álom, a minőt csak az álmodhat, a ki mindig és mindenhol bízott az adott szó szentségében.

— Furcsa bosszú. Lakatos Andrásné Liget sori lakos mindenképpen bosszút akarván állni szomszéd asszonyán, a következő érdekes utón akart érzelmeinek szabad folyást engedni. Szerzett romlott penészes tengerit s átszórta a szomszéd udvarára, hol az aprómarhák azt felélvén, egytől-egyig elhullottak. Erre az esetre azért hívjuk fel a figyelmet, mert számtalan ily esetről hallunk s igy nem eredménytelen a tettest a rósz szomszédban keresni.

— Uj tény a gazdasági kiállításhoz. Állandó a panasz iparosaink körében s már igen elkeseredett is a hangulat a miatt, hogy méreg drága árt fizettettek azon jámborokkal, kik jóhiszeműen közreműködtek és anyagi áldozatokat hoztak a kiállítás sikere érdekében. Egy-egy szegény iparostól 27—60 korona összeget szedtek s addig mig nem fizettek az illető kiállított tárgyainak átadását megtagadták. Nem érdektelen az sem, hogy egyes darabok el is tűntek, mely után szegény iparosaink csak szemüket türülhetik. Ezek után nem lehet csodálkozni, ha ily közreműködésektől el fognak húzódni,__ a mi pedig nagy kár lehet.

— Öngyilkosság. Deák Ferenc nyíregyházi lakos fehérnemű vasaló, október hó 5-én d. e. felakasztotta magát. Mire észrevették meg is halt. Tettének oka ismeretlen.

— Bedőlt tűzfal. Október hó 1-én este Mocsár Lajosné Sárkány-köz 4. számú újonnan épült házának tűzfala nagy robbajjal beomlott s kernsztül törte a padlást. Emberéletben kár nem esett.

célon, s viszont ha a forradalmárok csapatja egy kimagasló egyéniséget igyekszik utánozni, nem segít a bajon, hanem újabb akadémiát hoz létre, amelynek az idők folyamán a dolog természetéből kifolyólag szintén össze kell majd omlania.

S még egyet. Hozzá lehetünk szokva ahhoz, hogy a forradalmi eszközök meglehetősen kíméletlenek, hogy ne mondjam, durvák, s tisztán csak azért, mert valaki ilyen fegyverekkel dolgozik, ne tekintsünk senkit valódi forradalmárnak. Higyjék el, sokszor jóval nagyobb forradalmár az, akit ilyen tónusban támadnak, mint maguk a támadók. És ne feledjük Hähnel kijelentését, hogy a művészek minden fajtájában akad elég bolond, aki szamárnak tartja embertársait s mégis töri magát, hogy ezek öt megbámulják.

Mindezt azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy ne térjünk csak úgy egyszerűen napirendre a költészet és képzőművészet forradalmárai felett. Gyakoroljunk kellő kritikát műveiken s csak komoly megfontolás után tapsoljuk meg, avagy kárhoztassuk őket.

Én azt hiszem, hogy mozgalmuk a szép jegyében történik és ezért jogos. Ám, ha tévednék s a szép keresése náluk csak merő affek- tácio volna, amit ugyan nem hiszek, akkor elvégzi a munkát kelyettünk, megöli őket maga az örök, a diadalmas Szép. y.