Igazság, 1910 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1910-12-30 / 14. szám

2

IGAZSÁG

December 30.

arc, legsajátosabb és legkiválóbb példányai- ; val dicsekedhetik.

Efféle kínzó hangulatokban vergődik a mélyebben kutatni szerető idegen s megállapítja a következő dolgokat: Paris nem a romantikus, vörös fényben aszó szellemi kohó, vagy legalább is már nem az.

Ma már minden ország fővárosa többé- kevésbó tökéletes formában átvette Páristól azt, ami jellemzi Párisi: a mulatás legkülönbözőbb és legléhább módjait. Egyáltalában mikor ,párisi“-ról beszélünk, mindig valami léhaság jár az eszünkben, szóval nem igazi érték.

Színházak és iskolák máshol is vannak már olyan jók, mint itt, szalonok is olyan finomak s a társadalmi szellem, ha nem is annyira fölvilágosult, de egészségesebb haladás utján van. Végre is odajutottunk, hogy Páris igazi értékek tekintetében semmi különösebb előnyben nőm részesíthető, mint más nagy városok. így gondolkozik a kéthónapos idegen s még mindig nem tud megbarátkozni Párissal. Közben telik az idő. Vasúti sztrájk lesz : a levelek s a pénz — késnek. A Boule- vardokon elbóbiskolnak a lámpák, csupán a mozdonylámpák iránti sympathiából. S az ember, elkezd gondolkozol szociális témákról s a múlandóságról.

Hogy Párisban a szociálizmus demagógiába kezd fuladni, az szemmel látható. Vagy nem érett, öregedett még meg az emberiség a szociális életre, vagy egyáltalában nem embernek való utópia.

De egy bizonyos: Sok változáson kell még átmenni a szooiális elveknek a természet útmutatása szerint, hogy az ember jó szívvel és bizakodva utána menjen. „Er hat noch sein Steckenpferd“ Rósz francia nyelvek azt mondják a német diákra, hogy azt is könyvből tanulja, hányszor kell a „Schatz“- jára kacsintania, ha 240 óra és 45 perc múlva eredményesen akar szerelmet vallani. A szooi- álizmus is nagyon ideálisán megcsinált mindent a papíron s a vezetők az elsők, akiket megejt az emberi alap-természet: a törekvés ki a tömegből bármily utón s akik visszaélnek kényelmetlen elveikkel. Hiába, az élet nagyobb mester, mint Marx János. Francia- ország elvette az egyház birtokát, de arról nem gondoskodott, hogy a zsenge gyermeki lélek, mig megérik a gondolatra, mentve maradjon az olyan papi igazságoktól, melyek egy egész életre kihatnak bónitólag, de amelyekről senki a föld kerekén be nem bizonyította, hogy igazak. De bocsánat! Megszaladt a toliam. Ezek már nagyon is subjektiv nézetek. Mindenesetre vontosak a párisi és francia szociálizmus megítélésénél, amelynek a tévelygő útja bizonyítja, hogy ha uj óietet akarunk, azt fokozatosan kiépített reformokkal kell létrehozni, nem a nagy dob segítségével, amelyre elsősorban is nem a papi elvek, hanem elég anyagiasán a papi ,va- gyón* került.

Mikor azután az idegen előtt igy elvósz a „Páris‘-8zó nimbusza, akkor hozzáfog Páris igazi éltékeinek a tanulmányozásához, amit az iskolák, színházak, művészeti és köz- gazdasági intézmények képviselnek s amelyeken a gondolatszabadság eléggé erős foka a korona. S itt azután talál is igazi értékeket. De ez már nagyon száraz téma. Nem nekem való. Ha e párisi szellemi hullámokat az internationális irodalmi és politikai hullámokkal hasonlíthatja össze az ember, érdekes megfigyeléseket tehet. A párisi, általában a francia nép nagy szinószkedósi talentummal van megáldva.

Ha párisi Bonlevard lapot vagy hamisítatlan francia ponyvát studirozok, ellenállhatatlanul megerősödik bennem ez a vélemény. A sok „voila!* „Tius* stb, a «ok szónokias kitétel mind erre vall. A sok utcai reklámárns mind oratori tehetség. A demi- mondaine, mikor egy félkerékeu álló balekkel táncra pattan, el nem mulasztja, hogy kezét a szája elé illesztve súgó poziturákban oda ne kiáltson valami hozzá méltó viccet a körülállóknak, ami az ócska színdarabokban sokszor használt „íólre“-beszólést simboli- zálja és utánozza. Itt még a mosónék is kifogástalanul declamálnak. S ez a természete a népnek okozza azt is, hogy a francia színdarab inkább kulissza-trükkök összesége, mint értékes tartalom.

A gondolatszabadság nem zárja ki azt, í hogy néha gondolatszabadosság ne uralkod- i jók. Patriotizmusból a francia bármikor a legnagyobb lelki nyugalommal rúgja oldalba j az igazságot: különösen a német igazságot, j (Ilyen rúgástól nem menekült az Ehrlich-fóle j szer sem).

Köztudomású, hogy az irodalmi receptek I szerint készülő francia színdarabok levegő- j jének halálos ellensége a akespeare-dráma ! erőtől, természetességtől duzzadó ege. Mely- j nek és fölszínesnek nem lehet egyszerre j lenni. Csörgösapkában örök problémákat bo | gozni és bontani: fából vaskarika.

A francia nemhogy Sakespeare drámát j produkálni tudna, de még élvezni sem tudja igazán.A francia—orosz barátság nem akadályozta meg Toistoi-t abban, hogy a bűnös, modern ólet gyengéit meg ne vádolja prófétai erővel. S Páris ha egy kicsit lelkiismeretesebb lenne, Tolstoi-ban a halálos ellenségét látná. De ellenkezőleg. Tolstoi a nagy, utólórheletlen. Mert az öreg muzsik, noha nem sikerült, meg akarta csipkedni Sakespeare babérait. Nosza volt ki mögé bújni a franciáknak, ha a világ kérdőre vonta őket, mikor a nagy angol poétára kórusban kiabáltak és füíyüitek. Persze sic non itur ad astra!

S a világ a francia színdarabokból is kezd lassanként kiábrándulni, hacsak nem „chef d’ oeuvre“-ek. A „chef d' oouvre„-ek pedig rendszorint nem járnak csörgösapkában.

Hol van a mai epigon-gárda a gloire nagyjaihoz. Hol a francia szellem olyan megnyilatkozása, mint Voltaire-ben és kortársaiban. Semmi! Csak a bonmot és calem- bourokda fűlt francia vígjátékok burjánoznak tovább, melyek a grammaire grand-mére- fóle szójátékok előtt sem pirulnak el. Valóban. Mintha igaz lenne, hogy a francia egész életében gyerek marad.

Hol egy uj gloire ? Késik az űrben, mint Ibsen nőinek a lelke. De reméljük, hogy nem marad ei. A* francia nem üres és nem lusta faj alapjában. A francia juristák kikiabálnak egy-egy professort az egyetemről, ha az nem tetszik nekik, de az órák alatt tömve van a terem. S van bátorság a franciában. Ezt megmutatta a múltban s ma is bizonyítja.

Az aviatikának, ahol minden újabb száz méternyi magasságot egy-egy élettel hódítanak meg, itt a hazája. Reméljük, hogy csak kátyúba jutott a France.

Ezzel a bizonytalan érzelmekkel bolyonghatott a négy hónapos idegen még mindig elfogultan az első csalódástól.

De egyetlen egy látvány elragadhatja az embert, illetőleg íö nyithaíja a szemet.

S miután minden rosszat megállapítottunk Párisról, ideje, hogy lerontsuk a nyomós érveket. Ha az a bizonyos idegen a múlt hót egyik napján megállott a Pont Royal-on, hirtelen változáson ment át a lelke.

A Grand Palais mesebeli fényben állót. Ezen színes villanyfény és gázláng tüze csókolgatta a párkányt s bontotta tündóri világításba a Szajaa-partot s a Szajna-tükröt. A Piacé de la Concorde ezernyi lámpája elbújt a nagy fény mellett. Az Eiffel-torony csúcsáról tgy óriási reflector fénye végigsimogatta az egész Párist: a Sacré Coeur hófehér falától a Notre Dame ódon misztikus tornyáig, a Pantheon kupolájától a Saint Cloud hegyekig ; s mintegy elégedetten megpihent mindig a Grand Palais-u, ahol ezernyi tömeg nyüzsgött az automobil-kiállításon. S az idegen akkor egy vallomást tett önmagának: „Rósz világ, bűnös világ s mégis szép világ“. S miután igy kétségben hagyom Önöket Páris mivoltáról és értékéről, bocsánatot kérek a sok céltalan szóaljáórt. De próbálják meg! Jöjjenek ki a fogadom, hogy Önök sem tudják megmondani, hányadán állnak. Páris ördögien szép. Csak az ördög tnd vele tisztába jönni! Voila! Megírtam az „Igazság*snak az igazságot.

Kubinyi Imre.

HETI KRÓNIKA.

— Uj királyi tanácsos. A király a miniszterelnök előterjesztésére Májerszky Bélának, Nyíregyháza város polgármesterének, buzgó szolgálatai elismeréséül a királyi tanácsosi elmet díjmentesen adományozta. — Nyíregyháza az első rendezett tanácsú város, melynek polgármestere ezt a kitüntetést elnyerte.

— A leány-egylet teadélntánjáról. Karácsony hétfőjén sikerült teadóíutáut rendezett a leány-egylet. A Korona nagytermét zsúfolásig megtöltötte a közönség s élvezettel hallgatta az egyes számokat.

— Haláltts baleset, Hladon István 45 éves kőműves segéd folyó hó 24-ón munka közben egy magas áíványrói lezuhant. Sérüléseibe belehalt.

— Ebzáriat. Az újabban előfordult ve- szettsógi eset miatt ismételten 40 napi ebzáriat lett elrendelve.

— Öngyilkossági kísérlet. Szőke János 22 éves szabó segéd folyó hó 28-án forgó pisztolyiyal mellbe lőtte magát. — Tettét szerelmi bánatában követte el. — Sérülése azonban csak könnyebb természetű.

— Gyújtogatás. Folyó hó 27 ón réggé,

5 órakor Varga Jánosáé, Mohács Z uzsánnal Kucsa Mihály bérkocsis házát petróleumba mártott ruhával fel akarta nyújtani. — Szerencsére ideje korán észrevették s igy a tüzet sikerült eloltani. Az asszonyt a kir. törvényszék fogházába kísértek.

— Késelő rokonok. Márkus István 24 ref. napszámos Kántorjánosiban folyó hó 20-án délelőtt valami csekélység miatt összeveszett apósával és sógorával ós ifj. Balog Jánossal, kik annyira dühbe jöttek, hogy kihúzva bicskájukat, Márkust alaposan összeszurkálták. Súlyos sérülésével az Erzsébet kórházba szállították, életben maradásához nincs remény.

— Sociologiai estély. A Kereskedők és Gazdák Körében december 29-én „a nö- kérdós fejlődéstani alapjai“ cimen szabad előadást tartott Giüchlich Vilma úrnő s csaknem 1 ós fél órát átölelő elmélkedése nemcsak a tudás hatalmát éreztette, de az a szeratet mellyel a tárggyal foglalkozott lekötötte saját személyéhez a mi közönségünk vonzalmát is.

Azok a határok mik rendelkezésünkre állanak nem engedik, hogy az egész elme futtatását nyomon kövessük. Egyes gondolatok kiragadása pedig csak oly képet szemléltetne az olvasó előtt, melynek vásznán a legszebb sziaek vannak odavetve, de ösz- szességükben harmóniát, összhangot nem alkothatnak.

Az előadás egy fordulópontja ott indult mikor az altruismusí vagyis a jövendő generációk sorsárúi való gondoskodást egy oiy önző érzelemnek vette, mint egyéb egoista érzelmei; s levezette ezen megállapítást abból, hogy akkor midőn az emberiség a jövő élet kellemességét iparkodik előhozni, vol akón saját sorsát teszi kellemessé. Ez az u. n. Bantham féle aiiruistikus elméletet nem dönti meg, s nem tesz különbséget az ezzel ellenkező az a felfogás, hogy a jövő emberiség sorsának javítását célzó intézkedés a legmagasztosabb erény, még akkor is, ha akaratlanul a hatást tompdó sziaek bántanák is a kép kristálytiszta fehérségéi.

Az előadás legszebb része volt a gyermekvédelem s a gyermeknevelés kérdésének kibontása. Oly szépen, oly közvetlenül s oly készséggel nyilatkozni csak az tudhat, ki e kérdések nagy horderejót, a gyakorlati élet állandó szemmel tartásával, a nap-nap utáni vele foglalkozással érzi át és képzeli el. — Itt emelkedett a piadesztálra. A nókérdóst — a nővódelemmel kapcsolta össze s az okok szerves kapcsolatából deriválta, hogy a nő legszentebb feladata egészséges nemzedék felnevelése, mely pedig csak a nyugodt, biztos alapokra fektetett, minden gazdasági kialakulástól független életviszony mellett lehetséges csak.