Igazság, 1910 (1. évfolyam, 1-14. szám)

1910-11-18 / 8. szám

1910. november 18. IGAZSÁG 3 Taaonootthon. Küszöbön van az ipartörvény revíziója. A mint a tervezetet kézbe vesszük, nyomba szembe ötlik azon körülmény amit az iparos és mester között megkülönböztet. És ez szerintem is igen üdvös dolog, mert a ma életviszonyok mellett a közönségre nézve is előnyös, hogy az ki munka felvállalására jelentkezik a saját szakma­belije zsűri ítélete szerint bír e olyan kvalitá­sokkal, olyan tulajdonságokkal, melyek képessé teszik őt arra, hogy kényesebb igényeket kielé­gíthessen. De nem érdektelen ezen kettéválasztás magukra a iparosokra nézve sem. Ma a tanult iparos ép olyan elbírálás alá esik a honorálás tekintetében mint a kevésbbé tanult avagy egészen tanulatlan, mig ellenben ha arról van szó, hogy egyik-másik iparos-társunk gyarlóságát fogyatékosságát teszik szóvá, vele gáncsolják az egész iparosságot. Ezt a ferde felfogást már legfőbb ideje megszüntetni s a tervezet rá ütött a szeg fejére, mikor ezt az éles határ­vonalat az iparos és mester között meghúzta. Mikor ez a mozgalom a törvényalkotás mezején megindult egyes nevezetesebb mesterek gondolkozóba estek a felett, hogy lehetne erre a reformra az iparosságot előkésziteni. Thék Endre vette kezébe az ügyet ez irányban s fáradságot nem kiméivé a legnagyobb áldozat- készséggel Orosházán egy tanonc-otthont létesí­tett, mely már az első évben 40 embernek adott helyet tudnmásom szerint. Ez a terve annyira magával ragadta az érdekelt köröket, hogy az országban ma már egymás után állít­ják fel a különféle tanonc-otthonokat. így va­gyunk ezzel most Nyíregyházán is s ez az életre való eszme kell is, hogy az egész ország­ban diadalt arasson. A magam részéről azonban tisztán az internátus megalapítását nem tartom elegendő­nek, mert az élet rövid időn belül úgyis többet és többet fog kívánni az iparosságtól. Én azt hiszem, hogy kevés jóakarattal a tanonc-képző iskolát is az internátussal együtt fellehetne állítani, hiszem azt annyival is inobb, mert azt vitatni sem lehet, hogy magában véve a katonai fegyelmezettség nem elegendő az üdvös­séghez, az iparosnak tanulni is kell. Sajnos azonban, de a mai iparos osztály a maga szűk körében még nem képes megadni azt a széles látókört az ifjú növendékeknek, mely pedig egyedül biztosíthatja azt, hogy a magyar ipar a külfölddel szemben versenyképes lehessen. De szükséges ez a képző iskola felállítása nemcsak azért, mert a növendék a dolgok vilá­gos ismeretében kétszeres kedvvel dolgozik, hanem azért is, mert a mesteri címre törekvők csak akkor lesznek képesek a megkívánt szak­vizsgát letenni, ha iparukról teljes tájékozott­sággal bírnak. Ezt pedig más nem tudja meg­adni, mint az intenzív tanulás, a szakkal való állandó és lelkiismeretes foglalkozás. Röviden, egy pár sorban óhajtottam magá­val a nagyjelentőségű kérdéssel foglalkozni, mert tudom, hogy úgy az iparfelügyelő ur, mint Szabolcsvármegye főispánja a legnagyobb jó­akarattal és körültekintéssel iparkodnak az ipa­rosságra messze kiható szép tervet még az idén tető alá hozni. Mivel azonban az ország­ban csak internátus létesítésével is eleget vélnek tenni ez irányban, nem mulaszthattam el, hogy a szakképzésre felhívjam a figyelmet, nehogy később ezen mulasztás pótolhatása leküzdhetlen anyagi akadályokba ütközzön. Én mint az ipartestület elnöke ezúton is kérem mindazokat, kik az iparosság ügye iránt jóakarattal viseltetnek, hogy a tanonc-otthon kérdését és evvel kapcsolatban a szakképző iskola felállítását, minden erejükkel támogatni szíveskedjenek. Prok Pál. Heti Krónika. Borbély Sándor első verskötete, Egy fiatal poéta csokorba szedte egy kötetre való versét s beküldötte a budapesti Singer és Wolfner cégnek kiadatás végett. Nem volt e versek mellett semmi ajánló levél, csak egy -bevezető vers, a mint igy következik . . . Az én dalaim. Az én dalaim nem büszke virágok, Minek pompája káprázatba ejt, Illatuk bódit, színük gyönyörködtet, S értük az ember mindent elfelejt, Nem tüzes nóták, melyek, izzó hangja Magas eszmékről népekhez beszél — Az én dalaim hervadt őszi rózsák, Melyeknek szirmát tépdesi a szél­Az én dalaim lágyan zsongó versek, Mikben a kedves arcképe ragyog, Avagy sirámok, melyekben a szivem Fel-fel zokogó bánata sajog, De nem dithirambok, melyekben a vágyak: Ittas szerelem pajzán szava kél — Az én dalaim hervadt őszi rózsák, Melyeknek szirmát tépdesi a szél. Az én dalaim nem csapongó jókedv: Téveteg lélek csendes gyermeki, Mikben a szegény, elnyomott s az árva Nehéz sorsában vigaszát leli, Könnyű hangjukban súlyos gyász lakik, Bennük sóhajok miriádja él — Az én dalaim hervadt őszi rózsák, Melyeknek szirmát tépdesi a szél. A költőnek, írónak legszebb jutalma a közönség pártiogása. Ez inspirál a hatalmas alkotásokra. Mi odafordulunk Nyíregyháza intel­ligens gondolkozásu lakosságához, azokhoz, kik át tudjak érteni azt, hogy mily előny az ifjúság­nak az irodalmi élethez való vonása, s ott meg­tartása, a kik nemcsak azt vetik oda az ifjú­ságnak, hogy »küzdve küzd“ — de hozzá te­szik hogy »bennem bízzál.“ Borbély Sándor versei ,Az én világom“ cim alatt látnak napvilágot. Egy kötet ára 4 korona. Mely a szerző címére Városház-tér 11. szám alá lehetőleg december hó 10-ig küldendő el. — Képviselőtestületi közgyűlés. E hó 18-án , tartja a nyíregyháza városi képviselő^ testűiéi rendes közgyűlését a városháza nagy1 teamében, melynek tárgysorozatából kiemelkedik s jelentőséggé fogja emelni Dr. Vietorisz József főgymnasjami tanárnak a Szabad-Lyceum szak­osztályi elnökének az analfabéták oktatása ügyében beadott jelentése. — Választás. A kisorsolt megyebizottsági tagok újból választás alá kerültek e hó 15-én, s az egy Paulusz Mártont kivéve, valameny- nyien újra megválasztattak. A választás a szo­kott csöndben kezdődött s az első kerületet kivéve csöndben is folyt le. Paulusz Márton kibukott ! Kérem ez egy Napóleoni bukás. A jó, tanult, értelmes Marci bácsi, a nyíregyházai 48-as és függetlenségi párt alelnöke, a Gazda­kör elnöke, Darányi Ignác üdvözlő szónoka kibukott. — Nyíregyházán! De ezt nem okozta más, mint a nagy elbizakodottság. Azonban, hogy ügyes kortes fogás volt, a már egyszer bizonyos. Hisszük, hogy bekerül még az ő megérdemelt helyére, mert tényleg érdemes ember, de az egyszer ő rajta bebizonyult, hogy a legnépszerűbb ember is, ha nagyon bízik a dolgában, nagyon meg is járhatja. Helyébe uj ember került a zöld asztal­hoz : Prok Pál, az ipartestület elnöke, a mi garanciája annak, hogy az iparosság is tevékeny részt óhajt venni a közügyek elintézésénél, ami csak jótékony hatással lehet a város fej­lődésére. — Lövöldöző kocsis. Karikó József kocsis folyó hó 14-én ittas állapotban ellopta gazdájától forgó pisztolyát, s azzal lövöldözni kezdett. Pólyák József teherhordó taligás ki­akarta csavarni kezéből a fegyvert, de Karikó rálőtt s a golyó bal alsó lábszárába fnródott. Sérülése súlyos, de nem életveszélyes. Karikót az ügyészségi fogházba kisérték. — Rendkívüli összülés. A nyíregyházi építő iparosok szövetsége november hó 20-án délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében ülést tart a melyen az e hó 13-ikán hirdetett ülés tárgysorozata felett a megjelentek számára tekintett nélkül fognak határozni. — A bíróság köréből. Kiss József kir. járásbirót, a járásbíróság vezetőjét, sajat ké­relme folytán Ö felsége a kisvárdai kir. járás­bírósághoz helyezte át s ugyanez alkalomból 25 évi buzgó közfizolgálata elismeréséül, tábla- biróicimmel és jelleggel tüntette ki. — Balesetek. Vekerdi Sándor 20 éves vasúti fékező f. hó 14-én egy nyitott és fedett teherkocsit akart összeakasztani, amikor is a fék deszkája bal vállát összezúzta. — Particska Erzsébet kőműves napszámosnő f. hó 8-án reggel amint a Népkert utcában újonnan épülő ház álványára téglát hordott, véletlenül meg- siklott és lezuhant a földre. Mindkét lába súlyos sérülést szenvedett. — try ászeset. Nagy részvét mellett te­mették el f. hó 16-án Guttmann Jenőnét, a Royal kávéház tulajdonosának feleségét. Még nem több egy heténél mellettem ült a leány­egylet estélyén, s ma már künn fekszik a temetőben. Még most is hihetetlennek tűnik előttem. Nagyon sajnálom azt a három kis árvát, de talán még jobban Guttmann Jenőt. Még nincs egy hete, hogy megroppant feje felett a Royal vasbeton mennyezete; s talán még fel sem ocsúdott e csodálattól, s már meghalt a felesége. — Meghivé. A nyíregyházi tanítók novem­ber 19 és 20-án vagyis szombaton és vasárnap a városi színházban jótékonycélu estét rendez­nek, melyre a tanítók ügyei írat nemesen érző közönséget ez utón is meghívja a rendezőség. Az előadás este 8 órakor veszi kezdetét. — Apollo villany színház. Rendkívül szép és tanulságos műsort állított össze az Ápol 6- szinház e héten. A művészies számok közzül kiemeljük a következőket: Veszély as fogadás. Nagyszerű sportlátványosság. Norvég fjordok mentén. Gyönyörű term felvételek észak honá­ból. Az Adria cillaga. Remek képek a tenger­ről. Humorosak: Égszakadás földindulás . . . Az akrobata! Álszerzetes. Kitűnő bohózatok. Vasárnap d u. színre kerül: A hős pásztor fiú. Nagyhatású gyermektörténet — Nyilvános nyugtázás. A kereskedők és iparosok hitelszövetkezete a rendőrségi önse­gélyző egylet javára 15 koronát volt szives, adományo ni, melyért köszönetét nyilvánít Ker­tész Bertalan r. főkapitány. ' — »Éljen a talylgas társaság.“ A mi taligásaink valóban igen nagy uraknak tartják magukat, nem fogadnak parancsot senkitől, nem imponál nekik senki, legfeljebb az, ki tarifájukat háromszorosan megfizeti. — Hogy az utasok testi épségére mennyire vigyáznak, élénken illusztrálja a következő eset: Vasárnap a Debreczen felől érkező reggeli vonattal egy egyszerű falusi asszony jött. Felült egy taligára. A taligás lovára csapott s örült iramodással neki indult az útnak. Azonban egy villany- oszlopban megakadt a taligás s szegény asszony ivalakban repült ki belőle. — Még az volt a nagy szerencséje, hogy ijedtségén és kisebb zuzódásokon kivül más baja nem történt, de mindenesetre ez is elég arra, hogy többé taligára fel ne üljön. 702. 855. 886—1910. v. szám. r Árverési hirdetmény. Alulírott kiküldött végrehajtó az 1881. évi LX. t.-c. 102. §-a értelmében ezennel, közhírré teszi hogy a nyíregyházai kir. járásbíróság 1910. Sp. II. 503/3 és Sp. II. 459/4. számú végzése folytán Fried Salamon és özv. Sichermann Dávidné nyíregyházai végrehajtató javára 43 K. és 301 korona 56 fillér tőke, ennek 1910. évi junius hó 15 napjától számítandó 5°/o kamatai és e hird. és hirl. közlés dijával együtt eddig összesen 178 kor. 58 fül. perköltség követelés erejéig elrendelt biztosítási végrehajtás alkalmá­val biróilag le és felül foglalt és 1150 koronára becsült ló, hintó, bricska, szán stből álló ingó­ságok az alap és felülfoglaltatók követelései erejéig is nyilvános árverés utján eladatnak. Mely árverésnek a nyíregyházi kir. járás­bíróságnak 1910. V. 1483/4. számú kiküldést rendelő végzése folytán a helyszínén vagyis Nagyhalászon alperes lakásán leendő eszköz­lésére 1910. évi november hó 28-ik napjának délelőtt 11 órájára határidőül kitüzetik és ahhoz a venni szándékozók ezennel oly megjegyzéssel hivatnak meg, hogy az érintett ingóságok az árverésen az 1881. évi LX. t.-c. 107. §-a értelmében a legtöbbet ígérőnek szükség esetén becsáron alul is el fognak adatni. Az elárverezendő ingóságok vételára az 1881. évi LX. t.-c. 108. §-ban megállapított feltételek szerinf lesz kifizetendő. Kelt Nyíregyházán, 1910. évj okt. 31-én. Szántó Ármin, kir. bir. végrehajtó.

Next

/
Thumbnails
Contents