Igazság, 1910 (1. évfolyam, 1-14. szám)
1910-10-28 / 5. szám
1910 október 28. IGAZSÁG 3 kik ezt a kérdést oly erősen forsirozzák egyáltalán nincsenek tisztában azzal, hogy ez által mennyi élő állat hozható be az országba. Emlékezzünk vissza, hogy ezelőtt 3 évvel, midőn a Szerb határt elzárták, maga Szerbia is elhanyagolta állattenyésztését. Több mint álló esztendeig jártak — keltek a szerb államférfiak, hogy állat Szerbia productumainak piacot szerezzenek mig végre Francziaországot, Olaszországot és Egyp- tomot megnyerték maguknak. Képzelhető-e, hogy akkor midőn ezen helyeken megvetették lábukat, mikor az összeköttetés ezen államok között barátságossá sőt kellemessé fejlődött, most szerződéseit megszegje s bizonytalan helyzetet teremtsen magának. A ki különben még mindig bízik ezen orvosszerben annak megsúgom, hogy husdrágaság nemcsak Magyarországon van, de kiterjed egész Európára sőt a tengeren túlra is s igy ha a szerb kereskedő eladja a húst természetesen olcsóban nekünk sem adja mint másnak. Vegyük csak elő az iránt s tegyünk egy számítást, hogy mily olcsó lehet az a szerb hús mikorra ide érkezik hozzánk, mert még a levegőt husszállitás céljaira meg nem hódították. Tegyük fel, hogy vámmentességgel kerül hozzánk a hús. Ekkor is azonban Budapesten, a kirakás helyén 1 kor. 80 fillérbe kerül a húsnak még alárendelt része is. Romániával úgy vagyunk, hogy ott marhatenyésztésük felelevenítése végett most veszik a sovány élő állatokat a szomszédos Szerbiából. Azt meg minden újság olvasó ember tudja, hogy Románia állattenyésztése mai időkben a lehető legrosszabb. Az Argentínai hús, élvezetéhez husfogyasztó közönségnek meg kell fordítani a belső be- rendezkedesét, s a mellett mint már kimutatták számadásokkal az is Bécsben alárendelt részeiben is 1 kor. 32 fillér a kedvezményes szállítás igénybevétele mellett. Még egyszer vissza térek a szerbiai határ megnyitása kérdéséhez. Ezelőtt 3 évvel, ha jól emlékszem júliusban elzárták a szerb határt az élő állatokra, s az utánna következő hónapokban rohamosan estek a marha árak. Miért ? Mert volt elég vágó marha készlet, az országban. Épen akkor kellett volna már a kormánynak intézkedni,miután tudnia kellett, hogy az országban kellő erővel kell, hogy szaporittassék az állatállomány. Kellő szakértelemmel már akkor elejét lehetett volna venni a mostani nagy húsdrágaság bekövetkez- hetőségének. E cikk igen tisztelt olvasója megengedi nekem, ha a húsdrágaság okát részletesebben fogom megismertetni a hú-sfogyasztóval: mert azt, hiszem, fontos közérdek, hogy legyen valaki, aki ezt a nehéz problémát megvilágítsa, megismertesse. Első sorban is ki kell jelentenem, hogy minden ‘árucikk árának szabályozása az áru kereslet és kínálattól van mindenkor függővé téve. ügy van az élőállattal is. Sokszor egy országos vá - sárban is 5—15%-kal lehet olcsóbban venni és viszont ugyanannyi °/o-kal drágábban kénytelen venni a mészáros vagy kereskedő, s annál inkább törtetnek az árak folytonosan felfelé, ha huzamos ideig úgy Budapesten mint Wietiben hétrőlhétre csökken a vágómarha felhajtás mennyisége. * * * Hanem menjünk vissza az elmúlt időkre, hogy miért volt olcsóbb a hús régebben, mint ma? Nézetem a következő : tanító koromban jól emlékszem még a 70 es években pt. Nyíregyházán az iparos osztály és a jobb családok hetenként vasárnap, kedden és csütörtökön vettek húst a család számarányában mérsékeltebb mennyiségben, rendesen úgy, hogy már a szolgálóknak nem is jutott semmi. A jobb módúak szintén hetenként egy-két napon át, csak legfeljebb kevés csonttal tiszta levest főztek, de hús, különösen marhahús, aznap akkor sem volt. Minden jó gazdasszony főzelékkel szaporította az étel szükségletet. Gondosabb gazdasszonyok voltak akkor még, mint ma, mert mindeniknek tele volt az élés kamarája mindenféle főzelék készlettel. Ez egy. A másik az, hogy minden kevéssé jó módú polgár is egy télen át 2—8 drb disznót vágott le, amelynek húsát kifüstölve kamarájába helyezte. Az úgynevezett hires orja levest egész évben hetenként 2-szer is tálaltak a családok. El volt látva a kamara bőven zsírral, szalonnája volt rendesen eladó is már ősz fele minden polgárnak. A főispántól kezdve a favágó munkásig 1—2 tehene volt mindenkinek, tej, vaj, túró pótolták az élelmet. Az udvarok el voltak látva istállókkal, disznó ólakkal nemcsak a parasztembernél, hanem az úri osztály sem volt fejős tehenek, disznók nélkül soha. Hol vagyunk ma? Tessék csak öregebb polgárokat megkérdezni minden utcáról, hogy abban az időben hány darab disznót hajtott ki a csürhés, kondás és hány órakor ? Hány tehenet hajtott a városba, az akkor még künn a szállásokon lakó gazda? Mondhatom egész habozás nélkül, hogy csürhe volt 1500 drb, vegyes szarvasmarha volt 1200 drb, 12000 lakosságú városnál. Hol van ez ma ? így volt ez kisebb városokban, igy volt faluhelyeken. Volt legelő elég, volt takarmány, termőföld bőven, volt csürhe-kijáró hely elég, és ami fő volt, minden községben elég olyan elöljáró, aki mindezekre a szükséges tényezőkre különös nagy gondot fordított. És hogy vagyunk ezzel Nyíregyházán most ? Városunk 35000 lakost számlál. A tenyésző lakó ebből 12 ezer. A két csordában összesen 400 drb tehén van, csürhe semmi. Nem is épülnek istállók, disznó ólak, mert az közegészségi szempontból veszélyes. Aprómarha tenyésztésről jobb nem is álmodni, mert az, ha már levágható, a tyuktolvajoké. Már az ilyen kisebb paraszt város is ha lemond az állattenyésztésről, mit szólhatunk a nagyobb emporiumokról. A házak mind csinosan épülnek s a tiszta szűk udvar mellett nem is gondolhatni másra, mint a piacról való szerzésre. Nincs más hátra mint a földbirtokra támaszkodni. A földbirtokosok azonban a kik többnyire vagy nagy bérletet fizetnek vagy nagy kamatot, a gabona nemű árához kell a jószág tenyésztést számításba venni. A föld árak nagy mértékben emelkedtek s igy az ingelőnek nem fizeti ki magát, Még hozzá parcellázák a nagyobb birtokokat. Kis helyen pedig állattenyésztést honosítani nem lehet, mert a magyar marhát nyáron át jászlon tartani lehetetlen. Az elpusztul. Még ez idő szerint is mikor egy közép nagyságú pár ökör 900—1000 korona, jobban jön ki a földbirtokos, ha gabonát, búzát, cukorrépát, kendert, repcét termel, mint marhákat, s takarmányt nem termel e célra vagy nagyon kis mennyiségben. A legsúlyosabb körülmény a hús drágaság előidézésénél szerintem a már 16 éve tartó sertés vész. Ez fellépett 1894. év augusztus havában Kőbányán. Akkor volt a sertés hús kilónként itt 88 fill., ma 1*60. A zsir voltakkor 1*12 fill, ma 2 korona. S mi okozta ezt ? Az hogy ma egyes polgárok csak félve hizlalnak, mert a disznó, rendesen elpusztul vészben. Így van ez az egész országban. A malaczokból átlag 40°/o el hull. rendszerint akkor, mikor már nehány árpát, tengerit elfogyasztott, s ez mind a hús árak felfelé emelkedését vonja maga után. A magas kormány elég helyesen sok-sok állatorvost képeztetett ki ezelőtt mintegy 4 évvel. A közönség örült ennek, mert azt hitte, hogy az állatorvos az állatot minden bajtól, betegségtől, elhullástól, megmenti. De épen ellenkezően történt mert visszafelé sült el a puska. Fájdalom, az állatorvosok nem úgy vannak kiképezve, hogy az állattenyésztést elősegítsék, pedig éppen erre volna a legnagyobb szükség. Az állatorvosi tudománnyal semmi mást nem értek el eddig, csak azt, hogy a községeket, majorokat, városokat, udvarokat elzárják, még ott is, ahol kellőleg indokolva nincs. Ahelyett, hogy a magas kormány azzal az utasítással küldte volna őket széjjel az országba, hogy az állattenyésztés előmozdítását célzó tanulmányokat hasznosítsák, hogy kipuhatolják és statisztikát készítsenek arról, hogy hány mm. húst fogyaszt a körzetük, körülbelől mennyi a husra- való állat, mennyi a teljes felesleg, hogy csak annyit engedjünk ki az országból, amennyit érdekünk engedhet s hogy amelyik községben hiányzik avagy kevés a marhaállomány, pótoltassák s módját keressék annak, hogy a község a húsnak alkalmas állatokkal megleljék, ezek helyett csak bedobta őket a hivatalokba, de a kitűzött célnak megfelelni csak kevesen tudnak. A husdrágasághoz nem csekély mértékben hozzájárul az 1908. aug. 1. érvénnyel 543000— 2908. számú hús vizsgálat tárgyában kiadóit miniszteri rendelet, amelyben az állatorvosoknak oly hatalmat adott, hogy az országban vele semmi hatalom nem mérkőzhetik. El kell ismernem azonban azt, hogy ezen miniszteri rendelet a közegészségügyre célozva I sokat tett, de azt az állatorvosok, huslátók számtalanszor kellő szakértelem hiányában akaratlanul is áthágják. Sajnos, hogy a rendelet végrehajtásánál csekély okok miatt megtörténik pld. akárhányszor, hogy egy 400 koronás ökör, mert tüdején volt egy görcs féle, de máskülönben kóser volt — a húslátó elkoboztatja és elásatja. Sok ilyen eset van az országban, ez mind a hús árának emelésére ad okot. A kormány a növendék marha pusztításának megakadályozására irányította ezen szabályrendeletet és épen ellenkezőt eredményezett, mivel már olyan helyeken is vágnak növendék marhát, ahol azelőtt soha sem vágtak. Már pedig ez is egyik oka a husdrágaságnak. Fö oka még a husdrágaságnak, hogy sok kézen megy keresztül, mert 5 — 6 kézen megyen át mig a mészároshoz kerül; továbbá a rendkívüli állat forgalmi korlátozás, a déli 1 óráig tartó hivatali szolgálat, az iskolák déli 1 óráig tartó tanítási rendszere, a katonaság gázsi javítása, a gulyás húsnak az étrend sorából kivétele, mert ezt a szociális magyar étket annyira mellőzik a magyar asszonyok, hogy maholnap a készítési módját is elfelejtik, az aprómarha tenyésztés teljes megszűnése a luxus udvarok mérhetetlen terjedése a hal kereskedelem elhanyagolása, a növendék állatok fogyasztási adójának alacsony volta, a husfogyasztási adó pótlék nagysága, a vágóhíd dijjak horribilis összege, a jéggyárak drágasága, i Mindezek az okok természetesen bővebb kifejtést igényelnek melyek talán egy szerény újság cikk határán messze kivül esnek, de maguk az okok feltárása s elégséges alapot nyújtanak annak a meggyőződésnek a rögzítésére, hogy általános hangok után ebben a kérdésben elindulni nem lehet, mert a husdrágaságjszám- talan közrehatógokok eredményejsügy azt, hogy ez a baj szanáitassék előbb ezen okok megszüntetése válik szükségessé. Felvetődik önkéntelenül az is, hogy hát a bajok orvoslását mi uton-módon lehetne megkísérelni s reá kellene mutatni olyan eszközökre, intézményekre és tényezőkre, melyek igénybe vétele mellett remélhető volna állattenyésztésünknek olyan módon való javulása, hogy a régi kedvező conjunkturák előállhassanak. Nem szabad azonban szemem előtt eltévesztenem azt, hogy csak a husdragaság okairól óhajtottam szólani s igy ellentétbe kerülnék önmagámmal, ha a kitűzött célon túl mennék. Szükségesnek tartom azonban az érdekelt körök becses figyelmét felhívni arra a körülményre, hogy a bajok orvoslása meglehetősen igényeli magának a közigazgatási intézményeknek gyökeres átalakítását is. így én első sorban az alispán hatáskörének kiterjesztését erre a foglalkozási ágra való felső felügyelet tekintetéből; a kincstári erdőknek javarészben legelőre való átalakítását s ahhoz az állami támogatást, a megkötött birtoknak ugyanígy kötelezését, akiok hatósági felállítását, a mészárszékek hatósági felállítását lehető olcsó bérlet mellett, a legelőkön jó kutak létesítését hatósági közreműködéssel, husfüstöl- dek felállítását. Ezek azok miket iparos társaim s a magyar iparosság barátainak, jóakaróinak szives figyelmébe hozni bátor vagyok. Célom, hogy eloszlassam a ferde felfogásokat, megvédjem a a reám bízott elnöki tisztemből folyó kötelesség átérzésével a mészárosok és henteseket azon gyanúsítások alól mikkel mostanában találkozom s hiszem, hogy azokat, kik nem hunyják be szemüket azért, hogy ne lássák a más igazát sikerült is meggyőznöm, hogy mi- vagyunk a legkevésbbé okai annak, hogy ma holnap Magyarország népeinek nagy része vegeterániussá válik, mert nem tud annyit keresni, hogy maga és családja részére a husszükségletét keresményéből fedezhesse. A most meghirdetett ankét küszöbén kérem az érdekelteket, hogy tájékoztató soraimat figyelembe venni méltóztassanak. Prok Pál mészáros és hentes.
