Dokumentumok a Magyar Iparművészeti Egyetem történetéből 1880-1904 - A Magyar Iparművészeti Egyetem Levéltárának Kiadványa (Budapest, 2004)
Források - A. Átírt dokumentumok
díjazása nincsen egységes alapon megállapítva s eddig, az óratöbbletek dija csak estről estre volt megszabható. Minthogy e kérdéseknek végleges rendezése az iskolának feladata, tanfolyamainak természete szerint csak a szervezeti szabályzatban lehetséges, ezért annak elkészítését és jóváhagyásom végett mielébbi felterjesztését tartom szükségesnek Addig is a következők szolgáljanak zsinórmértékül. Az iskola rendes tanárai, tanrendileg megállapítandó heti 12-14 órai előadásra kötelezhetők, 14-nél kevesebb, de legalább 12 előadái óra csak kivételesen indokolt esetben s különösen a szakosztályokat vezető tanároknak engedhető meg, a szaktanfolyamokon ugyanis a növendékek 25-30 órát töltenek hetenkint s ha a tanár csak 12 köteles előadási óra alatt van jelen, az esetben az iskola legfontosabb czélja, a növendékek gyakorlati munkássága és képzése nagyrészt nélkülözne a tanári felügyeletet és vezetést. Pedig a szaktanárok éppen azért részesültek abban a kedvezményben, hogy az új épületben műtermeket kaptak, mert annak fejében ellehet várni tőllük, hogy a növendékek gyakorlati munkásságát állandóan vezessék s az eredményért felelősök legyenek. [...] Amennyiben köteles óráikon felül az iskolai rendes tanárok kiegészítő, vagy külön előadásokkal, illetőleg egy hónapnál hosszabb időn át tartó helyettesítéssel bízatnának meg, az esetben egységes kulcs szerint, minden külön heti óráért évi 100 forintban állapítom meg a részükre engedélyezhető díjat. [...] A rendes tanárok köteles előadási óráinak számát más iskolákkal szemben (pl. a középiskolai tanárok 18-20 órai előadásra vannak kötelezve) valamint az óratöbbletek díjazását is (az említett iskolákon egy - egy külön óráért 44 frt jár) az országos iparművészeti iskola művészi színvonalának megóvása érdekében találtam ily kedvezően megállapíthatónak. Súlyt fektetek arra, hogy a szakosztályokat vezető tanároknak az alkotásra s művészi képességűknek példát adó igazolására maradjon kellő idejük. Viszont elvárom, hogy a szaktanárok csak oly feladatokat vállaljanak el, melyek a reájuk bízott szakképzés keretébe tartoznak s a növendékek gyakorlati foglalkoztatásának rendszerében érvényesülhetnek. Az iskolának csak akkor lesz az a közhasznú jelentősége, a magasabb fokú művészi képzés színvonalán csak akkor fog állaní, ha kész erőket fog szolgáltatni a művészi ipar különböző ágai számára. Az elméleti kiművelés mellett tehát a gyakorlati képzésnek mar az iskolán el kell érnie a mesterségnek azt a fokát, mely az iskola növendékeinek akár önállóan, akár valamely iparművészeti vállalatnál a megélést, általában 48
