Dokumentumok a Magyar Iparművészeti Egyetem történetéből 1880-1904 - A Magyar Iparművészeti Egyetem Levéltárának Kiadványa (Budapest, 2004)
Források - A. Átírt dokumentumok
utánzása által jöttek létre, a 12. és 24. sz. táblák motívumai renaissance Ízűek. A faliminták technikai kivitele ellen - a mi a rajzot illeti - kifogást tenni alig lehet. Rajzuk helyes és világos, s az eredetikhez - a mennyire ezt az előállítás technikája és a faliminta czélja megengedi - hűek, bár azoknak nem szolgai utánzásai. A minták méretei, a vonalak és körök vastagsága akkora, hogy egyszerre 8-10 növendék is rajzolhat egy közös minta után. Nagyobb méreteket az iparművészeti iskolában az elemi ékitményes rajzolásnál ez idő szerint gyakorlatban lévő csoportos tanitásmód nem kíván. A mintasorozat szerzője a színt, melynek úgy az ornamentikában általában, mint különösen a magyar diszitő stílben és a modern iparmüvészetben oly nagy a szerepe, nem részesítette a kellő figyelemben. Ez érthető lenne akkor, ha a reprodulálás, a nyomdai sokszorosítás költségei a színek számának csökkentését parancsolnák vagy pedig ha a motívumok eredetijei mint pl. a görög vázafestéseknél, a középkori cseréplapoknál, a renaissance intarsiáknal stb. egyszinűek s csak tónusban különböznek az alaptól. Itt ezen esetek egyike sem forog fenn; a minták egyelőre csak kézirajzban lévén előállítva, színezésüknek semmi sem állt útjukban; a magyar díszítési motívumok, különösen a hímzésekről vettek nagyobbára egy motívumban is több szint tartalmazván, a falimintán is úgy lehetnének színezve mi által utánzásuk a tanulókra nézve tanulságosabb és élvezetesebb lenne. A színezés által az eredetit is sokszor jobban meg lehetne közelíteni, annak aesthetikai sajátságait kifejezésre juttatni, így pl. a 35. lapnál, hogy a fehér közök kihagyása a mintát aprólékossá teszi, míg erőteljes fekete körvonalak alkalmazása és ezeknek középsötétségű színekkel, zölddel vagy vörössel való kitöltése által a szűrhimzés sajátszerű hatását sokkal inkább el lehetett volna érni. A minták technikai kivitelére vonatkozólag nem tartom egészen szerencsésnek azt, hogy lineáris díszítmények, minők a zsinórkivarrásból származó sűjtás- és vitézkötésszerü motívumok valamint a festett agyagedényekről vett ékítmények az alap fáradságos befestése s a tulajdonképpeni díszítmény kihagyása által vannak előállítva. A lineáris zsinórdíszítéseket - ha egyáltalán ilyen munkába felvehetők - nézetem szerint akár világos, akár sötét színű papíron magának a díszítménynek rajzolása vagy festése útján kellene előállítani; éppen így az agyagművesség köréből vett sikdíszítményeket, melyeknek alakításában a könnyed és gyors ecsetkezelésnek nem csekély szerepe volt. Igazságtalan volnék, ha nem emelném ki ezen mintasorozat létrehozásából a magyar iparművészetre háramló hasznot. Nagy elismerés 132
