Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. szeptember (8525-8527. szám)
1993-09-02 / 8526. szám
Erdélyi Napló, 1993.7.29 30 TŐKÉS LÁSZLÓ / / .. .. EGY KIFEJEZÉS - ES AMI MÖGÖTTE VAN Beszéljenek a számok, adatok, statisztikák a nagy port kavart etnikai tisztogatásról (1.) Ez év febfuófjöbon. o washingtoni NoHono' Pr*u Club ©gyfk sajtóértekezletén elhangzott egy kltejezéi Ajt ölHotton-v hogy kifinomult formóbon. vérteien módon, Immár tóbb mint hetven esztendeje "bizonyos íofto etnDcol Httlogcrtá«’ foM* Romániában, melynek eredményeképpen - o trianoni békeszerződés megkötése pillanatában még Jelentő: százalékarányban Itt éH - nemzetiségiek százezre! tűntek el: otvodtok be. vagy kényszerűnek elhagyni szülőföldjüket Egy szakszerűen előkészített és tervszerűen végrehajtott, országos méretű provokáció folytán, az llleseu-rezslmnek dtverztonfrto *Jószotgók3tokat* tevő román áloml televttJó segédletével, az rácrtmlnátt kifejezés rövid időn belül naokend - kerűtt az órszóg - minden zovarkettéye fogékony - portamentjében A törvényhozás valamint o megfelelőképpen monlpul- t médio közvetítésév*M hamarosan a khzolgáHatatt romön közvélemény - óHalönos megbotránkozást A* felháborodást Hvái*- központi témójávö völl A tóbbé-kevésbé valamennyi Trianon utáni romón hololml bérsndértsdSns - így o (elenleglié k - olkalmaictl árrlás, mini kórtmerl, osztatlan ellenérzést és heves tlllokozásl vóltotl ki o poHtlkol - és országos közvélemény egészéből és titkán tapadóit szinte morodéktolan 'egységbe' kovácsolta az egész többségi tórsadolmat, iátormán az áss2es pottikol érákét Ml ótl é mogcrlarló» mógótl? Mi mogyoróira, ml Indokollo a romón politikai pártok és o közélet kivételes mértékű, páratton erefü felzúdulását. o gyakorta polttlkol hisztériává és portiakon gyolóikodóoó toluló (ó«z)r>emjett felháborodást? Az országot feluszulás, a hisztérikus műfelháborodások, a Ceau$escu-idejebéli nadonalista hűségnyilatkozat-kampányokra emlékezteti, egységes állásfoglalások nyomát sem mutatják annak az igénynek, bogy a megszólalók, mielőtt nyilatkoznának, előbb megismerjék, megvizsgálják és mérlegeljék a tényeket. Figyelmen kívül hagyva - vagy éppen elhessegetve-eltagadva - a valóságot, a rosszul értelmezett nemzeti lojalitás hívei egy emberként, dogmatikus kinyilatkozáském, ex catbedra vetették el az etnikai tisztogatás bármiféle formája létezésének még csak a lehetőségét is. Gondolkodás nélkül és kritikátlanul osztogatták a vélt és felnagyított - magyar - "ellenségnek” a válogatott sértéseket és szidalmakat, úgymint: "hazugság”, "alaptalan rágalmazás”, "becsmérlés", "a román realitások goromba meghamisítása", "szélsőséges románeLleiies kirohanás", "irredentizmus", "szeparatizmus”, "eladták az országot", "a püspök az ördög kezében van" és így tovább. Ha van - és kétségtelenül van - hiteles magyarázata és valÓ6 oka az általános közfelháborodásnak, akkor az éppen a félrevezetett román tömegek nemzeti önérzete és méltósága, melyre a manipuláció és provokáció jól fizetett szakértői építettek. A joggal tiszteletre és megbecsülésre méltó nemzeti érzelmek nemes önvédelmi reflexei és a kollektív önbecsülés - jól kiaknázott - természetes mechanizmusai még az ellenzék legjobbjait és a kétségtelenül jóhiszemű románokat is félrevezették. Márpedig a aaját uralmát féltő és a területvesztés fóbiájától megszállott hatalom éppen a veszélyeztetettség pszichózisának és a legnemesebb nemzeti érzelmeknek a kihasználásával akar tömegalapra szert tenni, népi legidmizációboz jutni, a társadalmat a maga oldalán mozgóaítani. Ezáltal pedig aaját önző érdekeit és céljait megvalósítani. . Az etnikai tisztogatás körüli magyarellenes keresztes hadjárat tehát mindenekelőtt jól megvetett csapda volt, melyet a hatalom és szövetségesei állítottak a még gyenge lábon álló ellen zéknek, a zsenge román demokráciának. A megtévesztés oly remekül sikerült, hogy heliyelközzel még a megfélemlített magyarságot is zavarba hozta, politikai vezetői némelyikét pedig kimondott vagy -köáv^jl^tt^lbs^gjg^á&tfrjsgyi* a hatalommal való akaratlan azonosulásra A romániai magyarságnak azonban, román nemzetiségű honfitársaitól eltérően, ténylegesen - és fokozott mértékben - van "félnivalója", Az ő - románokéhoz hasonlóan nemes - nemzed érzelmeit évtizedek óta naponként érik valós sérelmek. Igaz ugyan, hogy a totalitárius hatalom mindkét nemzet érzelmeivel visszaél, alantas politikai játékot folytat, a kisebbségi magy.irság esetében azonban enuek a játéknak tokkal súlyosabb a tétje. A román társadalom vesztesége "csupán” a demokrácia, a szabadság lehet - a magyar népközösséget viszont ezzel szemlsen és ezzel együn léiében veszélyezteti a hatalom: puszta fennmaradása válik kérdésessé. A hatalom és a szélsőséges nacionalisták cinikus manipulációja által kitermelt tévhit az, mely szerint a románságnak félnie kell az úgynevezett "radikális”, "irredenta", "szeparatista" "pagyar szélsőségesektől". Kenőt, célt ér el ezáltal a nemzeti ideológiára támaszkodó nacionál-kommunista rezsim: a kisebbségekkel leköti sz ellenzék és a nemzeti haladás erőit, másfelől a többséggel Ülted a hatalmira nézve - demokratikus - veszélyt jelentő, szabadságharcukban vele szembe kerülő kisebbségeket. Nacionalista megosztó politikát folytat, melynek nyomán törvényszerűen a kisebbség húzza a rövidebbet. Ebbe a többségi hatalmi politikába illeszkedik bele szervesen az etnikai tisztogatás gyakorlata. Ez a polioka áll - a boszniai vére* tisztogatások analógiája révén sokkolóvá duzzasztott - provokáció bálterében. Miként a mesében, újból a farkas figyelmeztette az - áldozati - bárányt: "Ne zavard a vizet |” Ám lássuk, mit mutatnak a tények, a számok, adatok, statisztikák és a bőrünkön megszenvedett tapasztalatok a nagy port kavart etnikai tisztogatáiról. 1930-ban Románia mai területén az összlakosság létszáma 14 281 000 volt - ma 22 760 000, tehát több mint 8 millióval több. Ezzel szemben a magyarság növekedése - a hivatalos román statisztikai adatok szerint - minimális nem több, mint 66 000 lélek: az 1930-as 1 554 000-cs lélekszámról csupán az 1992-bch 1 620 000-re emelkedett.
