Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. szeptember (8525-8527. szám)
1993-09-02 / 8526. szám
Pesti Hírlap, 1993.8.27 13 SZÉKELY ANNA Túl gyors voll a villás. A rígi, egyközpontú lankönyvgyárlás megszűnt, egyre szaporodó, meggazdagodni kívánd könyvkiadók leptek cl ért a terepet is. A tankönyvpiac megpróbált valódi piacként működni. Ám a szereplők valamennyien nagy zavarban voltak. Valahogy senki se tudta még a szerepét Akiadók képtelenek voltak likviditási gondjaikat megoldani, a tankönyvek nem készültek el idóre, s a sorozatos botrányok okozójának kutatásakor mindenki a másikra mutogatott. Az idei tanév csendesebben indul. Vélhetően elmarad a botrány, hiszen a tankönyvek túlnyomó többsége néhány kivételtől eltekintve régen elkészült Ez kizárólag azért történhetett meg, hogy a kormány jelentős mértékű hitelgaranciát nyújtott az érintett kiadók számára. Ám a helyzet még mindig nem a kialakult piaci.viszonyok öntörvényű állapota. Még mindig csak megnyugtató, de nem végleges megoldás. Az igazi változást az. a nagyszahású hitel hozhatná meg a magvar tankönwrvártásban, amelyet a Világbank ígért Magyarországnak. — Hogyan jött léirt a kapcsolat a Világbankkal} — Körülbelül két évvel ezelőtt a Művelődési Minisztérium Könyv Lap és Irodalmi Főosztályának akkori vezetője, Inkei Péter washingtoni ösztöndíjat kapott, és kinntartózkodásának idején meglátogatta a különféle szervezeteket, köztük a Világbankot is. Bement a Humán erőforrások osztályára, és elkezdett kérdezősködni. Arról érdeklődött, hogyan lehelne valamilyen támogatást szerezni az állandó tőkehiánnyal küszködő magyar könyvszakma megújítására. A Világbank „kapott a dolgon", és az ottani munkatársak nyomban elkezdtek szervezkedni. 1992. márciusában felgyorsultak az események, amikor egy bizonyos Harbison nevű úr — aki a Humán erőforrások osztályának a vezetője, tehát elég nagy ember a Világbankban —, Budapestre jött tárgyalni. A minisztérium akkor egyezett meg a világbank említett képviselőjével a létrehozandó kapcsolat formájában és alapelveiben. Azokon a tárgyalásokon már én is részt vettem. — Mit ígért a Világbank, ét mit kért cserébe r — Segítő tevékenységüket az általunk megjelölt teljes magyar könyszakmáról csupán a tankönyvekre és a felsőoktatási könyvtár- és információs hálózatra szűkítették le. Ez is óriási terület. S miután tisztában voltunk azzal, hogy az egész múlt rendszerben született tankönyv-generációt le kell cserélni, mert alkalmatlanná vált arra, hogy tanítsanak belőle, és kiszámoltuk, hogy még 2005-ben is lennének használatban lévő régi tankönyvek, ha a kiadás olyan ütemben halad, ahogy a mi anyagi erőforrásaink bírják — ezt az ajánlatot is nagy örömmel fogadtuk. Úgy gondoltuk, ennek segítségével talán 1998-ra befejeződhet a magyar tankönyvek teljes megújítása. A Világbank 115-120 millió dollár hitelt irányzott elő erre a célra, amennyiben racionális és világosan átlátható programot készítünk számára arról, nogyan akarjuk ezt a hitelt felhasználni. Ennek a nem mindennapi munkának az előkészítésére további segítség is adódott, ugyanis Japán felajánlotta: 800 ezer dolláros segélyt nyújt számunkra az egész tervezet koncepciójának részletes kimunkálására, a hitelszerződés konstrukciójának kialakítására. — Abban nyilván egyetértünk, hogy óriási lehetőség nyílt Magyarország számára. Korszerűvé ét magas színvonalúvá teheti tankönyveit, azok gyártását, az egyetemek, főiskolák könyvtárait, információt nálózatát. Mindez azon múlik, képes-e az ország ehhez szakszerű és magas színvonalú tervet prezentálni. A japán segélyt hogyan akarják felhasználni 7 '— Mivel ezt az előkészítésre kell fordítanunk, ebből kívánjuk finanszírozni a szakértői vizsgálatokat, elemzéseket, tervezetek készítését, a külföldi tanulmányutakat. Igen alapos, minden részletre kiterjedő koncepciót kell ugyanis kidolgozni, hiszen a tankönyvek megújítása bonyolult, többfázisú munka. Pályáztatni kell a tankönyvírókat, szerzőket, esetlegesen ösztöndíjakat kell adni tanároknak, ha néhány hónapra, fél évre visszavonulnak tankönyvet írni, azt a tankönyvet ki is kell próbálni. Egy-egy tantárgyból nem célszerű csupán egyetlen tankönyvet kipróbálni, legalább három különböző megközelítésre van szükség, vagy még többre, mert ezek közül a jól megszervezett tankönyv-kiválasztási folyamat során ki kell jelölni azokat, amelyeket a minisztérium hivatalosan elfogad. A tankönyvek elfogadása hatósági jogkör, melynek gyakorlására nagyon korrekt, pártatlan szakmai rendszert kell felépíteni. A Világbank egyik alapvető feltétele, hogy a tankönyvkiválasztás mechanizmusába ne kerüljenek bele a napi politikával összefüggő szempontok. — Hogyan lehet garantálni ai objektivitástr — Ezt csakis a tankönyvkiválasztó bizottság szakmai összetétele garantálhatja. A bizottságot úgy nevezik majd: Tanterv Taneszköz és Tankönyv Tanács. Ennek létrehozását a Világbank árgus szemekkel figyeli. Tényleg furcsa lenne, ha valamilyen szempontból egyoldalú bizottság jönne létre, és akkor egy esetleges másik kormány, amely másképp gondolja, megint más típusú tankönyveket jelentetne meg. és ilyenformán négyévenként mindig más „színű, szagú" tankönyvekre lenne szüksége. Az új tankönyvek létrehozásánál elsősorban a most készülő Nemzeti Alapterv elveire és követelményeire kell figyelemmel lenni, annak szelleméhez kell viszonyítani, és a tankönyveknek nem csupán egy rendszert vagy egy kormányt, hanem az egész nemzet hosszú távú érdekeit kell szolgálniuk, A minisztériumnak minden kérdésben egyeztetnie kell álláspontját a Világbankkal. Ók csak arra fizetnek, amivel egyetértenek. — Jóformán ön oi egyetlen, aki majdnem a kezdetektől részi vett az éraemi tárgyalásokban, és még mindig a minisztérumban dolgozik. Ekkora horderejű dologért egy személyben vállal felelősséget f — Erre nincs szükség, mert Mádl Ferenc miniszter úr egy csapatra bízta a program kimunkálását. A bizottság vezetője Kubovics Imre professzor, a felsőoktatási terület helyettes államtitkára. Magam pedig koordinátorként végzem az egyes területek, alprogramok összehangolását. — Tudomásom szerint jelenleg negyvenhárom kiadó foglalkozik tankönyvekkel az országban. Önök mindegyik kiadó tevékenységét ismerikt — Sajnos nem. Óriási erőfeszítéseket teszünk, hogy tájékozódjunk, egyáltalán „képben tudjunk maradni", de ezt sokszor maguk a kiadók teszik lehetetlenné. Sokan nem teljesítik bejelentési kötelezettségüket, és még az úgynevezett „köteles" példányokat sem köldik a Széchenyi Könyvtárnak, pedig azt törvény írja elő. Gondolom, attól tartanak, hogy bele akarunk szólni a munkájukba. GALLYAS CSABA MINISZTÉRIUMI SZAKÉRTŐ A VILÁGBANKI SEGÍTSÉGRŐL Vége a tankönyvnyomorúságnak?
