Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. szeptember (8525-8527. szám)
1993-09-01 / 8525. szám
04 lattal próbálunk tájékozódni Európában, láthatjuk, hogy nem is olyan zavartalan kö- [. zösség az, mint aminek hirdeti magát. Tudnunk kell, hogy a XX. század Európája nem Slrasbourgban vizsgázik, hanem Szarajevóban vagy éppen Nagylaknál. A mi bajunk nem más, nem több és nem kevesebb, mint az elmaradt gazdaság, pedig ez lenne a letéteményese Magyarország minden értelemben vett modernizációjának. Pozsgay elmondta, hogy nemzetünket mindig hátrább tolták a kelleténél, így leigázva nem juthattunk azokhoz a javakhoz, ami megilletett volna bennünket, de — biztatott Pozsgay — az ország szellemisége, ha erre lehetősége adódik, öt perc alatt megszerezheti azokat. Hogy emelkedő nemzetté válhassunk, tudnunk kell, hogy mit mulasztottunk. Ezt — vallja. Pozsgay — sohasem, keverem össze a múlt öröksé-' géból fakadó, és a jelenlegi kormány mulasztásaival. A mulasztásokat úgynevezett „kirekesztésekben" látja Pozsgay. Eszerint azáltal, hogy az Antall-kormány eldobta az alkolmányozó nemzetgyűlést, ezzel kirekesztette a népet az alkotmányozásból. Magyarul haszonélvezet igen, felelősség nem. A politikából kirekesztették a felelősséget. Nincs ki fellépjen az ellenféllel szemben. Csalárd szavakkal kirekesztették a népet az elnökválasztásból, az erkölcsöt a politikából. A rendszerváltozás utáni igazságszolgáltatást szintén kirekesztették, apró pártügyekre bontották, kárpóüássá silányílolták. A privatizációnak nevezett osztozkodás kirekesztette a népet a magyarok feletti rendelkezésből, a létminimumom élőket pedig a megélhetésből. Pozsgay megállapította, hogy a jelenlegi kormánv nem mer szembenézni a külső és belső államadósságával.' így — fogalmazott Pozsgay — megértem azokat, akiknek csípi a szemét a hetvenkedők tábora, akik ahelyett, hogy dolgoznának, csak a szerzéssel foglalkoznak. A nemzetközi kapcsolatokról. elmondta, hogy ebben a kérdésben a nemzet érdeke kell, hogy a legfontosabb legyen, és felszólított a szomszédainkkal való bölcs politizálásra. S ez különösen azért fontos — hangsúlyozta —, mert nem mindegy, hogy az ott élő magyarok túszként vagy a nemzeti autonómia tagjaiként élnek határainkon kfvül. Az európaisághoz szükségünk van a liberális minimumra, de nem a liberális pártokra. Pozsgay azt ajánlotta liberális barátainak, hogy vigyék magukkal azt a gazdasági politikát, amelyet eddig folytattak, mert a népnek erre nincs szüksége. Úgy fogalmazott, hogy „törjük össze korlátáinkat, mielőtt magunkat törjük össze korlátáinkért". A szárszói találkozó politikailag előkészítheti a következő választásokat. Nem szabad előfordulnia annak, hogy a politika boltjánál más a cégér, mint amit árulnak benne. Néünkben ezért ingott meg és érült holtpontra a bizalom. Ebből kell kimozdítani az országot. S ha ehhez felül kell emelkednünk a pártokon — idézte Széchenyi gondolatát — ez nem mindig bűn, sőt néha legszentebb kötelesség. • • • — Tisztelt Tanácskozás! Egy lilzcrális áll önök előtt — e szavakkal köszönötle Kiss Gy. Csaba, a Közép-európai Intézet igazgatója az egybegyűlteket. — Egy liberális, aki nem lesz egyenlőséget a politikai és a gazdasági liberalizmus közé, és aki nem tartja liberálisnak az SZDSZ-t és a Fideszt. Kiss Gy. Csaba ezután idézett abból a leveléből, amelyet az MDF alapítóinak — Bíró Zoltánnak, Csoóri Sándornak, ősvrka Istvánnak, Für Lajosnak, Joó Rudolfnak és Lénák Sándornak — írt: „Az MDF elveszett az MDF-ben". A Középeurópai Intézet igazgatója elmondta: az MDF-SZDSZ paktum megszületése után határozta el, hogy semmiféle állami pozíciót nem vállal. Állítása szerint ugyanis az MDF- nek a tárgyalásokon részt vett vezetői semmiféle felhatalmazást nem kaptak a tagságtól, sem a vezelőiestületcktól. Kiss Gy. Csaba szerint az Anlall-félc szárny — amelyet a mamelukok szárnyának nevezett — a demokratikus Magyarország egyik külső politikai lépéseként olyan alkut kötött, amelyből kimaradt a . rendszerváltás kezdeményezőinek jelentős része. A szónok ezután arról beszélt, hogy manapság egyre inkább elterjedt az. a nézet, miszerint a politikát és az erkölcsöt nem szabad összekeverni. — Akik azonban ezt hangoztatják — jelentette ki —, azok megfeledkeznek arról, hogy erkölcsi alapok nélkül nem képzelhető el semmiféle politika. • • • — Amiért itt tanácskozunk, az. a magyarság, a nemzet megmaradásának ügye — mondta felszólalásában Für Lajos honvédelmi miniszter. — Ez a nép ezer év alatt megtanulta, hogy egyetlen kötelessége van: megmaradni. De megmaradni csak türelemmel, méltósággal, arányérzékkcl lehet — telte hozzá. Für Lajos a továbbiakban konkrét számadatokkal vázolta a magyarság biológiai megmaradásának múltját és jövőjét. Mint elmondta, a „mélypont" a XVII1. században volt, adukor az ország népességének csak a negyven százaléka volt magyar. A XV. századtól a XVIII. századig a magyarság részaránya a Kárpát-medencében a felére csökkent. A XIX. század valamelyes javulást hozott. Az 1900-as évek elejétől máig 2,5-3 millióval nőtt a magyarság lélekszáma, miközben a környező országok nemzetei népességüket megkétszerezték. Ha erre mi is képesek lettünk volna — mondta Für Lajos —, ma 20 millió magyarnak kellene itt élnie. A miniszter felidézte azt is, hogy 1992-ben született hazánkban a legkevesebb gyerek, miközben a halálozási arány megmaradt. Felhívta a figyelmet arra is, hogy 2020-ra 9,4 j millió magyar jósolnak, ami | csaknem egymillióval keve' sebb, mint jelenleg. Für Lajos rámutatott: meg kell tenni mindent a magyarság megmaradásáért a modernizáció, a gazdaság terén — meg kell tenhi mindent áléi kékben iá.' Ez utóbbi kijelentését a hallgatóság nagy tapssal jutalmazta. • • • flihari Mihály, az ELTE tanára 'előadásában a demokrácia, a modern polgári társadalom, valamint a nemzeti kultúra értékeinek együttes érvényesítését nevezte a magyarság nemzeti sorskérdéseinek. Hangoztatta: bár a magyarság egésze nincs veszélyben, a nemzet jelentős részének tagjai létükben is fenyegetettek. Ókét elszakították ugyan az anyaországtól, de a nemzetből nem tudták kiszakítani. A magyar nemzeti kultúra veszélyben van ugyan, ami azonban a demokráciát már nem fenyegeti — vélte Bihari — sót, működtethető, fejleszthető, igényeinkhez igazítható. A magyar kultúra viszont idehaza és halálainkon túl is veszélyl>cn van, mert nemcsak tárgyi értékeit, de az azt őrző közösségeket is támadják. • * •-. Kádár Béla külgazdasági miniszter a nemzetpolitikai gondolkodás létének indokoltságát elemezve kifejtette: azért van szükség rá, mert politikai j életünkben az egyéni harci I színek kezdenek kidombo- 1 rodni, s halványadéban a magyarság közös érdeke. Mivel nem látszik körvonalazódni a ‘ nemzeti felemelkedés programja, Félő, hogy tíz hónap múlva törékeny lesz a céljaink megvalósításához szükséges egyensúly. A zsugorodó gazdaság fásultsággal, közönnyel jár, mert manapság az anyagi jólét fontos értékké vált — hangoztatta a miniszter. A gazdaságilag meggyengült nép szuverenitásában is gyen• gül, s Izcnszülölté válhat saját hazájában. A globális kihívások elől nem lehet szekértábor mögé vonulni, a régi magyar harcmodorra, gyorsaságra, mozgékonyságra van szükség. Külpolitikánk, külgazdaságunk az olTenzlv, előretörő Magyarország szellemiségét támogatva segítheti sikerre a magyar modernizációt — hangsúlyozta. • • • A szárszói találkozón felszólalt Kása Ferenc filmrendező, aki az életüket Szárszón, önkezűleg bevégző József Attila, Latinovits Zoltán és B. Nagy I-ászló emlékét idézte fel, majd az 1943-as találkozó óla élteit Tél évszázad tanulságaként leszögezte: a szárszói gondolkodók
