Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. szeptember (8525-8527. szám)

1993-09-01 / 8525. szám

Lángtenger tombolt a kiskunsági homokon- Az isten verje meg! Feltá­madt a szél - mondja, és köpi fogai köztll a púderfinom ho­mokot az egyik traktoros. Tár­csás gépeikkel tüzfogó sávot szántanak a falu köré, hogy megfogják az Orgovány felől támadó lángokat. A szél rossz hír, erőre kap tőle a tűz. Vasár­nap már elérte Orgovány hatá­rát, és most Páhit fenyegeti.- Higgye el, e néhány nap alatt éveket öregedtem - mond­ja fáradt, elcsigázott hangon a Bács-Kiskun Megyei Tűzoltó­­parancsnokság egyik Ügyelet­­vezetője. - Nagyon nehéz hely­zetben vagyunk... Hatodik napja ég - immár majdnem 2000 hektáron - a Kiskunsági Nemzeti Park. Az ősborókás, ez a gyönyörűséges természeti kincs. Az eddig be­csült anyagi kár többször tíz­millió forint. Keddre virradókét óra múlt. Orosz István, Páhi polgármeste­rének irodájában minden lámpa ég; a lepedőnyi térképeken két „Polgári védelem" feliratú tri­kót viselő férfival épp a riasztá­si láncot ellenőrzik. A polgár­mester egy csupomyi kávéval váltja meg a következő pár órai ébrenlétet, s máris indul vissza, ki a tűzhöz. Négy kilométerre a falutól lángol az erdő. Pokoli fény- és hangjáték. Egyszer csak a narancsvörös izzásból hatalmas dörejjel ki­szakad egy kék villám. Felrobbant egy gránát. Me­gint egy, a ki tudja hányadik. A három éve elhagyott orosz harckocsizó lőtér „ katonai fel­tárása” még nem történt meg; az ottfelejtett lövedékek 150- 200 méterre röpítik szét gyilkos repeszeiket.- Tudja, mikor alszik el ez a tűz? Ha kiég minden fa! - mondja keserűen a maszek benzinkutas a soltvadkerti úton. - Épeszű embert oda be nem tudnak küldeni tüzet olta­ni, mert az kész öngyilkosság. Ahol meg nem a lőszer, ott a futóhomok fogja vissza a tűzol­tókat. Sorra akadnak el a ko­csijaik a homokhullámok kö­zött, ha letérnek a kitaposott útról. Itt csak a repülőgépnek van esélye, hogy feltartóztassa a pusztítást. De az elsőt csak hétfő délután vetették be. A magyar tűzoltóságnak ugyanis nincs helikoptere, sem repülőgépe. És vészesen szegé­nyes a technikai felszereltsége, amit tapasztalhattak azok a miniszteri, államtitkári rangú belügyi és környezetvédelmi vezetők, akik helikopterrel, il­letve gyors járású, rádiótele­fonnal felszerelt gépkocsikkal siettek a helyszínre. A Kiskunsági Nemzeti Park oltására kirendelt technikai eszközök között kevés a tar­tálykocsi. A kőolajosok ugyan hármat egy napig ingyen a tűz­oltók rendelkezésére bocsátot­tak, de a kieső fuvardíjak fejé­ben a továbbiakban naponta és kocsinként 20 ezer forint bérle­ti dijat kémek. Az Air-Service Szolgálat Dromedár gépei, amelyek egy felszállással 2000 liter vizet képesek a tűzre loccsantani, körülbelül 12 ezer forintos óránkénti üzemkölt­séggel vehetők igénybe.- A bázisra rendelt 19 tűzol­tóautóból - mondja Mátó Lász­ló főhadnagy, tűzoltásvezető - mindössze kettő felel meg a fel­tételeknek, ami a sebességet, a terepjáró képességet, a szi­vattyúteljesítményt illeti. Ha például Kecskemétről kell egy tasi riasztásra indulnunk, opti­mális esetben 70 perc alatt ér­kezünk a helyszínre. Egy lakás­tűznél ez azt jelenti, hogy ínár csak az utómunkálatok marad­nak. S képzeljen el egy közúti balesetet, ahol a sérült 70 per­cet vár a mentőkocsira...- Dönteni csak afelől lehet, ami rendelkezésünkre áll - mondja Szerencsés Pál hadnagy ügyeletvezető, aki Kecskeméten, a megyei tűzoltóság épületében tartja a frontot bajtársaival együtt. Mivel az erejük felett szabadon rendelkeznek', s ezt nem korlátozza semmiféle mi­niszteriális szinten engedélyez­­tetendő költségkeret, számolat­­lanul adják a tűz megfékezésé­hez. Hasonlóképp az ide vezé­nyelt katonák és rendőrök is. Hűvös az éjszaka kinn, a pusztán. Bócsa-Zöldhalom tér­ségében, a mentőalakulat bázi­sán összekuporogva fekszenek a földön a pihenőre rendelt em­berek az autók szélámyékában. Némelyikük lapátot szorongat a markában - ha riasztás van, azonnal ugorhasson. Benn, az ősborókásban ez az egyetlen fegyver a tűz ellen a „száraz­földieknek”. Tömlős kocsi ugyan azt meg nem közelíti, ide legfeljebb kulacsban vihetné­nek vizet oltani. Kegyetlenül nehéz a dolguk. A védett területen vastag az avar, a víz nem tudja átáztatni, s mi­vel nem tömör, szabadon terjed benne a tűz. S ha egy lángnyelv „belenyal” a borókába, másod­percek alatt toronymagas fák­lyaként tombol a pokol.- Fűrésszel próbáltunk nyi­ladékot vágni az erdőben, hogy feltartóztassuk a tüzet - meséli az egyik tűzoltó. - Ha nem si­kerül, akkor futni kell. Térdig érő bőrcsizmában, felöltözve, egy húszkilós fűrésszel a kéz­ben a homokon, amikor 150-200 Egy nemrég megjelent, csodá­latos hangulatú és kivitelű könyvet lapozgatok. Kapocsy György - ahogy a kötet címe is utal rá - nemzeti parkjaink pillanatképeit örökítette meg természeti szépségek iránt oly érzékeny fényképezőgépével, és ezek között akadt meg a szemem a bugaci ősborókás fes­tői felvételén. „Ilyen tömegben és összhangban a homok­világgal azt a csalóka látszatot kelti bennünk, mintha idegen tájon járnánk. Valósággal su­gárzik az örökzöldek halhatatlansága. Mint­ha a borókabokrok valamennyi egyede az öröklét kezét fogná és megállt volna a tájon az idő... ” Sajnos a lángok nagyon is keményen cá­folják az öröklétet és mutatnak rá a töré­keny múlandóságra, megfosztva ezúttal a nemzeti parkot büszkeségétől. De miért is olyan fontos ez az igénytelen örökzöld cser­je, melyről talán csak azt tudjuk, hogy kéke­szöld bogyóiból erjesztés után borovicskát, gint készítenek. A boróka azonban sokkal töb­bet jelent. Ez a merev, szúrós tüskéjű cserje ugyanis az Alföld egyetlen ős­honos tűlevelű növénye, mely a szélsőségesen száraz területeken is tömegesen fordul elő. Azaz már csak fordult, mert mostanra csak egy-két helyen maradt meg mint állomá­nyalkotó és a futóhomokot a legjobban meg­kötő, birtokba vevő faj. A barcsi és a bugaci táj őrizte meg számunkra talán legjobban a múlt egy darabját, melyben nemritkán ha­talmas oszlophoz hasonlító, vagy éppen szét­terülő 150 éves borókabokrokkal is találkoz­hattunk. Még nem tudjuk a pusztító tűz okát, de az elhamvadt cserjék helyén, akár a felgyújtott esőerdők nyomában, ott fenyeget a terület teljes elsivatagosodása, mely a mindent el­borító homokbuckáknak adja áfa hatalmat. P. I. Borókasirató o • c Népszabadság, 1993.8.25

Next

/
Thumbnails
Contents