Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. szeptember (8525-8527. szám)
1993-09-01 / 8525. szám
25 Pesti Hírlap, 1993.8.25 GAZDASÁGOSSÁG HELYETT ÉRZELMI SZEMPONTOK? Parttalan pártparadicsom l gaál Péter A mára sokak által jól ismert balatonaligai üdülőparadicsom negyven év alatt szimbólummá vált Az egyszerű halandók elől elzárt „MSZMP-paradicsomban” a múlt rendszer kiszolgálói közül is csak a kiváltságosok nyaralhattak itt. A Balaton legszebb vidéke, a kutyákkal őrzött parkok és szolgáltató épületek, szállodák és üdülőépületek három évvel ezelőtt megnyíltak a nagyközönség előtt. A település lakói és az ide járó üdülők a komplexum privatizációja előtt talán okkal aggódnak, hogy az értékesítés után visszaáll az eredeti állapot. önkormányzat kezelésébe tartozhat maja, és bármikor bárki szabadon megközelítheti a vizet. A Club Aliga területét két, egymásra merőleges út négy részre tagolja. A két úton gyakorlatilag az egész terület bejárható, az egyik a partra merőleges, a másik azzal párhuzamos. A merőleges út a kikötőhöz vezet. Ha a négy részt külön-külön értékesítenék, és a kerítéseket ennek megfelelően húznák ki, akkor tulajdonképpen mi elégedettek lennénk. — A parti távot valakinek karban kell tartania, ez pénzbe kerül. Van önöknek arról információja, kor) az önkormányzat hajlandó-e ezt magára vállalni, ét ha igen, akkor hogyan finantzíroxza tevékenylégét? Lehet, hogy belépődíjat kell szednie? — Korábban már beszéltünk Aliga ügyében Szabó Tamás miniszter úrral — válaszol Keserű Balázs. — Akkor értésünkre adta, hogy mint balatoni polgár és mint képviselő támogatja elképzelésünket, így arra számítunk, hogy megegyezés esetén költségvetésből lehetne finanszírozni1 az önkormányzat karbantartó tevékenységét. A karbantartáshoz egyébként hozzátartozik az is, hogy az elpusztult halak tetemeit hajnalonként lehalásszák, s a víz medrét időnként ki kotorják^ .Az.éryényes jogszabályok. szé£ rint a Balaton tulajdonosa az állam, így ezekről a munkálatokról egyébként is a költségvetés gondoskodik. •— Ha jól tudom, önök azt U szeretnék, hogy a parttal párhuzamotan fekvő úton jármüvekkel it köuekedhettenek. —1 Azt. szeretnénk, ha mindkét út bejárható lenne. Természetesen környezetvédelmi szempontokat figyelembe véve nem qngednető meg, hogy a gépkocsik az eddiginél is nagyobb mértékben szennyezzék a levegőt. Koncepciónk szerint elsősorban gyalogos és kerékpáros for-A Club Aliga néven múködó üdülőközpont eladásával kapcsolatban több pletyka terjedt már el, amelyek esetenként nem nélkülöznek valós elemeket. Az üdülőparadicsom privatizációjáról igazán komolyan először egy évvel ezelőtt esett szó. Akkor többen úgy vélték, hogy az 50 millió dollárra értékelt vagyont nem adják majd oda az első jelentkezőknek azért, hogy az idő múlásával elmondhassák: ennyiért nem lehet eladni Aligát. Ebben az esetben lejjebb kell nyomni az árat, maid mikor 5-10 millió dollárt kémek érte, akkor odaadják annak a vevőnek, akivel már előzőleg megegyeztek. Ezt a verziót egyébként manapság nagyon sokat hallani olyan emberek szájából is, akik valamilyen módon érintettek az ügyben. Augusztus 20-án Szabó Tamás privatizációs ügyekért felelős miniszter, a település parlamenti képviselője talán éppen ennek hallatán tartotta fontosnak elmondani az aligai istentisztelet után: »Ez év elején a kormánynál indítványoztam, hogy Club Aliga a Miniszterelnöki Hivatal kezeléséből kerüljön a Kincstári Vagyonkezelő Szervezethez. Ha az AVÜ-höz vagy az ÁV Rt.-hez ^kerülne a'köm plerölm,jakkor: yminden bizonnyal többen megjegyeznék, hogy ez már megint a miniszter privát üzlete”. Az üdülők érdekeiről Veres Lászlónéval, a Balatonaligai Üdülóközösség elnökével és Keserű Balázzstu, a közösség jogi képviselőjével beszélgettünk. — Igazán nagy követeléseink nincsenek — kezdi Veres Lászlóné —, számunkra az a lényeg, hogy ezután is szabadon lejárhassunk a partra és a kikötőbe. Ezt-úgy tudjuk elképzelni, hogy a körülbelül 5-b méter széles parti sávot nem adják el, hanem állami tulajdonban marad, netán az galmat kellene kialakítani, a gépkocsiforgalmat pedig célforgalmi korlátozással lehetne engedélyezni. A Club Aliga két hónappal ezelőtt a privatizációs miniszter javaslatának megfelelően átkerült a KVSZ kezelésébe, azonban ez év októberéig még Kiss Imre, a Miniszterelnöki Hivatal megbízottja felel az objektumért. A komplexum egyik szállodájában vele beszélgettünk. — Harmadik éve irányítom a Club Aligát. A kezdetkor benyújtott pályázatom alapján azzal bízlak meg, hogy a terület gazdálkodását állítsam be nulíszaldóra. Azelőtt az aligai pártüdülő évi 100 millió forint támogatást kapott, amit egyetlen tollvonással megszüntettek. Elképzeléseinknek megfelelően sikerült elérnem, hogy a szolgáltatások kitermeljék a költségeket. — Milyen árakkal tikerült ezt elérni? — Ha valaki belép a területre, akkor belépti díjat kell fizetnie. A helyi lakosoknak 50 forintba kerül a jegy, másoknak 100 forintba, a gépkocsijegy pedig 200 forintba kerül. A több mint 30 féle szolgáltatást, szállodákat, éttermeket körülbelül két-háromcsillagos árfolyamon vehetik' * igénybe az üdülők. — Mennyibe kerül a terület fenntartása? — A technikai fenntartás 120-130 millió forintba kerül évente, ahhoz, hogy ezt fedezni tudjuk több mint 230 millió forintos forgalomra van szükség. — ön jól i tmeri az itteni körülményeket, ezért gondolom, van elképzelése arról, hogyan kellene eladni a Club Aligát. — Itt többféle érdek és vé_ lemény .ütközik. A- jelenlegi «^helyzet sí, hogy a nyaralóval rendelkező polgárok, akik egyébként az üaülóközösséget alkotják, mostanában jól jártak az előző évekhez képest! Természetesen ez nem baj, • sót így kell lennie, de mindenképpen figyelembe kell vennünk ezt is. Arról van szó, hogy a kiadó szobák és nyaralók értéke megnőtt, mert egyenesen le lehet menni a partra, és ugyanakkor számtalan szolgáltatás is a vendégek rendelkezésére áll, így a szobákat és apartmanokat jóval drágábban lehet kiadni, mint néhány évvel ezelőtt. Az 6 érdekük tehát mindenképpen az, hogy ezután is bejárhassanak a területre, lehetőleg minél kedvezőbb áron. Egyébként azt sem tudom elképzelni, hogy ha valaki megveszi az objektumot, akkor ide ne engedne be akárkit, bár lehetséges, hogy az árak jelentősen emelkednének. Ha az én véleményemet kérdezi, akkor azt mondom, hogy az eddigi tapasztalatok alapján egyben mindenképpen jobban el lehet adni, mint darabonként. Eddig rengeteg jelentkező és érdeklődő fordult meg itt, többen kedvező ajánlatot is tettek. — Ez mit jelent f — Az üdülőparadicsom árát két évvel ezelőtt 50 millió dollárra becsülték. Ma körülbelül 20 millió dollárt kérnének érte. Volt olyan külföldi befektető, aki 16 milliót aján■ lőtt érte, de nem adott volna többet, mert a vásárlás után még nagyon sokat kellett volna beruháznia. Ez nekünk — mármint az országnak — megérte volna, azonban a vételár miatt nem jött létre az üzlet. — A többi befektető ugyanctak amiatt nem vehette meg a területet, mert túlságosan kévéiét ajánlott T — Tudomásom szerint igen. — Ha egyben adnák el a komplexumot, akkor meglehetne oldani, hogy a parti sáv továbbra is állami tulajdonban maradjonf — Szerintem ez lehetetlen. Nincs az a befektető, aki úgy venné meg ezen az áron az épületeket, hogy az előttük lévő partrészről lemond. Ha el is lehetne így adni egyes részeket, akkor ez azt jelentené, hogy a tervezett ár töredékéi kapnánk csak meg. Hozzá keli tennem még: a település lak óinak érdeke az, hogy az Önkormányzatnak minél több adót fizessünk évente. A Club Aligán az önkormányzat közvetlen adóbevétele jelenleg évi 4 millió forint, azonban ez az összeg jelentős mértékben növekedne, ha egy nagy tőkeerővel rendelkező stratégiai befektető tulajdonába kerülne a terület. Szerintem Balatonaliga ebben az esetben néhány év alatt sohasem látott fejlődésnek indulna. Azt még egyszer el kell mondanom: ebben az esetben sem szabad feltételezni, hogy az új tulajdonos nem engedné be az üdülőket.
