Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. szeptember (8525-8527. szám)

1993-09-01 / 8525. szám

25 Pesti Hírlap, 1993.8.25 GAZDASÁGOSSÁG HELYETT ÉRZELMI SZEMPONTOK? Parttalan pártparadicsom l gaál Péter A mára sokak által jól ismert balatonaligai üdülőpara­dicsom negyven év alatt szimbólummá vált Az egysze­rű halandók elől elzárt „MSZMP-paradicsomban” a múlt rendszer kiszolgálói közül is csak a kiváltságosok nyaralhattak itt. A Balaton legszebb vidéke, a kutyákkal őrzött parkok és szolgáltató épületek, szállodák és üdü­lőépületek három évvel ezelőtt megnyíltak a nagykö­zönség előtt. A település lakói és az ide járó üdülők a komplexum privatizációja előtt talán okkal aggódnak, hogy az értékesítés után visszaáll az eredeti állapot. önkormányzat kezelésébe tar­tozhat maja, és bármikor bár­ki szabadon megközelítheti a vizet. A Club Aliga területét két, egymásra merőleges út négy részre tagolja. A két úton gyakorlatilag az egész terület bejárható, az egyik a partra merőleges, a másik az­zal párhuzamos. A merőleges út a kikötőhöz vezet. Ha a négy részt külön-külön érté­kesítenék, és a kerítéseket en­nek megfelelően húznák ki, akkor tulajdonképpen mi elé­gedettek lennénk. — A parti távot valakinek karban kell tartania, ez pénzbe kerül. Van önöknek arról in­formációja, kor) az önkor­mányzat hajlandó-e ezt magá­ra vállalni, ét ha igen, akkor hogyan finantzíroxza tevékeny­légét? Lehet, hogy belépődíjat kell szednie? — Korábban már beszél­tünk Aliga ügyében Szabó Tamás miniszter úrral — vá­laszol Keserű Balázs. — Ak­kor értésünkre adta, hogy mint balatoni polgár és mint képviselő támogatja elképze­lésünket, így arra számítunk, hogy megegyezés esetén költ­ségvetésből lehetne finanszí­rozni1 az önkormányzat kar­bantartó tevékenységét. A karbantartáshoz egyébként hozzátartozik az is, hogy az el­pusztult halak tetemeit hajna­lonként lehalásszák, s a víz medrét időnként ki kotorják^ .Az.éryényes jogszabályok. szé£ rint a Balaton tulajdonosa az állam, így ezekről a munkála­tokról egyébként is a költség­­vetés gondoskodik. •— Ha jól tudom, önök azt U szeretnék, hogy a parttal pár­­huzamotan fekvő úton jármü­vekkel it köuekedhettenek. —1 Azt. szeretnénk, ha mindkét út bejárható lenne. Természetesen környezetvé­delmi szempontokat figye­lembe véve nem qngednető meg, hogy a gépkocsik az ed­diginél is nagyobb mértékben szennyezzék a levegőt. Kon­cepciónk szerint elsősorban gyalogos és kerékpáros for-A Club Aliga néven múködó üdülőközpont eladásával kapcsolatban több pletyka terjedt már el, amelyek ese­tenként nem nélkülöznek va­lós elemeket. Az üdülőparadi­csom privatizációjáról igazán komolyan először egy évvel ezelőtt esett szó. Akkor töb­ben úgy vélték, hogy az 50 millió dollárra értékelt va­gyont nem adják majd oda az első jelentkezőknek azért, hogy az idő múlásával el­mondhassák: ennyiért nem lehet eladni Aligát. Ebben az esetben lejjebb kell nyomni az árat, maid mikor 5-10 millió dollárt kémek érte, akkor odaadják annak a vevőnek, akivel már előzőleg meg­egyeztek. Ezt a verziót egyéb­ként manapság nagyon sokat hallani olyan emberek szájá­ból is, akik valamilyen módon érintettek az ügyben. Augusz­tus 20-án Szabó Tamás privati­zációs ügyekért felelős mi­niszter, a település parlamen­ti képviselője talán éppen en­nek hallatán tartotta fontos­nak elmondani az aligai isten­­tisztelet után: »Ez év elején a kormánynál indítványoztam, hogy Club Aliga a Miniszter­elnöki Hivatal kezeléséből ke­rüljön a Kincstári Vagyonke­zelő Szervezethez. Ha az AVÜ-höz vagy az ÁV Rt.-hez ^kerülne a'köm plerölm,jakkor: yminden bizonnyal többen meg­jegyeznék, hogy ez már megint a miniszter privát üzlete”. Az üdülők érdekeiről Veres Lászlónéval, a Balatonaligai Üdülóközösség elnökével és Keserű Balázzstu, a közösség jogi képviselőjével beszélgettünk. — Igazán nagy követelése­ink nincsenek — kezdi Veres Lászlóné —, számunkra az a lényeg, hogy ezután is szaba­don lejárhassunk a partra és a kikötőbe. Ezt-úgy tudjuk el­képzelni, hogy a körülbelül 5-b méter széles parti sávot nem adják el, hanem állami tulajdonban marad, netán az galmat kellene kialakítani, a gépkocsiforgalmat pedig cél­forgalmi korlátozással lehet­ne engedélyezni. A Club Aliga két hónappal ezelőtt a privatizációs minisz­ter javaslatának megfelelően átkerült a KVSZ kezelésébe, azonban ez év októberéig még Kiss Imre, a Miniszterel­nöki Hivatal megbízottja felel az objektumért. A komple­xum egyik szállodájában vele beszélgettünk. — Harmadik éve irányí­tom a Club Aligát. A kezdet­kor benyújtott pályázatom alapján azzal bízlak meg, hogy a terület gazdálkodását állítsam be nulíszaldóra. Az­előtt az aligai pártüdülő évi 100 millió forint támogatást kapott, amit egyetlen tollvo­nással megszüntettek. Elkép­zeléseinknek megfelelően si­került elérnem, hogy a szol­gáltatások kitermeljék a költ­ségeket. — Milyen árakkal tikerült ezt elérni? — Ha valaki belép a terü­letre, akkor belépti díjat kell fizetnie. A helyi lakosoknak 50 forintba kerül a jegy, má­soknak 100 forintba, a gépko­­csijegy pedig 200 forintba ke­rül. A több mint 30 féle szol­gáltatást, szállodákat, étter­meket körülbelül két-három­­csillagos árfolyamon vehetik' * igénybe az üdülők. — Mennyibe kerül a terület fenntartása? — A technikai fenntartás 120-130 millió forintba kerül évente, ahhoz, hogy ezt fe­dezni tudjuk több mint 230 millió forintos forgalomra van szükség. — ön jól i tmeri az itteni kö­rülményeket, ezért gondolom, van elképzelése arról, hogyan kellene eladni a Club Aligát. — Itt többféle érdek és vé­­_ lemény .ütközik. A- jelenlegi «^helyzet sí, hogy a nyaralóval rendelkező polgárok, akik egyébként az üaülóközössé­­get alkotják, mostanában jól jártak az előző évekhez ké­pest! Természetesen ez nem baj, • sót így kell lennie, de mindenképpen figyelembe kell vennünk ezt is. Arról van szó, hogy a kiadó szobák és nyaralók értéke megnőtt, mert egyenesen le lehet men­ni a partra, és ugyanakkor számtalan szolgáltatás is a vendégek rendelkezésére áll, így a szobákat és apartmano­kat jóval drágábban lehet ki­adni, mint néhány évvel ezelőtt. Az 6 érdekük tehát mindenképpen az, hogy ez­után is bejárhassanak a terü­letre, lehetőleg minél kedve­zőbb áron. Egyébként azt sem tudom elképzelni, hogy ha valaki megveszi az objektu­mot, akkor ide ne engedne be akárkit, bár lehetséges, hogy az árak jelentősen emelked­nének. Ha az én véleménye­met kérdezi, akkor azt mon­dom, hogy az eddigi tapasz­talatok alapján egyben min­denképpen jobban el lehet adni, mint darabonként. Ed­dig rengeteg jelentkező és ér­deklődő fordult meg itt, töb­ben kedvező ajánlatot is tet­tek. — Ez mit jelent f — Az üdülőparadicsom árát két évvel ezelőtt 50 millió dollárra becsülték. Ma körül­belül 20 millió dollárt kérné­nek érte. Volt olyan külföldi befektető, aki 16 milliót aján­■ lőtt érte, de nem adott volna többet, mert a vásárlás után még nagyon sokat kellett vol­na beruháznia. Ez nekünk — mármint az országnak — megérte volna, azonban a vé­telár miatt nem jött létre az üzlet. — A többi befektető ugyan­­ctak amiatt nem vehette meg a területet, mert túlságosan kévé­iét ajánlott T — Tudomásom szerint igen. — Ha egyben adnák el a komplexumot, akkor meglehet­ne oldani, hogy a parti sáv to­vábbra is állami tulajdonban maradjonf — Szerintem ez lehetetlen. Nincs az a befektető, aki úgy venné meg ezen az áron az épületeket, hogy az előttük lé­vő partrészről lemond. Ha el is lehetne így adni egyes részeket, akkor ez azt jelentené, hogy a tervezett ár töredékéi kapnánk csak meg. Hozzá keli tennem még: a település lak óinak érde­ke az, hogy az Önkormányzat­nak minél több adót fizessünk évente. A Club Aligán az ön­­kormányzat közvetlen adóbe­vétele jelenleg évi 4 millió fo­rint, azonban ez az összeg je­lentős mértékben növekedne, ha egy nagy tőkeerővel rendel­kező stratégiai befektető tulaj­donába kerülne a terület. Sze­rintem Balatonaliga ebben az esetben néhány év alatt soha­sem látott fejlődésnek indulna. Azt még egyszer el kell monda­nom: ebben az esetben sem szabad feltételezni, hogy az új tulajdonos nem engedné be az üdülőket.

Next

/
Thumbnails
Contents