Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. szeptember (8525-8527. szám)
1993-09-01 / 8525. szám
Népszava, 1993.8.25 „Intézményeii szintjén folyik a rablás** Még nem robbantak a korrupciós bombák Azzal kezdődött, hogy Lengyel László korrupcióval vádolta a kormányt. Azzal folytatódott, hogy Antall József rágalmazásért följelentette Lengyel Lászlót. S most ott tartunk, hogy Lengyel László immár az egész politikai vezető réteget vádolja, mondván: „Ismeretei szerint a mai magyar politikai tényezők egyike sem érdekelt a valóság föltárásában". Vagyis abban, hogy tényszerűen, bíróság előtt bizonyítást nyerjenek a korrupciós ügyek. S a politológus azt is állítja, hogy „értékelése szerint a valóság bizonyítása válsághoz vezetne ezt pedig szeretné elkerülni". A vád meglehetősen súlyos. Már csak azért is, mert ez az egész, korrupcióról szóló történet nem azzal kezdődött, hogy Lengyei László mondott valamit. Nem. Ez azzal kezdődött, hogy politikusok, országgyűlési képviselők — parlamentben és parlamenten kívül — már régebben hasonló megállapításokat tettek. Elsősorban ellenzékiek, de kormánypártiak is. Hogy a miniszterelnök őket nem jelentette föl, az csupán pikáns politikai praktika lehet.. Az azonban, hogy sem Lengyel László följelentése előtt, sem közvetlen utána, sem az azóta eltelt napokban, senki sem sietett „bizonyítani a valóságot”, nos, az már feltűnő. Az alábbiakban három politikus, parlamenti képviselő régebbi, korrupcióval kapcsolatos kijelentését idézzük, majd arról kérdeztük őket: egyetértenek-e Lengyel László immár őket is vádló mondataival, s ha nem, ők miért nem robbantottak eddig korrupciós bombát? Oláh Sándor (kisgazda 36-ok, Hócipő, 1993. február 18.): „Ha bizonyos fokig nem. is a hivatalos politika rangjára emelkedtek, de a hivatalos intézmények rangján és szintjén folyik már a rablás ... Annyi elégtételünk sincs, hogy mérgelődve és káromkodva végighallgatnánk egy nyilvános tárgyalást, ahol legalább méltó büntetést kapnának ezek az emberek." — Természetesen vannak olyan politikusok, akiknek érdekük a korrupciós ügyek elhallgatása — mondja most Oláh Sándor —, de sokan vannak, akik föllépnek ellene. Szerintem Lengyel Lászlónak nem lenne nehéz dolga egy vagy két konkrét üggyel bizonyítania állítását. — Ha ez nem lenne nehéz, akkor mások miért nem bizonyítottak már? — Mert az ország elszokott az ilyesmitől. Nincs nyílt demokrácia. — Ha valaki kipakolna, az ön szerint is politikai válsághoz vezetne? — Ha minden ilyen ügy egyszerre kerülne napvilágra, akkor megtörténhetne. De olyan ütemben is föl lehet tárni az eseteket, hogy az javítson, ne pedig rontson a közállapotokon. — Tehát mégis olyan sok ügy van, olyan hagy a veszély? — Igen, sok ügy van. En ezeket folyamatosan nyilvánosságra hoztam volna. De az emberek nincsenek felkészülve a bizonyításra. A politikusok meg nem rendelkeznek elegendő idő-, vei ehhez. S ahogy a gazdaságban, úgy a politikában is nagyon sok az öncsőd. A hitelt vesztő politizálás pedig már- önmagában akadálya lehet a korrupció elleni elkötelezett kiállásnak. Horn Gyula, az MSZP elnöke így nyilatkozott Antall Józsefjei folytatott másfél órás megbeszéléséről még a tavasszal (Nép: szava, 1993. április 3.). „Bármilyen kormány is kerüljön hatalomra 1994- ben, kínos volna, ha vizsgálatokat kellene indítani az 1990—1994 közötti privatizációs ügyekben.” — Nincs igaza Lengyel Lászlónak, amikor azt állítja, hogy egyetlen politikai tényező sem érdekelt a valóság ' föltárásában — mondja ma Horn Gyula. — Az MSZP és az ellenzék is számtalanszor szóvá tette az állami vagyon hűtlen kezelését, de a kormány mindig elutasította a vizsgálatot. Aligha véletlenül. — Önök miért nem álltak elő konkrét ügyekkel? — A korrupciónak nemcsak a természete bonyolult, hanem bizonyítani is nehéz. A bizonyítékokat pedig csak az tudja föltárni, akinek erre eszközei , vannak. Mindenekelőtt az j állam. — Ha nincsenek tény\ szerűen és tárgyszerűen í bizonyított ügyek, akkor milyen alapon lehet beszélni a korrupció veszélyéről? — Nekünk nagyon sokan elmondják tapasztalataikat. Mennyit kell befizetni például egy alapítvány számlájára, hogy az ilyen vagy olyan engedélyt megkapják. És ezek az alapítványok nem ellenzéki kézben vannak. .— A választási kampányban téma lesz-e a korrupció? — Igen, mert nem lehet szemet hunyni fölötte. De az ilyen ügyek miatt a kampány nagyon el is durvulhat. Ezért is, meg általában a közélet megtisztítása miatt is, jó lenne, ha a kormány végre tisztázná magát a gyanú alól, és beszámolna a parlamentnek I például az eddigi privatizációról. — Ha a kormányra kerülnének, önök indítanának-e vizsgálatokat korrupciós ügyekben? — Ha alapos gyanú merül föl egy-egy esetben, akkor ezt nem lehet elkerülni. Ezt semmilyen kormány sem kerülheti el i választások után. Dr. Hack Péter, az SZDSZ ügyvivője, a parlament alkotmányügyi bizottságának alelnöke (Népszava, 1993. május 29.): „ ... történelmi léptékű vétek, hogy a privatizációt nem sikerült a bizalom légkörének övezni ... Sokan az új politikai elitből úgy érzik, az előző
