Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-04 / 8510. szám
Magyar Hírlap, 1993.7.30 < a .1. KJ Kisvonalúság SZÁLÉ LÁSZLÓ A magyar kormány számomra meglepő kisvonalúságot tanúsított akkor, amikor nem jelölte Németh Miklóst az EBRD elnöki tisztére. Pedig minden amellett szólt, hogy megtegye. Az angol The ; Daily Telegraph is azt jósolta, a magyar kormány benevezi az elnökségért ; folyó versenybe a bank magyar alelnökét, ha a hetek egynémelyike támogatná őt. Az angolok biztosan támogatták volna — nem a két szép szeméért. hanem a francia túlsúly csökkentése érdekében —, a Times is „menedzselte", több fényképes cikket közölt róla, ecsetelve alkalmasságát és népszerűségét munkatársai körében. Sőt: a brit napilap szerint Németh támogatói a magyar kormánynál is próbálkoztak, a jelölést elérendő. A mi kormányunk azonban a füle botját sem mozgatta. A szóvivők szerint ilyen esetben a jelöltnek kell a kormányt kérnie, hogy az jelölje őt. I Ez a .kell" persze erősen kétséges, hiszen eddig még egyetlen bankelnököt sem jelölt a kormány, a szokásjog tehát nem köti, míg protokoll vagy jogszabály aligha írja elő, hogy ennek így kell lennie. Minden bizonnyal jelölhette volna hát a kormány a volt miniszterelnököt, de a jelek szerint j nem akarta. Vajon miért nem? Miért nem érdeke az a magyar kormánynak, hogy magyar ember üljön az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank j elnöki székében? Vagy ha a kormánynak valamiért nem érdeke, miért nem az nekünk, az országnak? S ha az országnak érdeke, miért nem rendelt alá ennek a sajátját a magyar kormány? A rossznyelvek szerint a jelenlegi kormányfő elődjében lehetséges utódot lát. Potenciális riválist. | akit ugyan miért is támogatna nemzetközi presztízsének növekedésében. ! De hát Németh Miklós bankár nem rivális, hiszen évek óta nincs itthon, még pártja sincs, amellyel harcba indulhatna. A kormányfői posztnak csak akkor lehetne várományosa, ha hazajönne, és éppen azt a pártot vá- ! lasztaná, amelyik majd jövő tavasszal megnyeri a választásokat. Ez a riválisság tehát képtelen érv, ám ha valóságos lenne, akkor még inkább jelölni kéne, tolni a nemzetközi karrier felé; mint a régi királyok tették, ha valakit nagykövetnek küldtek jó messzire, a hatalom vagy asszonyszemély miatt. Hiszen ha megválasztják bankelnöknek, jövőre nem jöhet haza. ha meg nem, akkor olyan gesztust gyakorolt rivális a riválisnak, amilyenre csak nagyvonalú államférfiak képesek. Az pedig már végképp a képtelenségek körébe tartozik, hogy azért nem jelölték, nehogy azt mondhassa bárki, így akar a kormány eltávolítani egy lehetséges riválist. Sértené a kormány büszkeségét, ha az a látszat keletkezne, hogy tart egy volt kommunista politikus hazatérésétől. Spekuláció a spekulációkról. Különben is: egyszerre nem lehet arra is hivatkozni, hogy Némethnek nincs esélye, meg arra is, hogy nem vállaljuk a távoltartás látszatát. Lehet persze, hogy nincs sok jelentősége az egésznek, hisz az elnök nemzetiségének a bank működése szempontjából nincs túl nagy jelentősége, a komolyabb döntéseket úgyis testületek hozzák, de azért mégiscsak pedálozott a posztért néhány ország. Egykori kormányfő, volt pénzügyminiszter, nagy hatalmú bankelnök szállt harcba az elnöki székért, ha ők kockáztatnak egy esetleges fiaskót, mi is kockáztathattunk volna. Még akkor is, ha Némethnek tényleg minimális esélye volt, miként kormánykörökben vélték — tudták? remélték? —, hozzátéve, hogy akkor meg minek jelölni, csak presztízsveszteség a kormánynak, ha nem fut be a jelöltje. Ez sem igazán komolyan vehető érv. Nálam például kifejezetten nőtt volna a kormány tekintélye, ha vállalja ezt a kockázatot. Még nagyobbat nőtt volna azzal, hogy egy potenciális ellenfelet segít magas nemzetközi szék felé. S még ennél is nagyobbat, ha kérés nélkül teszi — az ország jól felfogott érdekében. Azt hiszem, a nemzetközi közvélemény is nagyvonalú gesztusnak minősítette volna ezt a lépést, ráadásul a belpolitikai érettség és stabilitás jelének. Az is lett volna. Ami pedig a lehetséges presztízsveszteséget illeti: Szlovákia Európa Tanács-tagsága kapcsán tett lépéseink korántsem voltak ennyire óvatosak. Ha már meglenne az a bizonyos nemzetpropaganda-központ, a szakértők alighanem ugyancsak a jelölést javasolnák, hiszen a magyar jelenlét a nemzetközi testületekben, intézményekben és jelen esetben a pénzvilágban betöltött magas tisztség maga a jó hír, a presztízs, s ha az illető jól végzi a dolgát, azaz segíti a kelet-európai országok fölemelkedését, az jótékonyan hat a térség országaival való nem éppen felhőtlen kapcsolatainkra is. Tudjuk, a magyar alelnököt más ország kormánya is jelölhette volna. Ha lenne valódi közép-európai együttműködés, még ez sem lett volna komolytalan elképzelés. De nincsen. A szlovák vagy a román kormánytól aligha várhattunk volna ilyen gesztust, a lengyeleknek pedig saját jelöltjük van — a lengyel kormány vállalta a kockázatot a volt miniszerelnök-helyettes érdekében Végül is fogalmunk sincs arról, a magyar kormány miért nem jelölte a magyar bankalein ökot. A szóvivők nem mondanak semmit, amit mondanak, azok nem komolyan vehető érvek. Nem tudjuk azt sem, mi történt a kulisszák mögött. Volt-e lobbizás Németh jelöléséért, ki lobbizott, mennyire. Csak azt tudjuk — ha igen —, milyen eredménnyel. Azt sem tudhatjuk, akart-e Németh Miklós elnök lenni Nem tudhatjuk, mert Németh Miklós elérhetetlen a sajtó számára, elbújik, kitér. Nincs mit mondania, vagy minden módon kerülni igyekszik a honi bonyodalmakat? Netán a hallgatásba burkolózással a nimbuszát építi ? Mert van nimbusza, kétségkívül: ha fölveszik a közkdveltségi listára, még ma, három év után is az élmezőnyben szerepel. Pedig „párttitkár" volt. az átmenet miniszterelnöke, túl sokat nem csinálhatott, minthogy tisztességesen átadta a hatalmat. Sikerének fő titka, hogy rövid ideig állt a kormány élén. Nem rontott az állapotokon, s legfőbb „eredménye" alighanem az. hogy utána még rosszabb lett a gazdasági helyzet, tovább csökkent az életszínvonal stb. Vagyis nem oldott meg semmit, nem állította meg a romlást, de kétségkívül kevés rosszat csinált, s mostanában Magyarországon ennyi elég a népszerűséghez. Nem tudjuk azt sem. ha akart bankelnök lenni, mit tett érte. Ha akart, miért nem kérte maga a jelölést, vállalva utódjánál a „gazsulát", és vállalva az esetleges visszautasítást is. Vállalnia kellett volna. Miért? Azért, hogy — a maga módján és lehetőségeivel — szolgálhassa hazáját. Attól tartok, az urak mindkét oldalon túlpolitizálták magukat. Kombináltak, büszkélkedtek, presztízst óvtak — lényegében semmiért Kicsi volt az esély? Egy kis országnak minden esélyt meg kell ragadnia. A legkisebbet is. Talán büszke volt a jelölt, talán büszke volt a kormány , s a két nagy magyar büszkeségből összejött ez a nagy semmi, Büszkék lehetünk rá.
