Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-31 / 8524. szám
hogy a háború borzalmait tudatosan kereste valamilyen titkos hatalom? A válasz e kérdésre fejtegetéseim során kiderül. Egyesek még mindig azt állítják, hogy a felelősök egyáltalán nem tudták, hogy Adolf Hitler rosszat akart a zsidóknak. Ezt az állítást megcáfolja A zsidók cserbmhagydsrf-nak következő részlete: „Hitler komolyan beszélt, amikor 1939 szeptemberében a berlini sportcsarnokban a német nemzethez szólt. Hivatkozva egy 1939-ben elhangzott beszédére, azt állította, hogy ekkor figyelmeztetett arra: „Ha a zsidók egy másik világháborút akarnának kifőzni azzal a szándékkal, hogy elpusztítsák az európai árja népeket, akkor nem az árja népek lesznek azok, akiket megsemmisítenek, hanem a zsidók". 1942-ben azzal fenyegetőzött: „Volt idő, amikor a németországi zsidók nevettek a jóslatomon. Sem tudom, hogy nevetnek-e még, vagy elment a kedvük a nevetéstől. De jelen pillanatban csak ismételhetem: mindenütt, ahol abbahagyják a nevetést, még igazam lesi e jóslatot illetően.’' A szövetséges kormányok és országaik zsidó közösségeinek vezetői már a II. világháború kitörése előtt tisztában lehettek vele, a háború első éveiben pedig a tudomásukra jutott tények alapján látták is, hogy Hitler hozzáfogott a zsidók megsemmisítéséhez. Az európai zsidók tragédiájának híre ugyanis eljutott Amerikába. A megmentésükhöz elég lett volna megengedni az összes európai zsidó kivándorlását az Egyesült Államokba. El is készült egy ilyen jellegű törvénytervezet Emmanuel Celler kongresszusi tag részéről. A zsidó képviselők éppúgy, mint az amerikai zsidó személyiségek szemben álltak egy ilyen törvény bevezetésével. A zsidók cserbenhagyása írja le a folytatást: Dr. Sámuel Margoshes, a Day New York-i jiddis újság vezércikkírója azt magyarázta, hogy a zsidó közösség vezetői nem folytattak kampányt Celler javaslatai mellett, mert egy nagy arányú kivándorlás kérdése 'rendkívül kényes' volt". A Zsidó Világkongresszus a cionizmus fontos elemét alkotta. A zsidók cserbenhagyása elmondja nekünk: „1942 utolsó heteiben több cionista — többek között Wise és a szervezőbizottság több tagja — erejének nagy részét a mentési problémának áldozta. Mégis, a cionisták erőforrásaik java részét továbbra is a világháború utánra maguk elé tűzött célra, egy Palesztinában létrehozott zsidó állam megteremtésére irányították. E törekvés fennmaradt 1943-ban is, és a mentét kérdése háttérbe szorult". ,v\ , Cion bölcsei tehát úgy Ítélték meg, hogy túlságosan sok zsidó van már az Egyesült Államokban. Ez tűnik ki beszédeikből és abbéli igyekezetükből, hogy megakadályozzák az európai zsidók tömeges bevándorlását Georges Washington országába. Cselekedeteik indítéka később fog kiderülni. Helyesebb elkerülni, hogy az események elé vágjunk, és tiszteletben tartani a történelmi események természetes menetét. Máskülönben abba a hibába esnénk, hogy azt gondoljuk, a jelenkori történelmet a puszta véletlen vagy egy természetfeletti erő irányítja. Egyébként ezt az utóbbi lehetőséget helyezte előtérbe Wise rabbi, amikor Istenre akarta bízni a zsidók kimentésének gondját Adolf Hitler kezei közül. * * • Más lehetséges cselekvési eszközök is voltak a zsidók megmentése érdekében. Románia, ahol már 100 ezer zsidót gyilkoltak meg két év alatt, felajánlotta 70 ezer transnistriai zsidó szabadon bocsátását, de 50 dollár kifizetését követelte minden román maíTpGnnm'Wírlkig rok és uzsorások megtagadták, hogy' kinyissák erszényüket. Az eredmény e szerencsétlenek halála volt. A zsidók cserbenhagyása elítéli Eleanor Roosevelt, az elnök feleségének, magatartását is, aki a zsidók javára rendezett nyilvános rendezvényen így szólalt fel: „Rooseveltné asszony megmutatta a türelmetlenséggel és a kegyetlenséggel járó veszélyeket, de a cselekvés szükségességéről, hogy megsegítsük az Európában fogva tartott zsidókat, nem mondott semmit". A zsidók cserbenhagyása így foglalja össze az 1942 vége felé kialakult helyzetet: „Auschwitzban négy új és hatalmas berendezést (gázkamrákat és krematóriumokat) állítottak üzembe, meggyorsítva a gyilkosságok máris felgyorsult ütemét, és olyan szintre növelve a „teljesítményt”, hogy a naponta elkövetett gyilkosságok és hamvasztások számát 8000—12000-re becsüljük. (...) Ami (Roosevelt) elnököt illeti, noha teljesen tisztában volt a katasztrofális helyzettel, annyira közömbös volt, hogy nem is akart beszélni erről a kérdésről az ötmillió amerikai zsidó vezetőivel". A zsidók cserbenhagyása igazságot szolgáltat az angol közvéleménynek, amikor leszögezi: „A brit közvélemény megnyilvánulásai vezettek a bermudai konferenciához, miután tudomására jutott az európai zsidók megsemmisítése”. Az angol és az amerikai kormány, éppúgy, mint a zsidó vezetők, eljárásokat találtak ki, hogy mindent, ami lehetséges, megtegyenek a még hitleri uralom alatt éló zsidók kivándorlásának megakadályozására. Nem akarták engedni, hogy országukba lengyel zsidók milliói települjenek be. Az érvek nem hiányoztak. Ila lehetetlen volt azt állítani, hogy az Amerikai Egyesült Államokban nincs elég hely ezeknek az embereknek a letelepítésére, akkor az amerikai és angol zsidó tárgyaló küldöttek kitalálták, hogy hiányoznak a hajók a menekültek Európán kívülre történő szállításához. Ugyanakkor komoly vízhiány volt Észak- Afrikában, abban a körzetben, melyet ugyancsak lehetséges ideiglenes menekülthelynek irányoztak elő. A zsidók cserbenhagyása jelzi, hogy az angolok köntörfalazás nélkül feltárták mindezeknek a manővereknek az okát, melyeket azért tettek, hogy kibújjanak a zsidók megmentésének kötelessége alól: „Fennáll annak a lehetősége, hogy a németek vagy csatlósaik áttérnek a megsemmisítés politikájáról a kitiltás politikájára, és arra törekszenek, miként a világháború előtt tették, hogy más országokat hozzanak zavarba, külföldi bevándorlókkal árasztva el ókét". A zsidók cserbenhagyása nem hagy semmi kétséget a bermudai konferencia résztvevőinek valódi szándékairól: „Miként az angolokat, lényegében az amerikaiakat is száz- meg százezernyi zsidó lehetséges kiszabadulásától való félelem hatotta át". Az amerikai küldöttség tagjaként a bermudai konferencia zsidó résztvevői megakadályoztak minden intézkedést Adolf Hider zsidó foglyainak kimentésére. Roosevelt elnökkel egyetértésben cselekedtek, akit az amerikai zsidó közösség nagy többsége támogatott. A bermudai konferencia után kormányközi bizottság alakult, mely lehetővé tette az amerikaiaknak, hogy ide utaljanak minden mentéssel foglalkozó kérdést. így új módot talállak, hogy kivonják magukat a nyomás alól, amit néhány egyén gyakorolt rájuk a halállal fenyegetett zsidók érdekében A zsidók Amerikába jutása elleni védekezés másik módját a vízumkiadás területén találta meg a Rooscvelt-kormányzat. Az eljárás inkább agyafúrtnak nevezhető. Kiállítva a vízumokat, a külügyminisztérium, ^zaigl ÖUn «1 küld te^ol n*~*zoka t - az értékelteknek, megvárta, hogy ez utóbbiak már ne tudják felhasználni, azaz már a haláltáborokban legyenek.
