Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-31 / 8524. szám
Népszabadság, 1993.8.23 Zimányi szerint csalódott az emigráció Konferencia a hazatelepülés kérdéseiről Ki kell dolgozni a szervezett hazatelepülés intézményes, jogszabályi és pénzügyi feltételeit - fogalmaz egyebek mellett az az állásfoglalás, amelyet azon a tanácskozáson fogadtak el, amelyet a Magyarok Világszövetsége a Recski Szövetség kezdeményezésére rendezett külföldön élő és hazai magyarok számára. A szervezők szándéka nem az volt, hogy hazatérésre invitálják az emigrációt, a mai súlyos gazdasági helyzetben ugyanis nehéz általános hazaszólitó felhívást megfogalmazni - vélekedtek. Az állampolgársággal és az útlevéllel kapcsolatos panaszokat azonban orvosolni kívánják. Csoóri Sándor, az MVSZ elnöke megnyitójában arra emlékeztetett, hogy a harmadik világtalálkozón három régióra osztották a világ magyarságát. A vita elkerülésére azonos jogokat biztosítottak a hazai, a kárpát-medencei és a nyugati régiónak. A tájékozódásuk javítására fél év alatt létrejött a Duna TV, az eltervezett adatbank kiépítése pedig most van folyamatban. Csoóri szerint a? emigrációra szükség van, de „vigyázni kell, nehogy a kényelmesség újabb tévedésekhez vezessen a magyar kisebbségi politikával kapcsolatban”. Zimányi Tibor, a Recski Szövetség főtitkára bevezető előadásban úgy ítélte, a külföldre települt magyarság nem veszett el az anyaország számára, sőt szerinte az emigráció magára vállalta a megszállt magyarság képviseletét is. A rendszerváltozás után megváltozott a külföldön élők önértékelése, azt vallják, otthon is lehet valaki igazi magyar. Többségüket azonban újabb csalódások érték. Úgy vélik például, hogy elmaradt a beígért nagytakarítás, elmaradt az igazságszolgáltatás. Sokan panaszolják azt is, hogy senki sem hívta haza a nyugaton élő magyarokat. Zimányi szerint az emigráció kiváltó oka megszűnt, a rendszerváltozás azonban későn következett be, így az emigránsokból külföldön letelepedett magyarok lettek. „Az időtényező a leglobogóbb szívet is takarékra teszi”. Szerinte a magyarság sorsa a Kárpát-medencében dől el, így bár nem sürgetik a kintiek hazatérését, várják őket, s nem csak szabadságra vagy akkor, ha nekik tetsző kormány van hatalmon. Jeszenszky Géza külügyminiszter szerint ’90. október 23-án a miniszterelnök és a köztársasági elnök jóvoltából elhangzott a formális hivó szó. s azt ö is többször megismételte. Utalt arra, hogy két nagykövet a volt emigrációból került posztjára. A nyugatiak alkalmazásának döntő korlátja a pénz- és a lakáshiány - fogalmazott, majd arra hívta fel a figyelmet, hogy jelenleg nem tudnak olyan apparátust létrehozni, amely a nyugaton élő magyaroknak azonnali állást tudna biztosítani. Ugyanakkor kijelentette: ha nem is nagyköveti állást, de állások tucatjait tudja kínálni a hazatelepülöknek. Munka - a külügyminiszter szerint - kint is akad bőven: hatásosan segíthetnének például a Magyarországot ért rágalmak visszautasításában. K. A. Csoóri * a kisebbségek autonómiájáról Vigyázni kell, nehogy a kényelmesség újabb tévedéseket szüljön a magyar kisebbségi politikával kapcsolatban - mondta egyebek mellett a külföldön élő és a hazai magyarság számára rendezett konferencián Csoóri Sándor, a Magyarok Világszövetségének elnöke. Kire vonatkozott mindéz? - kérdeztük az elnököt a tanácskozás szünetében. Csoóri munkatársunknak azt mondta: a nyugati politikusokat bizonyos fokú kényelmesség, tapintat, a kényes kérdésektől való irtózás is jellemzi. Néhány amerikai szakértő rögtön felkapja a fejét, ha a kisebbségi ügyekben olyan vélemények hangoznak el, amelyek feszültséget idéznének elő akár a románokkal, akár a szlovákokkal, akár másokkal. Pedig nem ettől kell félnünk - vélte Csoóri -, hanem a feszültségek hibás kezelésétől. Igaz, hogy a békeszerződések megbuktak, de amit ránk hagytak, az ma is itt van. A térség határkérdéseit nem lehet megoldani akkor, ha lassan nem kezdünk el az autonómiákról gondolkodni. Az emigráció szerepével kapcsolatban az elnök úgy vélte, hasznosítani kellene azt a sokféle kapcsolatot, amelyet az emigráció - teremtett szerte a világban.- Az igény a kintiekben és a hazaiakban is megvan arra, hogy a fölhalmozódott tudás ne vesszen el, ám nemigen találjuk erre a formákat. Külön-külön vagyunk valakik, de együtt kevesebben vagyunk. Ezen kellene változtatni - vélte Csoóri. K. A. (Tudósításunk a 4. oldalon.)
