Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-26 / 8523. szám

Népszabadság, 1993. aug. 21

Kannibáleffektusok lépnek be a kultúra finanszírozásába

Újfajta mecenatúrára lenne szükség

Az elmúlt évek változásainak nyomán az állam a kultúra finan- . szirozásának fontos, de már nem elsődleges szereplőjévé vált. A kulturális szolgáltatásokra, a művészi teljesítmények honoráló- . sára, a közművelődés kiadásaira fordított pénz hetven százaléka a piaci csatornákon keresztül jut el a „címzettekhez”. Ez a váltó- I zás egyaránt értékelhető pozitív és negatív módon. A negatívumok kézenfekvöek: széles, gyakran éppen a legjobban rászorult ! rétegek szorulnak ki a kultúra „fogyasztásából", erős a késztetés j a kommercializálódásra, az értékalkotó területeken az állami tá- ; mogatás összetópörödésével erős az infláció. De nagyon fontosak a pozitív hatások is. Megnyugvással lehet tudomásul vennünk j azt, hogy a kultúra termékeinek, szolgáltatásainak jelentős része J piacképes áru, amely adható-vehetö, ára van, a keresleti és kiná- i lati viszonyok megszabta körülmények között is működik a kul- j turális szféra jelentős része - írja a hazai nonprofit kutatások i koordinátora, aki hosszabb ideje foglalkozik a humán szektor finanszírozásának problémáival. __ i

Azt is világosan látni kell. hogy ez a piacképesség önmagában érték, hiszen azt jelzi, hogy a társadalom bizonyos rétegének sok pénzt is megér az a lehetőség, hogy könyvet olvasson, színházba, moziba járjon. Másfelől érték az is, hogy akadnak olyanok, akik meg akarnak és meg is tudnak abból élni, hogy művészi képességeiket kamatoztatják vagy abból, hogy egy speciális, korántsem kockázat nélküli üzletbe, a kulturális szolgálta- | tásokba befektetnek.

Mindez nem áll szemben az- I zal, hogy a kultúra nagyon is különleges dolog, olyan speciális tulajdonságokkal, ame-lyek miatt állami támogatásának és intézményeinek lehetőségeit külön is végig kell gondolni. A kultúra „fogyasztása” nem csupán az egyén érdeke, akit erre az érdekére paternalista módon csak meg kell tanítani, hogy majd mindezekért a szolgáltatásokért fizetni is hajlandó legyen. A kultúra és az állampolgár egymásra találása a szó valódi értelmében közérdek, és ez a folyamat a kultúra sajátos vonásai miatt nagyon sok közszolgáltatási mozzanatot tartalmaz. Ebből az következik, hogy finanszí- ■ rozásának és finanszírozható- I ság'áhákfJégíggóndcáása során ! e közhasznúsági jellegből szabad kiindulni. Miért nem lehet a kultúrával, mint klasszikus, a piaci hatások szerint viselkedő szolgáltatással számolni? Néhány a lehetséges okok közül;

nA kultúra és főként a kul- | túraközvetítés java része szegmentált piacon jelenik ! meg. Ez azt jelenti, hogy a mú- . velődési intézmények egy része, a színházak, mozik, múzeumok szolgáltatása csak helyben vehető igénybe, ahol sem a verseny, sem az árak, sem a költségek, sem a fogyasztók nem jelentik teljesen ugyanazt, mint a piacon lévő más áruknál. Sok helyen az ott lévő kultúraközvetítő intézmények jelentik a kultúrához való hozzájutás egyetlen lehetőségét, és ennek a lehetőségnek az elvesztése az adott település vagy térség modernizációs esélyeinek nem is elhanyagolható mértékű csökkenésével jár együtt.

BA kultúra a különböző erőforrások elosztásával, megszerzésével kapcsolatos versenyben továbbra is hátrányos helyzetben van. Ez akkor is igaz, ha tudjuk, hogy a központi, szigorúan leosztás típusú finanszírozás zömmel már a múlté. De nem múlt még el az a hátrányos helyzet, amely a kultúra lepusztult infrastruktúrájában az ott dolgozók alacsony fizetési színvonalában, a tőkeellátottságban (ellátatlanságban), vagy éppen az érdekérvényesítés gyenge lehetőségeiben jelenik meg.

DA gazdaság válsága közepette a kulturális szféra széles területein sem sikerült a válság hatásait minimalizálni. A politika ma is sokkal könnyebben mond le egy kulturális terület finanszírozásáról, mint egy olyanéról, ahonnan a negatív visszajelzés azonnali és radikális. A kultúra gyenge érdekérvényesítését a jelenlegi politika sikeresen ellensúlyozta (ideig- óráig) a politikai nyomás növelésével, komisszárok kinevezésével, akik egy part rendíthetetlen katonájaként ismét elvesztegették az •

átalakulás utoho esélyeit *^

ifi A kultúra nagyon perszo■■ nalizált tevékenység. Si! kere vagy sikertelensége gyakj ran függ egyetlen vagy nagyon kevés ember teljesítményétől. Ez a körülmény tökéletesen i elfedheti, ha magával az intéz - | ményi, működési, finanszíro| zási rendszerrel van valahol ! baj.

Ugyanakkor nagyon gyorsan lépnek be emiatt úgyneve- i zett kannibáleffektusok, amikor is nem a teljesitmények versengenek egymással, hanem személyi verseny, és csakis az válik uralkodóvá. Ez viszont megint csak a kultúra politikai alapon történő finanszírozásának, politikai alávetettségének, új klientúrák kialakulásának kedvez.

Ha a kultúra speciális közszolgáltatás, ha a kultúra a

Í modernizáció semmivel sem helyettesíthető eszköze, akkor minden olyan erőnek, amely az ország modernizációját tartja alapvető feladatának, a kultúra megtartása és a kultúra fejlesztése közvetlen érdeke.

Ha az állam ilyen, akkor az államnak is érdeke a kultúra léte. Ez azt is jelenti, hogy •amnden dcijyílatkercttrtéssa] ’Izemben csafcs és egyedül *z állam modernizációs készsége kultúrabarát.