Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)
1993-08-02 / 8509. szám
Népszabadság, 1993.7.29 „Elvetjük anagyzoló javaslatot” A főpolgármester nyílt levele Antall Józsefhez a Várról Tisztelt Miniszterelnök Úr! 1993. július 16-án kelt levelemben találkozót kértem öntől a várbeli kormányzati negyed ügyében. Válaszában arról tájékoztat, hogy Gyurkó János környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter urat kérte fel a velem való egyeztetésre, mivel a Dísz tér-Szent György tér térségének helyreállításáról rendelkező kormányhatározat öt bízta meg a végrehajtás koordinálásával. Csodálkozom, hogy már a végrehajtásról ír Miniszterelnök Úr egy olyan ügyben, amely valamennyi fővárosi polgárt közelről érint, ám amelyben eddig nem vették figyelembe a fővárosi lakosok önkormányzatának véleményét. Csodálkoztam azon is, hogy a budai Vár jövőjével foglalkozó két kormányülés egyikére sem hívták meg sem a főváros, sem a kerület képviselőjét, amint a személyes megbeszélés szándéka már korábban is egyoldalú óhaj maradt a részemről. Meggyőződésem, hogy az effajta városi-fővárosi ügyeket az olajozottan működő demokráciákban informális keretek között esetleg épp a reggeli kávé keretében beszéli meg miniszterelnök és főpolgármester. Nálunk nem így történt. Ez a budapestieket és az egész magyar közvéleményt élénken foglalkoztató nagyszabású terv bizony rosszul indul. Levelemet azzal az őszinte szándékkal írom önnek, hogy rávegyem: fordítsuk közös akarattal reális irányba a tervező szándékot a főváros javára, a köz megelégedésére. Nem kívánok újabb expovitát a kormánnyal: azt szeretném, ha ezúttal konszenzussal meg lehetne előzni egy pénzügyileg meg nem alapozott, félreértett presztízsszempontok által hozott'k’orinányzati döntést, amely egy 'módosításra szoruló törvényhéz vezetett. Javaslatom a következő: A kormány és a főváros írjon ki közös pályázatot a várbeli volt HM-épületre a kulturális funkció meghatározásával, elfogadná a Fővárosi Tanács 1990- es részletes rendezési tervében fogláltakat. Ez a Dísz tér és a Szent György tér által határolt terület minden bizonnyal kiválóan alkalmas például a volt Kúria épületében elhelyezett Néprajzi Múzeum felépítésére, továbbá koncert- vágj’ színházterem befogadására is. A hasznosítási pályázat kiírásával elvetjük a nagyzoló „államszékház” javaslatot - nem is tudom, mit jelent ez a fogalom, a szó az áiomszékházhoz hasonlít - és a „helikopterleszálló” bizonyára Ón által sem vállalható tervét. így kiteljesedne a palotanegyed jól működő és közkedvelt kulturális-múzeumi funkciója. A Vár alapvetően olyan marad, amilyen ma: a múlt rekvizitumaival körülölelt sétatér, a város jó levegőjű és civil látványosságokkal szolgáló pihenőhelye. Ezzel a döntéssel a palotanegyed és a polgárváros közötti, romos terület problémáját úgy oldjuk meg, hogy Budapest és az ország lakossága egy mindenki számára nyitott intézménnyel gazdagodik. (Eközben persze felgyorsítva folytatni kell a nyugati oldalon - az egykori Teleki-palota telkén - folyó régészeti feltárásokat, ugyanakkor pénz- és finanszírozási források hiányában el kell halasztani a végső döntést.) A Kossuth téren a volt Kúria épületeinek felszabadulásával mód nyílik - tetszés szerint - vagy a miniszterelnök vagy a köztársasági elnök kabinetirodáinak méltó és reprezentatív elhelyezésére. Ezzel a megoldással elkerülhetővé válik a kormányzati negyed megkettőzése, és kiküszöbölhető a Vár és a Belváros közötti „kormányzati” gépkocsiforgalom. A város szempontjából ez előny és megkönnyebbülés. Úgy gondolom, hogy az ország jelenlegi gazdasági helyzetét figyelembe kell venni: a takarónk ma és az elkövetkező években legfeljebb eddig ér. Az adófizetők pénzét nem szabadna presztízsberuházásokra fordítani. A polgár számára alapvető érték az olcsó közigazgatás Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az előzmények és a körülmények ismeretében természetesen felkészültem arra is, hogy’ javaslatomat ön esetleg nem fogadja el. Azért gondolom ezt, mert munkatársai a második, 1993. július 8-ai kormányülés előtt egyeztetésre hívták helyettesemet, de levélben is megismételt javaslatai nem hagytak nyomot az Önök által elfogadott határozatokon. Ezért Schneller István kikötéseit a főváros „minimál” óhajaként ajánlom a figyelmébe. Eszerint a gyalogosforgalom elől nem szabad lezárni egyetlen utcát vagy utcarészt sem, a Szent György teret a lakosság és a turistaforgalom előtt korlátlanul nyitva kell tartam, az új funkciók által generált gépjármű-közlekedés nem jelenhet meg a csülapított forgalmú polgárváros területén, s mindenekelőtt meg kell vizsgálni, hogy a Vár palotanegyedének protokolláris forgalma mekkora terhelést jelent a tágabb térség közlekedésére. Abban a reményben, hogy a kormányzat is a dialógust keresi, üdvözlettel: Demszky Gábor
